Taylor Swift pályája és csillaga

Színarany középút

Zene

Élő legenda, minden idők legkelendőbb női előadója, aki már tizenkét Grammy-díjat kapott, és több mint 200 millió lemezt adott el. Ő az első olyan popsztár, aki hatszor is első helyen debütált az albumok listáján, vagyonát pedig 1,1 milliárd dollárra becsülik.

A mindössze 33 éves Taylor Swift éhkoppon tartva rajongóit öt évig nem lépett fel, helyette egyetlen gigantikus turnéra összpontosított, amelyen a lemezeit, mint az életének egy-egy szakaszát mutatja be. Swift számításai ezúttal is bejöttek. A 2023-as The Eras Tour öt kontinens 146 állomásán, esténként akár 72 ezres közönség előtt zajlott, így a koncertet rendező városok gazdaságára is intenzív befolyással bíró eseményről készült 168 perces koncertfilmet (Taylor Swift: The Eras Tour) még az utolsó vetítési napon is teltház fogadta, és még magyarországi vetítéseken is az történt, hogy a vászon előtt szemérmetlenül táncoló és sikítozó rajongók már-már koncerthelyszínné tették a mozit. Hogy miképpen lesz ekkora csoda egy 15 éves fürtös kislányból, aki Dolly Parton-feldolgozásokkal próbál feltörni Nashville-ben, majd amikor elutasítják azzal, hogy itt mindenki Dolly Parton akar lenni, akkor kitalálja, hogy hogyan lehetne más, az valójában a jó marketing „teremtéstörténete”.

A popszakmai sikerekhez először is kell egy olyan formálódó személyiség és eladható arc, aki bármire képes, hogy szeressék, ám ilyenből még mindig rengeteg akad, úgyhogy további gondos szelekcióra van szükség. Az illető természetesen nem lehet csúnya, de nem lehet túl karakteres sem. Fontos, hogy legyenek saját gondolatai, mert az egyediség a hívószó, de ami ennél is fontosabb, hogy a lehető legtöbb emberrel egyezzen ez az egyediség, hiszen az átélhetőség az eladhatóság mértékegysége. Az aktuális generációs trendeknek persze meg kell feleljen az üzenet, ugyanakkor érdemes a lokálpatrióta gombokat is benyomni – különösen Amerikában –, hogy az idősebb generációk irányából se ütközzön ellenállásba a dolog. A cél tulajdonképpen az, hogy fetisizálni kell a középszert, hogy a lehető legtöbbekhez eljusson a termék. Vagyis Taylor Swift, a szépségverseny esztétikájú gitáros lány, aki saját dalszövegeiben énekli meg szerelmi csalódásait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.