Taylor Swift pályája és csillaga

Színarany középút

Zene

Élő legenda, minden idők legkelendőbb női előadója, aki már tizenkét Grammy-díjat kapott, és több mint 200 millió lemezt adott el. Ő az első olyan popsztár, aki hatszor is első helyen debütált az albumok listáján, vagyonát pedig 1,1 milliárd dollárra becsülik.

A mindössze 33 éves Taylor Swift éhkoppon tartva rajongóit öt évig nem lépett fel, helyette egyetlen gigantikus turnéra összpontosított, amelyen a lemezeit, mint az életének egy-egy szakaszát mutatja be. Swift számításai ezúttal is bejöttek. A 2023-as The Eras Tour öt kontinens 146 állomásán, esténként akár 72 ezres közönség előtt zajlott, így a koncertet rendező városok gazdaságára is intenzív befolyással bíró eseményről készült 168 perces koncertfilmet (Taylor Swift: The Eras Tour) még az utolsó vetítési napon is teltház fogadta, és még magyarországi vetítéseken is az történt, hogy a vászon előtt szemérmetlenül táncoló és sikítozó rajongók már-már koncerthelyszínné tették a mozit. Hogy miképpen lesz ekkora csoda egy 15 éves fürtös kislányból, aki Dolly Parton-feldolgozásokkal próbál feltörni Nashville-ben, majd amikor elutasítják azzal, hogy itt mindenki Dolly Parton akar lenni, akkor kitalálja, hogy hogyan lehetne más, az valójában a jó marketing „teremtéstörténete”.

A popszakmai sikerekhez először is kell egy olyan formálódó személyiség és eladható arc, aki bármire képes, hogy szeressék, ám ilyenből még mindig rengeteg akad, úgyhogy további gondos szelekcióra van szükség. Az illető természetesen nem lehet csúnya, de nem lehet túl karakteres sem. Fontos, hogy legyenek saját gondolatai, mert az egyediség a hívószó, de ami ennél is fontosabb, hogy a lehető legtöbb emberrel egyezzen ez az egyediség, hiszen az átélhetőség az eladhatóság mértékegysége. Az aktuális generációs trendeknek persze meg kell feleljen az üzenet, ugyanakkor érdemes a lokálpatrióta gombokat is benyomni – különösen Amerikában –, hogy az idősebb generációk irányából se ütközzön ellenállásba a dolog. A cél tulajdonképpen az, hogy fetisizálni kell a középszert, hogy a lehető legtöbbekhez eljusson a termék. Vagyis Taylor Swift, a szépségverseny esztétikájú gitáros lány, aki saját dalszövegeiben énekli meg szerelmi csalódásait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.