könyv - ADAMIK TAMÁS: RÓMAI IRODALOM

Egy interjúban, amit Rónay László készített a szerzővel, az ELTE professor emeritusa ezt mondta: "Az antik írókat azért érdemes olvasni, mert az emberi életről szólnak, arról, hogy mi az ember hivatása, milyen a jó élet, a szép élet, hogyan lehet a birtokába jutni, mit kell követni, mit kell kerülni, hogyan viszonyuljunk egymáshoz, hogyan az istenséghez." S hogy jobban értsük a római szerzőket, Adamik Tamás megírta a maga irodalomtörténetét, aminek első változata a kilencvenes években jelent meg négy kötetben a Seneca Kiadónál. A könyv becsét nagyban növeli, hogy ilyen részletes, tudományos igénnyel készült mű, bármily furcsa, eddig nem jelent meg magyar nyelven a tárgyban.

Egy interjúban, amit Rónay László készített a szerzõvel, az ELTE professor emeritusa ezt mondta: "Az antik írókat azért érdemes olvasni, mert az emberi életrõl szólnak, arról, hogy mi az ember hivatása, milyen a jó élet, a szép élet, hogyan lehet a birtokába jutni, mit kell követni, mit kell kerülni, hogyan viszonyuljunk egymáshoz, hogyan az istenséghez." S hogy jobban értsük a római szerzõket, Adamik Tamás megírta a maga irodalomtörténetét, aminek elsõ változata a kilencvenes években jelent meg négy kötetben a Seneca Kiadónál.

A könyv becsét nagyban növeli, hogy ilyen részletes, tudományos igénnyel készült mû, bármily furcsa, eddig nem jelent meg magyar nyelven a tárgyban. Adamik Tamás a kezdetektõl, az irodalom elõtti periódustól kezdve a Nyugatrómai Birodalom bukásáig, 476-ig tárgyalja - több mint kilencszáz oldalon! - a római irodalmat, így a latin nyelvû ókeresztény irodalmat, Ambrosiust, Hieronymust, Augustinust is - az utóbbiról szóló passzus a legterjedelmesebb. A szerkezet a tárgyhoz méltóan világos: a 34. oldalon még tíz korszakot vázol fel a szerzõ, de a könyv diákkímélõ módon csupán négy nagy fejezetre oszlik az archaikus kor, az aranykor, az ezüstkor és a késõ császárkor periódusainak megfelelõen. Az alkotók rövid életrajzát a mûvek ismertetése, elemzése követi, befejezésül pedig a szerzõk stílusáról, hatásáról esik szó. Nem árt néha olyan fontos információkhoz jutni, mint hogy Ennius különösen kedvelte a trochaikus septenariust, vagy azon a lényeges kérdésen töprengeni, hogy ismerte-e Cato a görög retorikát. (Ismerte - foglal állást Adamik.) És mindig nagy élvezetet jelentenek azok a mondatok, amelyekben a tankönyvhöz illõen higgadt, tárgyszerû stílus átforrósodik. Az aranykor alkotóiról olvassuk: "Mindegyikük szeme elõtt a tökéletesség eszméje lebegett, s hogy ezt elérjék, rátették egész életüket." Miként, jól érezhetõen, Adamik Tamás is a maga tárgyára.

Kalligram, 2009, 912 oldal, 4990 Ft

*****