„Várok a 7-esre, közben észreveszem, hogy egy idősebb, ám feltűnően jól ápolt asszonyság fixíroz. Frissen nyírva most jövök a borbélytól, sapka és ballonkabát van rajtam, teljes biztonságban érzem az inkognitómat. Amikor közelebb megyek a járdaszélhez, hogy megnézzem, jön-e már a busz, a hölgy – mintegy saját magának – elrebegi: Kocsis Zoltán… Ránézek, alig észrevehetően talán még bólintok is: tudomásul vettem. »Kocsis Zoltánra hasonlít« – mondja most már félreérthetetlenül nekem adresszálva. Ismét bólintok. – »Tudja, ki az?« Most szólalok meg először, bár nem azt mondom, amit szeretnék: »Igen, hogyne.« »No, maga rá hasonlít – szögezi le, s egy pillanattal később: – Csak ő sokkal magasabb.« Hm. »Igen, magasabb – erősíti meg –, és már nem valami fiatal.« Ámulatom a tetőfokára hág, szívesen megtudnék magamról egyebet is, de jön a busz, a nénit elsodorják, többet nem látom. Tulajdonképpen igaza van. Sokkal idősebb vagyok magamnál. Minden csontomban érzem a földünkön töltött harminchét és fél évemet.”
Nagy út állt a fenti sorok írója, Kocsis Zoltán mögött, és nagy út előtte 1990-ben. (Az idézet a Holmiból való, egy svájci–angol turné beszámolójából.) Halálának hatodik évfordulóján egykori zeneigazgatójára emlékezik a Nemzeti Filharmonikus Zenekar: Olga Kern Rahmanyinov Rapszódiáját játssza, Rajna Martin pedig A holtak szigete után két Liszt-művet is vezényel (Haláltánc, Mazeppa). A fiatal, karakán és karakteres dirigenst szokták az hommage-koncert alanyához hasonlítani, de az ilyesféle zsurnalizmussal jobb vigyázni (Müpa, november 6., fél nyolc).
Csupa Brahms-műsorral áll színpadra Kokas Dóra és Balog József a Zeneakadémia Solti Termében. Habár a szakállas zeneszerzőt nem kell bemutatnunk, ezek a művek, amik részben transzkripciók csellóra és zongorára, nem szakállasak (november 8., hét óra). De ritkán hallható darab Arenszkij II. vonósnégyese is, amelynek megjelenését egykor a kottakiadó méltatlankodása kísérte. A Csajkovszkij emlékére született darab ugyanis két hegedű helyett két csellót ír elő (tehát nehezebb volt eladni); a sötét tónusú, mélyen felkavaró alkotást zenekari átiratban halljuk a Liszt Ferenc Kamarazenekartól. A koncert szólistája a brit Benjamin Grosvenor zongoraművész lesz (Zeneakadémia, Nagyterem, november 9., fél nyolc).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
