Lemez - A cinizmus után - The Mountain Goats: All Eternals Deck

  • Nagy V. Gergõ
  • 2011. április 28.

Zene

"Remélem, meghalsz, remélem, mindketten meghalunk" - dalolta John Darnielle egy évtizede az egyik párkapcsolati gondokat firtató kocsmanótájában (No Children), melynek gyűlölettől kicsattanó strófáit rendre egy emberként visszhangozta a koncertek rajongó közönsége. Az efféle vérmesen közvetlen hang már kevésbé jellemzi a The Mountain Goats utóbbi lemezeit, a literátusi vénájáról nevezetes énekes-dalszerző újabban már árnyaltabban fogalmaz.
Míg az ijesztően termékeny trubadúr korábbi dalszövegeiben főként fiktív figurákon keresztül tárultak fel Dél-Kalifornia izzadékony hétköznapjai, addig a szélesebb közönséget megszólító, érettnek mondott lemezek (The Sunset Tree, Get Lonely) már személyes problémákat vittek színre, aztán legutóbb (The Life of The World to Come) Darnielle Biblia-idézetekre komponált egy fajsúlyosan komor albumot. A védjegyszerű éleslátás aligha csorbult ezeken a darabokon, ám az alkoholista párocska önpusztításának szentelt konceptlemez (Tallahassee) savas humorát mintha oldani kezdte volna a magánéleti ihletettség és a jelentékenyebb művészi gondolat. Nem beszélve arról, hogy még ez utóbbi, elfúló hangú nosztalgiával előcitált anyag is felettébb problémás az igazi purista rajongó szemében: ugyanis az eladdig jószerint kétkazettás magnójára dolgozó, vadul lofista Darnielle a Tallahassee-vel igazolt menő független kiadóhoz (4AD), és először ekkor kezdte producerrel csinosítani kihívóan fésületlen hangzásvilágát.

A legfrissebb, immáron tizenhatodik sorlemez tökéletesen illik a TMG legújabb korszakának darabjai közé. Ha a csúcsművekhez mérjük, túlságosan is szofisztikált, homályos szövegvilágú és gyanúsan kiérlelt korongnak tetszik az All Eternals Deck, amelyen híre-hamva sincs az egykoron megszokott csípős tréfáknak, vagy az olykori szenvedélyes cinizmusnak. Ráadásul a hangzás minden korábbinál nagyobb figyelmet kapott, s egyenesen négy (!) producer segédkezett a stúdióban. Nem túl biztató tehát az összkép, egészében mégis működik a lemez. Darnielle hetvenes évekbeli okkult horrorfilmeket és Goya-képeket emlegetett fő inspirációként, s habár ezekhez képest némileg petyhüdt a hangulat, a tétova bizonytalanság atmoszférája az ártalmatlanabb dalokon is kitetszik - ráadásul a továbbra is megkapó szövegekben rendre szellemesen hasznosul a vonatkozó ikonográfia. Akadnak hökkentően lendületes rohamok (Estate Sale Sign; Prowl Great Cain), és gyöngéd, vonósokkal vagy zongorával ízesített, érzelmes tételek (Age of Kings, Outer Scorpion Squadron), vagy éppen visszhangos férfikórussal bolondított darab (mint a lemez csúcspontját jelentő High Hawk Season), ám a hangzást lényegében továbbra is Darnielle akusztikus gitárjátéka és vékony énekhangja határozza meg. Az All Eternals Deck voltaképpen őrzi az egykori remekművek erényei javát - s barátságosabb kivitele révén talán megfelelő belépőt jelenthet Darnielle felettébb tágas univerzumába.

Merge, 2011

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.