De nemcsak a zeneszerző írhat változatokat: a művei utólag is lehetnek variációk témái. Hiszen rögtön maga az interpretáció, az előadás sem más, mint változatok létrehozása. A tolmácsolások a mű változatainak végeláthatatlan sorát kínálják: amióta világ a világ, egy kompozíciónak soha nem volt két teljesen egyforma megszólaltatása.
Beethovenről sokan mondják: elég volt már belőle, a csapból is ő folyik. Dühös kortárs zeneszerzők követelik, hogy a karmesterek hagyják abba a szimfóniák vezénylését, a zongoristák hanyagolják a szonátákat, hiszen elveszik a teret az új zenéktől. Ez a szörnyű Beethoven! A szegény újzene meg csak toporog az ajtón kívül…
De lássuk be: Beethoven nélkül nem lehet élni. Mindent tőle tanultunk. Azt, hogyan lehet méltón szeretni, szenvedni, harcolni, kiállni magunkért. Még azt is tőle tanultuk, hogyan érdemes modernnek lenni. Egyszóval Beethoven olyan, mint a levegő. 2020, azaz a születésének világszerte Beethoven-évvel ünnepelt 250 éves jubileuma után úgy vélhetnénk, a hanglemezcégek mindent kiadtak magukból, és egy ideig Beethoven-szilencium lesz. Hát nem! Egy nagy kiadó ritkán csinál önmagának konkurenciát, ritkán fordul elő, hogy ugyanannál a cégnél ugyanaz a mű (ráadásul egy összkiadás!) szinte egyszerre jelenik meg két különböző felvételen. A Deutsche Grammophon most mégis egymás után hozta ki az öt Beethoven-zongoraversenyt két különböző új felvételen. Nem véletlenül. Beethoven van olyan erős, hogy ugyanaz a műve, sőt műsorozata két különböző előadásban is izgassa a zenehallgatókat.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
