Lemez - A cinizmus után - The Mountain Goats: All Eternals Deck

  • Nagy V. Gergõ
  • 2011. április 28.

Zene

"Remélem, meghalsz, remélem, mindketten meghalunk" - dalolta John Darnielle egy évtizede az egyik párkapcsolati gondokat firtató kocsmanótájában (No Children), melynek gyűlölettől kicsattanó strófáit rendre egy emberként visszhangozta a koncertek rajongó közönsége. Az efféle vérmesen közvetlen hang már kevésbé jellemzi a The Mountain Goats utóbbi lemezeit, a literátusi vénájáról nevezetes énekes-dalszerző újabban már árnyaltabban fogalmaz.
Míg az ijesztően termékeny trubadúr korábbi dalszövegeiben főként fiktív figurákon keresztül tárultak fel Dél-Kalifornia izzadékony hétköznapjai, addig a szélesebb közönséget megszólító, érettnek mondott lemezek (The Sunset Tree, Get Lonely) már személyes problémákat vittek színre, aztán legutóbb (The Life of The World to Come) Darnielle Biblia-idézetekre komponált egy fajsúlyosan komor albumot. A védjegyszerű éleslátás aligha csorbult ezeken a darabokon, ám az alkoholista párocska önpusztításának szentelt konceptlemez (Tallahassee) savas humorát mintha oldani kezdte volna a magánéleti ihletettség és a jelentékenyebb művészi gondolat. Nem beszélve arról, hogy még ez utóbbi, elfúló hangú nosztalgiával előcitált anyag is felettébb problémás az igazi purista rajongó szemében: ugyanis az eladdig jószerint kétkazettás magnójára dolgozó, vadul lofista Darnielle a Tallahassee-vel igazolt menő független kiadóhoz (4AD), és először ekkor kezdte producerrel csinosítani kihívóan fésületlen hangzásvilágát.

A legfrissebb, immáron tizenhatodik sorlemez tökéletesen illik a TMG legújabb korszakának darabjai közé. Ha a csúcsművekhez mérjük, túlságosan is szofisztikált, homályos szövegvilágú és gyanúsan kiérlelt korongnak tetszik az All Eternals Deck, amelyen híre-hamva sincs az egykoron megszokott csípős tréfáknak, vagy az olykori szenvedélyes cinizmusnak. Ráadásul a hangzás minden korábbinál nagyobb figyelmet kapott, s egyenesen négy (!) producer segédkezett a stúdióban. Nem túl biztató tehát az összkép, egészében mégis működik a lemez. Darnielle hetvenes évekbeli okkult horrorfilmeket és Goya-képeket emlegetett fő inspirációként, s habár ezekhez képest némileg petyhüdt a hangulat, a tétova bizonytalanság atmoszférája az ártalmatlanabb dalokon is kitetszik - ráadásul a továbbra is megkapó szövegekben rendre szellemesen hasznosul a vonatkozó ikonográfia. Akadnak hökkentően lendületes rohamok (Estate Sale Sign; Prowl Great Cain), és gyöngéd, vonósokkal vagy zongorával ízesített, érzelmes tételek (Age of Kings, Outer Scorpion Squadron), vagy éppen visszhangos férfikórussal bolondított darab (mint a lemez csúcspontját jelentő High Hawk Season), ám a hangzást lényegében továbbra is Darnielle akusztikus gitárjátéka és vékony énekhangja határozza meg. Az All Eternals Deck voltaképpen őrzi az egykori remekművek erényei javát - s barátságosabb kivitele révén talán megfelelő belépőt jelenthet Darnielle felettébb tágas univerzumába.

Merge, 2011

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.