könyv - ADAMIK TAMÁS: RÓMAI IRODALOM

  • - d. magyari -
  • 2010. január 7.

Zene

Egy interjúban, amit Rónay László készített a szerzővel, az ELTE professor emeritusa ezt mondta: "Az antik írókat azért érdemes olvasni, mert az emberi életről szólnak, arról, hogy mi az ember hivatása, milyen a jó élet, a szép élet, hogyan lehet a birtokába jutni, mit kell követni, mit kell kerülni, hogyan viszonyuljunk egymáshoz, hogyan az istenséghez." S hogy jobban értsük a római szerzőket, Adamik Tamás megírta a maga irodalomtörténetét, aminek első változata a kilencvenes években jelent meg négy kötetben a Seneca Kiadónál. A könyv becsét nagyban növeli, hogy ilyen részletes, tudományos igénnyel készült mű, bármily furcsa, eddig nem jelent meg magyar nyelven a tárgyban.
Egy interjúban, amit Rónay László készített a szerzõvel, az ELTE professor emeritusa ezt mondta: "Az antik írókat azért érdemes olvasni, mert az emberi életrõl szólnak, arról, hogy mi az ember hivatása, milyen a jó élet, a szép élet, hogyan lehet a birtokába jutni, mit kell követni, mit kell kerülni, hogyan viszonyuljunk egymáshoz, hogyan az istenséghez." S hogy jobban értsük a római szerzõket, Adamik Tamás megírta a maga irodalomtörténetét, aminek elsõ változata a kilencvenes években jelent meg négy kötetben a Seneca Kiadónál.

A könyv becsét nagyban növeli, hogy ilyen részletes, tudományos igénnyel készült mû, bármily furcsa, eddig nem jelent meg magyar nyelven a tárgyban. Adamik Tamás a kezdetektõl, az irodalom elõtti periódustól kezdve a Nyugatrómai Birodalom bukásáig, 476-ig tárgyalja - több mint kilencszáz oldalon! - a római irodalmat, így a latin nyelvû ókeresztény irodalmat, Ambrosiust, Hieronymust, Augustinust is - az utóbbiról szóló passzus a legterjedelmesebb. A szerkezet a tárgyhoz méltóan világos: a 34. oldalon még tíz korszakot vázol fel a szerzõ, de a könyv diákkímélõ módon csupán négy nagy fejezetre oszlik az archaikus kor, az aranykor, az ezüstkor és a késõ császárkor periódusainak megfelelõen. Az alkotók rövid életrajzát a mûvek ismertetése, elemzése követi, befejezésül pedig a szerzõk stílusáról, hatásáról esik szó. Nem árt néha olyan fontos információkhoz jutni, mint hogy Ennius különösen kedvelte a trochaikus septenariust, vagy azon a lényeges kérdésen töprengeni, hogy ismerte-e Cato a görög retorikát. (Ismerte - foglal állást Adamik.) És mindig nagy élvezetet jelentenek azok a mondatok, amelyekben a tankönyvhöz illõen higgadt, tárgyszerû stílus átforrósodik. Az aranykor alkotóiról olvassuk: "Mindegyikük szeme elõtt a tökéletesség eszméje lebegett, s hogy ezt elérjék, rátették egész életüket." Miként, jól érezhetõen, Adamik Tamás is a maga tárgyára.

Kalligram, 2009, 912 oldal, 4990 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.