Lemez

JUDAS PRIEST: REDEEMER OF SOULS

  • Soós Tamás
  • 2014. augusztus 14.

Zene

Új lemezeiket illetően a zenészek kb. annyira megbízhatóak, mint a BKV-menetrend, de a Priest veteránjai jól látják, hogy a Redeemer Of Souls nem több és nem is kevesebb, mint egy válogatáslemez helyett kiadott életműösszegzés, ami a Sad Wings Of Destiny–Stained Class környékén kikristályosított New Wave of British Heavy Metal vívmányait ugyanúgy sorjáztatja, mint a legutolsó sikerlemezüknek elkönyvelhető Painkiller (1990) bombasztikus power metálját – éppenséggel csak a British Steel könnyed slágeressége hiányzik róla. Ebből egyenesen következik, hogy az összkép változatos, a színvonal egyenetlen, a 62 (bónuszlemezzel 83) perces játékidő pedig horribilis. A Black Sabbath 13-jével szemben itt nem üt vissza, hogy az egykori úttörő brigád inkább csak igazodik a kialakított profilhoz, ahelyett, hogy továbbrajzolná, hiszen a Judas Priest – a metaloperás Nostradamust leszámítva – már régóta csupán egykori stílusát igyekszik újragondolni modernebb köntösben. A probléma inkább a másodosztályú riffekben rejlik: a zenei alapok nem olyan egyediek és fogósak, mint a heavy metal gitározás etalonját képviselő Priesttől megszokhattuk. Halford a középtartományba visszaszorulva is jól teljesít, főleg a Halls Of Val­hallában és a Sword Of Damoclesben – de hogy a March Of The Damnedben hogyan sikerült megidéznie a 90-es évek Ozzyját, azt inkább nem firtatnánk. A lemezen jó pár töltelék mellett a klasszikus kánonba bele­érő számok is akadnak, ez az átlag pedig az egyéni lejátszási listák és az „album halálának” korában inkább jó pont, mintsem tragédia.

 

Sony, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Betiltás, uszítás, hergelés: tényleg csak ez maradt nekik

A gőgösség által csapdába lavírozta magát Orbán, a készséges rendőrség pedig nyilván félelemből eddig végrehajtott minden utasítást a nem-Pride Pride betiltásával. Ha szombaton a jelenlegi állás szerint indulnak el vélhetően tömegek a belvárosban, a csapda ajtaja összecsapódik. Mindeközben pedig egyre többen néznek bele reggelente a tükörbe azzal a félelemmel, hogy: „Mit fogok csinálni egy év múlva?” Mert noha – ismételten hangsúlyoznunk kell – még korántsem szabad végeredményt hirdetni, a legújabb adatok azért megerősítik legalább a lejtmenet érzetét.

„Mi nem ítélkezünk, aki úgy érzi, hogy segít neki ez az ételadomány és rászánja az időt, annak adunk”

2014 óta kéthetente száz-százötven embernek ad főtt ételt és tartós élelmiszert Makón a Heti Betevő, a kezdeményezést önkéntesek mellett pékségek, éttermek, vállalkozók éltetik. Az ételosztásra érkezők főleg idős és rossz körülmények között élő emberek, de az önkéntesek mindenkinek adnak, aki úgy érzi, segít neki az ételadomány. 

Ungvári Tamás: A dandyt elfogadom

  • Urfi Péter

Teljesen legális, belügyi bárcával vártak a legszebb lányok – dicsekedett az író, fordító majd' tíz évvel ezelőtt, amikor egy fotó történetét is alaposan körbejárta Urfi Péter kérdésére. Idézzük fel az Ungvári Tamással készült interjút egy 2016-os lapszámból!