Hangadó – klasszikus zenei melléklet  

Mint a levegő

Beethoven zongoraversenyei

  • Csengery Kristóf
  • 2021. október 13.

Zene

Bach és Brahms mellett Beethoven a zenetörténet egyik legnagyobb variációszerzője. A variációs gondolkodás, amely egy-egy téma alakváltásaiból formálja meg a művet, kompozíciós módszerének meghatározó eleme.

De nemcsak a zeneszerző írhat változatokat: a művei utólag is lehetnek variációk témái. Hiszen rögtön maga az interpretáció, az előadás sem más, mint változatok létrehozása. A tolmácsolások a mű változatainak végeláthatatlan sorát kínálják: amióta világ a világ, egy kompozíciónak soha nem volt két teljesen egyforma megszólaltatása.

Beethovenről sokan mondják: elég volt már belőle, a csapból is ő folyik. Dühös kortárs zeneszerzők követelik, hogy a karmesterek hagyják abba a szimfóniák vezénylését, a zongoristák hanyagolják a szonátákat, hiszen elveszik a teret az új zenéktől. Ez a szörnyű Beethoven! A szegény újzene meg csak toporog az ajtón kívül…

De lássuk be: Beethoven nélkül nem lehet élni. Mindent tőle tanultunk. Azt, hogyan lehet méltón szeretni, szenvedni, harcolni, kiállni magunkért. Még azt is tőle tanultuk, hogyan érdemes modernnek lenni. Egyszóval Beethoven olyan, mint a levegő. 2020, azaz a születésének világszerte Beethoven-évvel ünnepelt 250 éves jubileuma után úgy vélhetnénk, a hanglemezcégek mindent kiadtak magukból, és egy ideig Beethoven-szilencium lesz. Hát nem! Egy nagy kiadó ritkán csinál önmagának konkurenciát, ritkán fordul elő, hogy ugyanannál a cégnél ugyanaz a mű (ráadásul egy összkiadás!) szinte egyszerre jelenik meg két különböző felvételen. A Deutsche Grammophon most mégis egymás után hozta ki az öt Beethoven-zongoraversenyt két különböző új felvételen. Nem véletlenül. Beethoven van olyan erős, hogy ugyanaz a műve, sőt műsorozata két különböző előadásban is izgassa a zenehallgatókat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).