Film - Tavaszi áldozat - Jan Kounen: Coco és Igor

Zene

Coco és Igor, Igor és Coco - istenem, hány lebilincselő történet fűződik Stravinsky és a divatkirálynő Chanel legendás viszonyához! Sehány se, ami persze annál is kevésbé meglepő, hiszen alighanem liezon sem volt e két huszadik századi kiválóság között. Mégsem igen szólhatunk a Jan Kounen 2009-es filmjében feltálalt koncepció ellen:

Coco és Igor, Igor és Coco - istenem, hány lebilincselő történet fűződik Stravinsky és a divatkirálynő Chanel legendás viszonyához! Sehány se, ami persze annál is kevésbé meglepő, hiszen alighanem liezon sem volt e két huszadik századi kiválóság között. Mégsem igen szólhatunk a Jan Kounen 2009-es filmjében feltálalt koncepció ellen: egyrészt mert Stravinsky és népes családja 1920 táján valóban vendégeskedett pár hónapnyit Chanel vidéki villájában, másrészt mivel a filmművészet régóta szereti a nagy alkotó egyéniségeket összepárosítani egymással - úgy a munkában, mint a szerelemben. Márpedig mióta Coco Chanel alakja túlemelkedett "A nők kiemelkedő szerepe a női divat alakulásában" nevű tétel bizonyításán, ő a modern, független, alkotó asszony példája és elseje. S mint ilyen, magát bízvást egyenrangúnak is tekinthette a zseniális zeneszerzővel, aki viszont - a film tanúsága szerint - jóval konzervatívabb, már-már csökött álláspontot képviselt: a zeneszerzést művészetnek, ellenben szeretőjének ízlésformáló működését pusztán szolgáltatóipari tevékenységnek vélte.

S ezzel voltaképpen föl is vázoltuk a Coco és Igor című mozidarab ívét a kreatív géniuszok között felparázsló szerelemtől a kibékíthetetlen ellentétig, csakhogy a valóság, mármint a vetítőteremben megtapasztalható valóság ezúttal is jóval bonyolultabb és kínosabb egyszersmind. Nemcsak a jó férj, a gondos apa és a forróvérű szerető hármas főszerepében felléptetett Stravinsky (a sóvár tekintetét erős orosz akcentussal ránk emelő Mads Mikkelsen tesztoszteronban gazdag alakítása) és a modern nő emblémájaként cigarettázó Coco (vagyis égi mása, a szépséges, Karl Lagerfeld ruhakölteményét nagystílű eleganciával viselő Anna Mouglalis) szerelmének és buja együtthálásának lehetünk ugyanis tanúi, hanem az alkotás megkettőzött folyamatának is. Az életrajzi filmzsáner központi mozzanata és egyúttal legnagyobb gyengéje mindig is a teremtő aktus bemutatása volt (lásd még: Pasteur épp pasztörizál, van Gogh most a fülét metéli, de azután festeni fog, a két Curie mindjárt felfedezi a rádiumot), s mi most párhuzamba állítva szemlélhetjük, amint a beszeszelt orosz a zongorának dűlve komponál, míg pár filmkockával odébb Coco Chanel éppen egy új illat kibocsátására készül, melynek íme, már a neve is megvan: No. 5.

Mindehhez a film első negyedórájában megkapjuk Stravinsky életének egyetlen valódi nagy botrányát, a Le sacre du printemps, azaz a Tavaszi áldozat párizsi ősbemutatójának egetverő balhéját is - hajszálra, mint a visszaemlékezésekben: a balett orosz, a közönség felháborodott, Nizsinszkij roppant ideges, Gyagilev pederaszta, Coco pedig valósággal sugárzik. Ha nem sajnáljuk az időt, úgy a zenetörténeti jelentőségű patália hű rekonstruálása megérhet két órát a tavaszunkból, ám egyebekben akár várakozó álláspontra is helyezkedhetünk. Mert valahol a távolban már nagyban készül a film Estée Lauder és Mahatma Gandhi sokáig titkolt bűnös viszonyáról.

A SzuezFilm bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.