lemez - CSEH TAMÁS: A DAL NÉLKÜL

Örvendezni kéne, hogy meglett egy hosszú, szép történet eleje, de száraz a torok, könnyekkel küzd a szem. A főhős magányos csatáját vívja, fegyvertelen, mint Petőfi, akit megénekelt, szemközt a dzsidással.

Örvendezni kéne, hogy meglett egy hosszú, szép történet eleje, de száraz a torok, könnyekkel küzd a szem. A fõhõs magányos csatáját vívja, fegyvertelen, mint Petõfi, akit megénekelt, szemközt a dzsidással. Hallgatja az ember 35-36 évvel ezelõttrõl, és nehezen mondhat mást, mint hogy de jó, hát megvan ez is. Kézirat, magnószalag nem semmisülhet meg, fel kell támadjon valamikor. Elõkerült Cseh Tamás elsõ estje, 1973-ból, a rég nem létezõ 25. Színházból. A felvétel olyan, amilyen, amilyen lehetett egy mikrofonnal; a három kísérõzenész - Kecskeméti Gábor, Mártha (akkor még h-val) István és Novák János - nagyon élvezi az atmoszférateremtést, emiatt néhol kissé túlspilázzák, belefér.

Ez volt hát három-négy évvel az elsõ lemezalbum, a Levél nõvéremnek elõtt. Néhány dal az Antoine és Désiré-rõl, a Fehér babákról, a Mûcsarnokról és még több, ami nincs rajtuk - de nem is ez a lényeg, hanem az a varázsos alkímia, ami a szerzõpárosból elõhívta dalaik sokaságát. Bereményi Géza szavai és Cseh Tamás hangja. Ez a férfiasan, sõt gyermekien érzelmes, romantikus, pontos, finom és okos líra, ez a félszeg bizonytalanságot, halálmegvetõ bátorságot, szilaj virtust és kõkemény kiábrándultságot egyaránt tudó elõadásmód. Az ihletett pillanatok megragadásának képessége. Mert sokan gitároztak és írtak számokat bor mellett, füstfelhõben, de ilyen minõségû matériával másoknak nemigen sikerült fölkászálódniuk az asztaltól.

Ez van itt dokumentálva, tehetség, amint megnyilvánul, s benne idõ és hely, vaskosan. "Istenem, istenem, micsoda vidék. Micsoda ócska vidék!" Találó tájleírás, kicsit másképp, de ma is az.

Hungaroton, 2009

****