„Egy napon megmondtam Ravelnek, mennyire félek minden alkalommal attól, hogy az első tétel megannyi fantáziája és varázsa után zongoraszólón mutassam be ezt a nagyon hosszú dallamot, hogy énekeljen és végtelen mozdulatában kitartson ez a nagy, hömpölygő frázis. »Mi az, hogy hömpölygő! – kiáltott –, de hiszen én csináltam minden ütemét, és már-már azt hittem, belepusztulok!« Ki fedezheti fel itt a mesterség kínját? Ebben a mozaikban egyetlen illeszték sem található, ámuló érzékeink csak emberfeletti tökéletességét foghatják fel.”
Így emlékezett az ősbemutató zongoristája, Marguerite Long arra a Ravel-zongoraversenyre, amelyet a héten is hallhatunk. A lassú tétel tényleg egyike a legszebb francia zenéknek, csak hát influenzaszezon idején kockázatos műsorra tűzni. Most Ránki Dezső, a komponista egyik legegyénibb, megbecsült interpretátora játszik, ne köhögjön bele senki, a MÁV Szimfonikus Zenekart pedig Maxim Rysanov vezényli, aki a brácsa helyett egyre gyakrabban vesz pálcát a kezébe. A hangversenyt az Egy kiállítás képei zárja (Zeneakadémia, március 7., hét óra).
Puccini, ez a heves vérmérsékletű olasz a hasonlóan temperamentumos nőket kedvelte, operái központi nőkaraktereit pedig többnyire végzetes vágy tárgyává tette. A Budafoki Dohnányi Zenekar Puccini-hangversenyét „zenés színpadi játéknak” ígérik, de azt, hogy ez mit jelent, csak akkor tudjuk meg, ha elmegyünk rá. A komponista szerepében Adorjáni Bálint, a nagyra becsült donna szerepében Menczel Andrea pedig énekel, a cselekmény kettejük különös bolyongása a női lélek útvesztőiben – Turandot, Mimi, Musette, Tosca, Pillangó, Liù történetein keresztül. De felvonul a színpadon a fél operai szakma is (Müpa, március 8., fél nyolc).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
