Fattyak kora - Joseph Delteil: Jeanne d'Arc (könyv)

  • Molnár Zsófia
  • 2006. november 9.

Zene

Ezzel az erkölcsileg ma már meglehetősen idejétmúlt kifejezéssel jellemzi Joseph Delteil azt a történelmi korszakot, amelyben Jeanne d'Arc - az örök - megjelent. Az egyszerű parasztlány ténykedésének köszönhetően megkoronázott VII. Károlyt ma már lehetetlen DNS-vizsgálatnak alávetni, sosem tudjuk meg, igazi Valois volt-e, vagy sem.

Ezzel az erkölcsileg ma már meglehetősen idejétmúlt kifejezéssel jellemzi Joseph Delteil azt a történelmi korszakot, amelyben Jeanne d'Arc - az örök - megjelent. Az egyszerű parasztlány ténykedésének köszönhetően megkoronázott VII. Károlyt ma már lehetetlen DNS-vizsgálatnak alávetni, sosem tudjuk meg, igazi Valois volt-e, vagy sem. Hasonlóképpen van ez a magyarul most megjelent, 1926-os mű szerzőjének a korával is: hogy a szürrealizmus forradalom vagy a művészetek később virágba boruló fattyúhajtása volt-e, nem tudjuk objektíven megítélni. (Hogy csak egy példát említsünk: Man Ray első rayogramjait csupán a technika ördögének köszönhetjük - ami azóta "forradalmasította" a fényképezést.) Az álomfejtés már nem újdonság, ahogy a szabad szerelem sem, így Delteil rajongó, minden alakoskodástól mentes, itt-ott naturális, kritikus és (az utószó szavaival élve) "csapongó, asszociatív kép- és gondolatfűzése" nem ér bennünket meglepetésként. Fel sem kapjuk a fejünket azokra az apró megjegyzésekre, amelyek arról tanúskodnak, hogy az író nemcsak hogy nem tud, de nem is akar tudomást nem venni a 15. század óta eltelt időről, valamint annak történelmi és kulturális produktumairól. És talán éppen ezek az utalgatások teszik ezt a regényt érdekessé és fontossá: a párhuzam Napóleonnal vagy Rodinnel, akik tetteit Jeanne-hoz hasonlóan szintén a játékszabályok semmibevétele, a szív (és itt akár Szorokin is eszünkbe juthat) és a szenvedély diktálta; vagy Descartes és Balzac felemlegetése, akiknek szelleme ugyanúgy táplálja az anyaföldet, mint anno Rabelais-é. De előkerül a filmtechnika is Jeanne fékevesztett csatározásai kapcsán - talán nem véletlen, hogy két évvel a regény megjelenése után Delteil a rendezővel, Carl Theodor Dreyerrel együtt jegyzi a La Passion de Jeanne d'Arc című film forgatókönyvét. És a technika ördöge akkor is közbeszól: Dreyer hangosfilmet akar csinálni, de végül kénytelen beérni a némajátékkal, ami - ahelyett, hogy elvenne az értékéből - ellátja a filmet egy második kóddal.

Jeanne d'Arc személye Dreyer óta is számos filmrendezőt megihletett (Bresson, Besson, Mundruczó és társaik), de az irodalom sem szűkölködik a különféle feldolgozásokban. Shakespeare dühöngő őrültnek, Shaw tragikus hősnőnek, Schiller népi ellenállónak, Brecht pedig egyenesen forradalmárnak ábrázolja, akárcsak egy 1991-es ukrán rockopera, amelyet nem sokkal a bemutató után gyorsan be is tiltottak. ("Ugyan, mi vagy te, Jeanne, romantikus vagy klasszikus? Netán kubista, dadaista, szürrealista?" - teszi fel a költői kérdést Delteil a mózeskosárban ringatózó hősnőnek.) Miért ez a népszerűség? Mije van ennek az egyszerű, megvilágosodott parasztlánynak, ami így megosztja az utókort? Beleértve azt a (mondjuk ki: abszurd) jelenséget is, hogy a Jean-Marie Le Pen vezette francia szélsőjobb néhány éve Jeanne alakját tűzte a zászlajára, és minden év május 1-jén (!) megkoszorúzza aranyszínbe öntött párizsi szobrát.

A kellőképpen mitomán Delteil (l. későbbi, La Deltheillerie című önéletrajzi regényét) nem keresi a választ, egyszerűen, szerelmi alapon áll be a "nemzeti mítosz" éltetőinek sorába, anélkül, hogy el kívánná dönteni, Isten vagy az Ösztön az a felső hatalom, ami a lány küzdő kedvét táplálja. Szövegének "szabályozatlanságában" mégis van valami rendszer: Delteil figyelme végig a lány álmai és teste (szépsége, ereje, szervi működése) körül forog, egészen a tejben tocsogó csecsemőkor első nyugtalan elalvásaitól (a szürrealista képalkotás leginkább itt érhető tetten: póklábú szörny falja a napot az ég kocsonyájában stb.) a vértől locsolt csatamezőn való kikapcsolásokon keresztül a máglyahalál utolsó pillanataiig, amikor is a lángok okozta lemeztelenedés lesz a (többszörösen megbecstelenített) szűz rémálma.

Nem biztos, hogy ez a Jeanne d'Arc a világirodalom nagy regényei közé tartozik, ugyanakkor megkapó ez az egyrészről szikár, gyakran tőmondatokból építkező, másrészről szóvirágos próza, amelyet a fordító, a maga is szépíró Lackfi János a szerzőhöz méltó, finom stilisztikai érzékkel ültet át magyarra, bár végig az az érzésünk, a fordítás aktusában Lackfi új könyvet ír. Ami Delteilnél szép, nála még szebb, ahol Delteil kicsit archaizál, ott a fordító határozottabban régies (fel)hangot üt meg. De sebaj, a kötet gyönyörű, a fordító utószava pedig laza csuklómozdulatokkal oldja fel minden kétségünket.

Scolar, 2006, 158 oldal, 2200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.