Operett - Pom-Pom-Pompadour - Leo Fall: Madame Pompadour

Zene

Kezdjük a szikár ténnyel: Leo Fall 1922-es nagyoperettje hamisítatlan remekmű, a műfaj ezüstkorának egyik legértékesebb alkotása. E megállapításnak már csak azért is méltán kijár a sietős nyomaték, mert Lehár Ferenc és Kálmán Imre egykorú munkáival szemben az olmützi születésű osztrák komponista operettje eddigelé nem épült be tartósan a hazai repertoárba, s így bizony még a vájtfülűekkel is legfeljebb a hatvanas években rögzített rádiófelvétel részletei érzékeltethették a Madame Pompadour zenéjének kedélyesen könynyed svungját, franciás kolorittal és változatos zeneirodalmi reminiszcenciákkal átszínezett frivol derűjét. Így volt ez egészen mostanáig, amikor is az Operettszínház kiváló zenekara - élén a bemutató estéjén mindvégig lendületesen irányító Balassa Krisztiánnal - már a potpourri-nyitány megszólaltatásával meghitt közelségbe hozta Fall delikát muzsikáját.

Kezdjük a szikár ténnyel: Leo Fall 1922-es nagyoperettje hamisítatlan remekmű, a műfaj ezüstkorának egyik legértékesebb alkotása. E megállapításnak már csak azért is méltán kijár a sietős nyomaték, mert Lehár Ferenc és Kálmán Imre egykorú munkáival szemben az olmützi születésű osztrák komponista operettje eddigelé nem épült be tartósan a hazai repertoárba, s így bizony még a vájtfülűekkel is legfeljebb a hatvanas években rögzített rádiófelvétel részletei érzékeltethették a Madame Pompadour zenéjének kedélyesen könynyed svungját, franciás kolorittal és változatos zeneirodalmi reminiszcenciákkal átszínezett frivol derűjét. Így volt ez egészen mostanáig, amikor is az Operettszínház kiváló zenekara - élén a bemutató estéjén mindvégig lendületesen irányító Balassa Krisztiánnal - már a potpourri-nyitány megszólaltatásával meghitt közelségbe hozta Fall delikát muzsikáját.

Az operett - meglehet, kevésbé mesteri, ámbár egészében korántsem sablonos - cselekménye a címnek megfelelően a legendás metresz, a XV. Lajos alatt-felett szolgáló Pompadour asszony körül bonyolódik, akit a porosz II. (Nagy) Frigyes nem minden alap, s persze nem is minden kortársi rosszmájúság nélkül csak "Õfelsége, az Alsószoknya" gúnynéven emlegetett. Az ő női vonzereje, okossága és szerelmi kielégítetlensége mozgatja a történetet, s ilyesformán értelemszerű, hogy az előadás jószerint a címszerep megformálóján áll vagy bukik. Ide tehát szavatoltan "nagy nő" kell, a műfaj terminológiájával élve úgynevezett primadonna (még akkor is, ha az ősbemutató Pompadourja, Fritzi Massary visszahallgatva már inkább gemütlich szubrettnek tetszik), s e nemes színpadi hagyományt nálunk ma vitán felül Kalocsai Zsuzsa tartja életben. Remek alakítás az övé: tartott eleganciájában is izgalmas és kacér, a szentimentális pillanatokat üde fanyarsággal hűsítő színpadi létezése pompásan érvényesül e szerepben, s hangjának jól hallhatóan igencsak fekszik Pompadour szólama. Primadonnai hitele annál is inkább dicséretet érdemel, mivel a színrevitel olykor nem veszi tekintetbe e kiveszőfélben lévő szerepkör merőben kényes voltát. Így Szinetár Miklós rendezésének talán legeredetibb, vagy mondjuk inkább, legsajátosabb mozzanata, hogy a forgó díszlet tartós elemét alkotó lépcsősoron jóformán mindenki lejöhet - éppen csak a primadonna nem. (A szigor mindössze a tapsrendben enyhül.) A jelenetvégek és az abgangok kitalálatlansága ugyancsak több ízben veszélyezteti a címszereplő színpadi méltóságát, ám e fogyatkozás másokat is rendre nehéz helyzetbe hoz: a második felvonás függönye például Huszti Péter (XV. Lajos) tökéletesen súlytalan szavaira hullik alá - már-már megalázó szituációba sodorva a tekintélyes színészt.

Irina Cherednikova jelmezei és Alexander Orlov Arcimboldo és Boucher festményeit egyaránt játékba hozó díszletei (a bemutató szentpétervári koprodukcióban készült) megidézik ugyan a rokokót, azonban az előadás stílusa mégsem Louis Quinze, inkább a kevésbé patinás, ámde szintén bőven historikus Szinetár Miklós-korabelinek tűnik. A nagy múltú rendező kevés ötlettel és kevés feszességgel ajándékozta meg közönségét, s bár az előadás viszonylag korán véget ér, ez paradox módon nem jelenti az üresjáratok és a kuszaságig elnagyolt színpadi félpercek kiküszöbölését. A frissesség vágyott érzetét sajnos az operettensemble működése és a tánckar látványa sem erősítheti, aminthogy a darabba iktatott rapszám sem hoz közelebb a jelenhez - igaz, ez utóbbi legalább hálás játékot kínál Oszvald Marika számára. Harsányi Zsolt tiszteletre méltó korú fordítása ugyan nagyrészt máig élvezetes ("Ajh, ha kezembe kapnék egy férfit..." - énekli a kalandra éhes kegyencnő), ám a nyelvi frivolság helyenként menthetetlenül megkopott az évtizedek során. Mégis, jóllehet az ülepre és ágyékra vetődő merész kézmozdulatok reflektálnak a sikamlósság időközben beállt határváltozására, a szöveg hasonlóan érdemi felfrissítése elmaradt.

Amiként Kalocsai a primadonna-szerepkör, úgy Oszvald Marika (Belotte) a szubrettlét kétely nélküli letéteményese: diadalmas önazonossága ezúttal is frenetikus hatást kelt, legfeljebb tán kiélesedett hangja csorbítja itt-ott a hangzásélményt. Régen bejáratott kettőse Csere Lászlóval (Calicot) természetesen most is viharos sikert arat, s kijut a tapsból a rokonszenvesen csélcsap bonvivánnak, a szép hangú, bár a frázisokat olykor kissé furcsán formáló Vadász Zsoltnak (René) is. A király kurta, ám hangsúlyos szerepében a vendég Huszti Péter leginkább rezignációjával hat, míg tétovaságáról őszintén megvallva nem könnyű eldönteni, hogy az vajon már a szerepformálás integráns része, vagy inkább a próbafolyamat visszamaradt problémája lehet. Ostoba rendőrminiszterként Faragó András kasszírozza be a színrelépésének ma már menetrend szerint és egyszersmind megérdemelten kijáró tetszést, s mint álruhákat váltogató spicli, Peller Károly ugyancsak igen hálás szerephez jut. Róka jelmezeiben ráadásul részben mellőzheti szokott operettkomikusi manírjait, és ez érezhetően színpadi teljesítményének előnyére válik - noha játéka diabetikus fogyasztásra változatlanul nem javallható.

Budapesti Operettszínház, április 30.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.