A lisztes pépet a versenyzõk immár nem a kés fokával, vágódeszkáról (mely eszköz szlovák nevén, lopatkaként váratlanul felbukkant viszont a szabadtéri színpadon, egy sajátos asszonytánc kellékeként - aligha nem volna ehhez néhány szava Veres Pálné Beniczky Herminnek, a honi nõnevelés helyi illetõségû úttörõjének), hanem ipari méretû lyukacsos nokedliszaggatóról aprózták bele az üstházakban zubogó vízbe. Három tucat csapat versenyzett Békésska Cabától az ELTE TTK-n át Bakonycsernye válogatottjáig, mely utóbbi férfi tagjai házi, mégis meglepõen jó bor töltögetésével növelték a pirított szalonnával ízfokozott káposztás sztrapacskájuk amúgy is meggyõzõ csáberejét. Mint hírül vettük, más csapatok májjal, sõt elszörnyedésünkre lecsóval tuningolták a haluskájukat - szerencsére a zsûri inkább csak nyitottságát bizonyítandó, a hagyományok elsõbbségét sugallva adott teret az effajta extravaganciának.
Az 1300 lakosú, 300 éve szlovákokkal újratelepített Venarecet minimum még egyszer ennyi vendég lepte el, volt népzene, néptánc, vásárosok, a haluskaevõ gyorsasági verseny egészen szoros eredménynyel zárult, és 50 forintért árulták az újradizájnolt csettegtetõs fémbékát.
Vanyarc, szeptember 12.
*****
