„A Prágai Nemzeti Múzeum anonim zenei kéziratai között 1961-ben O. Paukert zenetudós megtalálta Haydn elveszettnek hitt ifjúkori gordonkaversenyének másolt szólamanyagát. (…) Az egykorú másolt szólamanyag – Paukert nézete szerint – Franz Weiglnek, a Haydn-vezette Esterházy-zenekar egykori csellistájának birtokában volt; onnan került különböző mellékutakon a »Radenín«-gyűjteménybe. A háromtételes gordonkaverseny valószínűleg az 1760-as évekből származik. Tulajdonképpen nem igen emelkedik ki a kor »szórakoztató« típusú versenyműveinek sorából; – egyetlen kivétellel: az Adagio tempójelzésű lassú tétel nemesen ívelő kantilénája átlagon felüli zeneszerzői technikáról és érzésvilágról tanúskodik.”
A finnyás műértékelés a Magyar Zene című folyóirat 1963-as évfolyamából származik, a szóban forgó mű pedig Haydn kétszáz évre eltűnt, majd megkerült C-dúr csellóversenye, amely az utóbbi hatvan évben nyerte el helyét a gordonkások repertoárjában. Ahogy Várdai Istvánéban is, aki a művet a zene világnapján adja elő a Liszt Ferenc Kamarazenekarral (Zeneakadémia, október 1., fél nyolc). Bujkáló remekműnek lehetne nevezni Ernest Chausson B-dúr szimfóniáját is, a francia komponista ugyanis egyetlen hibával rendelkezett csupán: nem született elég szegény családba ahhoz, hogy igazán bátor művész legyen. A Pannon Filharmonikusok és Alissa Margulis hegedűművész mindenesetre segít a kíváncsi hallgatónak felzárkózni az életműben (Müpa, szeptember 30., fél nyolc)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
