lemez - ROLANDO VILLAZÓN: HÄNDEL: ARIAS

  • - kolozsil -
  • 2009. május 28.

Zene

Egy Händel-árialemeznél az első kérdés mindig az, hogy vajon miért éppen ezek az áriák kerültek lemezre, milyen koncepció, filozófia sejthető a háttérben. Mondhatnánk, hogy Rolando Villazón a legférfiasabb áriákból választott, esetleg apák áriáiból, de ezt cáfolni látszanak Xerxész-áriái; feltehetnénk, hogy csak operaáriákat választott, de a lemezen ott árválkodik a La Resurrezione részlete is.
Egy Händel-árialemeznél az elsõ kérdés mindig az, hogy vajon miért éppen ezek az áriák kerültek lemezre, milyen koncepció, filozófia sejthetõ a háttérben. Mondhatnánk, hogy Rolando Villazón a legférfiasabb áriákból választott, esetleg apák áriáiból, de ezt cáfolni látszanak Xerxész-áriái; feltehetnénk, hogy csak operaáriákat választott, de a lemezen ott árválkodik a La Resurrezione részlete is. Marad a kézenfekvõ megoldás: nincs koncepció, azoknak a mûveknek a részleteit hallhatjuk a sztártenor elõadásában, amelyeket jól ismer a karmester, Paul McCreesh.

Villazón - a lemez füzetébõl tudható - Cecilia Bartoli Vivaldi-lemezétõl kapott kedvet a régi zenékhez. Az elsõ nem XIX. század közeli mû, amit énekelt, egy Monteverdi volt a Combattimento albumon - nincs olyan, aki ne könnyezné meg az Ecco di dolci raggi il sol armatót érzelemgazdag elõadásában. Ilyesfajta, soha el nem feledhetõ, ezerszer meghallgatandó nagy pillanatoknak híján van a Händel-album, hiába a hibátlan alakítás, a bársonyos hang, az ellenállhatatlan szomorúság. Sem a Frondi tenere, sem az utána következõ Ombra mai fú nem fakaszt könnyeket, utóbbiban Villazón ráadásul sótalan. S míg Bartoli legalább megpróbál egyes korok stílusában énekelni, Villazón minden áriában operásan énekel, erõsen nyomva a hangokat. A Combattimento után még a tamáskodók is azt mondták, lám, mindegy, milyen stílusban énekel valaki Monteverdit: az érzelem a lényeg. Itt egy számban nyer bocsánatot a sokszor vérlázító stílustörésre Villazón: igaz, az Ariodante nagyszerû áriája, a Scherza infida a zenekari kíséret miatt is a lemez csúcspontja. A legkevésbé sem Händel: ez Vivaldi. Ahogy a többi Händel-sláger meg Puccini, Donizetti. De tegyük hozzá: a régi zenés énekesek közt alig akad olyan, aki így el tudna játszani egy áriát, az érzelmek hullámzását egy árián belül, igazat kell tehát adni Paul McCreeshnek: Villazón a barokk zenének is fantasztikus hangszere.

Deutsche Grammophon, 2009

***

Figyelmébe ajánljuk