John Travolta és Uma Thurman újra táncol! Vajon mi a fenének? Mert az olyan jól mutatott a Ponyvaregényben, kinek árt meg egy efféle visszakacsintás? Szerintem nekik, de a néző se ússza meg. Mert az a tánc már akkor is egy visszakacsintás volt, a vezérciki Szombat esti lázra meg a Pomádéra. Nagyon kevés vicce van ennek a bolygónak, amin a második elmondáskor is lehet nevetni... Volt az a villázós mozdulata a kiérdemesült rongylábhercegnek, amikor tenyerét kifelé fordítva, "v"-t formázó virsliujját elhúzta a szeme előtt, évekig láttuk még utánjátszó bohócoktól... Most bajban lehetnek a bohócok: mit kellene majmolni e mai kűrből? Semmit.
Az amerikai mozi tömegével ontja a sikerfilmek folytatásait (nem is kellenek olyan óriásiak, jön a sok közepesé is). "h, a tévészériák korát éljük, nincs ezen mit csodálkozni: ebben a piszokul elidegenedett világban olyan jólesik találkozni egy kedves régi (tegnapi, múlt heti) ismerőssel; ez igazán akceptálható igény, nem is olyan nehéz teljesíteni. (Ha élne még az újító mozgalom, felvetném, hogy egy-egy elkészült film után rakják félre a díszleteket, hogy ne legyen gond rájuk a folytatáskor.) A lakossági második, harmadik részigény kielégítése azonban fáradságos munka, amin mindenféle egyszerűsítés sokat segíthet, minek jegyében jó ideje bevezették a módszert, mely a sztori elhagyásával szabadítja meg az alkotót a rá leselkedő nehézségek egy tekintélyes hányadától. Mindjárt könnyebben megy a munka, ha nem kell hülyeségeken (új kalandokon) agyalni. A metódus lényege a következő: csak a műkedvelő (meg Hernádi Gyula, de az oly rég volt, hogy nem ismerhette a mester a mai trendeket) folytatja úgy az Egri csillagokat, hogy ugyan mi lett Bornemissza Gergellyel meg Dobó kapitánnyal a győzelem után, az Egri csillagok 2. számára a helyes út újra megvédeni az egri várat, ám ezúttal a marslakóktól. Ami számtalan kedves visszakacsintásra is alkalmat ad természetesen: az egyik marslakó feltűnően hasonlít Major Tamásra, a támadók egyik űrhajóját Jumurdzsák II.-nek hívják, és először tévedésből Törökbálinton landol, ilyenekre gondolok. Ezek után a harmadik rész menne, mint a karikacsapás, mondjuk Zsámbéki csillagok lenne a címe, megint meg kéne védeni a várat, egy nagyobb szabású átszervezésből kifolyólag ez-úttal, mint talán már sejtik is, a zsámbékit, lehetne újra a töröktől, úgy kezdődne, hogy Bárdy György lábadozik egy titkos isztambuli klinikán... Mindenki nagyon örülne remek kambekkjének, pláne ha egy-két Gugyerák-viccel szórakoztatná a többi beutaltat. Cool lenne nyilván, nagyon cool...
A Csak lazán! az említett metódusban fogant. És olyan (ilyen) is lett. Mr. Cool & The Gang szórakoztatják a nagyérdeműt, de nem (csak) az a baj, hogy James Gandolfini kicsit jobb színész, mint a most helyette föllépő The Rock (olvasom, egy híres pankrátor), hanem az, hogy az "előzmény" (Szóljatok a köpcösnek!) megjelenése óta eltelt tíz év éppen azt bizonyította, hogy ezt nem lehet folytatni... Nem lehet több paródiát csinálni a Ponyvaregényből, mert az azóta önmaga karikatúrájává vált önerőből. De ha ezt a szívességet nem is tette volna meg, a számtalan követői próbálkozás olyannyira parodisztikusra sikeredett, hogy elröhögtünk a tárgyban minden röhögnivalót többszörösen is.
Ilyenformán teljesen felesleges Barry Sonnenfeld és F. Gary Gray Hollywoodban elfoglalt helyének különbségéről értekezni, éppúgy, mint azt vizsgálni, Danny DeVito filmkészítői karrierjében hol tartjuk számon a Ponyvaregényt, a Szóljatok a köpcösnek! című opust vagy akár a mindezekkel szorosan összefüggő Dobjuk ki anyut a vonatból!-t. Mert ne legyenek illúziói senkinek, ha Quentin Tarantino nem a Kill Bill-lel hozakodik elő, hanem - ahogy ígérte - elkészíti Vic Vega és Vicent Vega szép, igaz történetét a korai évekről Michael Madsennel és John Travoltával, az is ugyanez lett volna: még egy teljesen felesleges tánc a régi kedvessel. Az a fajta, amit legkésőbb másnap már meg is bán az ember. "h, csak az az utolsó tánc nem kellett volna... Mindig épp az utolsó.
- ts -
Forgalmazza az InterCom
