mi a kotta?

Bujkáló remekművek

  • mi a kotta
  • 2022. szeptember 28.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/39. hétre

„A Prágai Nemzeti Múzeum anonim zenei kéziratai között 1961-ben O. Paukert zenetudós megtalálta Haydn elveszettnek hitt ifjúkori gordonkaversenyének másolt szólamanyagát. (…) Az egykorú másolt szólamanyag – Paukert nézete szerint – Franz Weiglnek, a Haydn-vezette Esterházy-zenekar egykori csellistájának birtokában volt; onnan került különböző mellékutakon a »Radenín«-gyűjteménybe. A háromtételes gordonkaverseny valószínűleg az 1760-as évekből származik. Tulajdonképpen nem igen emelkedik ki a kor »szórakoztató« típusú versenyműveinek sorából; – egyetlen kivétellel: az Adagio tempójelzésű lassú tétel nemesen ívelő kantilénája átlagon felüli zeneszerzői technikáról és érzésvilágról tanúskodik.”

A finnyás műértékelés a Magyar Zene című folyóirat 1963-as évfolyamából származik, a szóban forgó mű pedig Haydn kétszáz évre eltűnt, majd megkerült C-dúr csellóversenye, amely az utóbbi hatvan évben nyerte el helyét a gordonkások repertoárjában. Ahogy Várdai Istvánéban is, aki a művet a zene világnapján adja elő a Liszt Ferenc Kamarazenekarral (Zeneakadémia, október 1., fél nyolc). Bujkáló remekműnek lehetne nevezni Ernest Chausson B-dúr szimfóniáját is, a francia komponista ugyanis egyetlen hibával rendelkezett csupán: nem született elég szegény családba ahhoz, hogy igazán bátor művész legyen. A Pannon Filharmonikusok és Alissa Margulis hegedűművész mindenesetre segít a kíváncsi hallgatónak felzárkózni az életműben (Müpa, szeptember 30., fél nyolc)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.