mi a kotta?

Biztos inkognitó

  • mi a kotta
  • 2022. november 2.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/44. hétre

„Várok a 7-esre, közben észreveszem, hogy egy idősebb, ám feltűnően jól ápolt asszonyság fixíroz. Frissen nyírva most jövök a borbélytól, sapka és ballonkabát van rajtam, teljes biztonságban érzem az inkognitómat. Amikor közelebb megyek a járdaszélhez, hogy megnézzem, jön-e már a busz, a hölgy – mint­egy saját magának – elrebegi: Kocsis Zoltán… Ránézek, alig észrevehetően talán még bólintok is: tudomásul vettem. »Kocsis Zoltánra hasonlít« – mondja most már félreérthetetlenül nekem adresszálva. Ismét bólintok. – »Tudja, ki az?« Most szólalok meg először, bár nem azt mondom, amit szeretnék: »Igen, hogyne.« »No, maga rá hasonlít – szögezi le, s egy pillanattal később: – Csak ő sokkal magasabb.« Hm. »Igen, magasabb – erősíti meg –, és már nem valami fiatal.« Ámulatom a tetőfokára hág, szívesen megtudnék magamról egyebet is, de jön a busz, a nénit elsodorják, többet nem látom. Tulajdonképpen igaza van. Sokkal idősebb vagyok magamnál. Minden csontomban érzem a földünkön töltött harminchét és fél évemet.”

Nagy út állt a fenti sorok írója, Kocsis Zoltán mögött, és nagy út előtte 1990-ben. (Az idézet a Holmiból való, egy svájci–angol turné beszámolójából.) Halálának hatodik évfordulóján egykori zeneigazgatójára emlékezik a Nemzeti Filharmonikus Zenekar: Olga Kern Rahmanyinov Rapszódiáját játssza, Rajna Martin pedig A holtak szigete után két Liszt-művet is vezényel (Haláltánc, Mazeppa). A fiatal, karakán és karakteres dirigenst szokták az hommage-koncert alanyához hasonlítani, de az ilyesféle zsurnalizmussal jobb vigyázni (Müpa, november 6., fél nyolc).

Csupa Brahms-műsorral áll színpadra Kokas Dóra és Balog József a Zeneakadémia Solti Termében. Habár a szakállas zeneszerzőt nem kell bemutatnunk, ezek a művek, amik részben transzkripciók csellóra és zongorára, nem szakállasak (november 8., hét óra). De ritkán hallható darab Arenszkij II. vonósnégyese is, amelynek megjelenését egykor a kottakiadó méltatlankodása kísérte. A Csajkovszkij emlékére született darab ugyanis két hegedű helyett két csellót ír elő (tehát nehezebb volt eladni); a sötét tónusú, mélyen felkavaró alkotást zenekari átiratban halljuk a Liszt Ferenc Kamarazenekartól. A koncert szólistája a brit Benjamin Grosvenor zongoraművész lesz (Zeneakadémia, Nagyterem, november 9., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.