mi a kotta?

Vajúdik a szerző

  • mi a kotta
  • 2023. szeptember 6.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2023/36. hétre

„Ki mondta, hogy »a muzsikusok lelke zárva van«? Nem tévedett. Nem elhanyagolható kérdés, mit gondol Claude Debussy úr a Pelléas és Mélisande kritikájáról. Keveset válaszol, többet mosolyog. Nagyon finoman beszél, halk és dallamos hangon. Úgy véljük, temperamentumából fakadóan gyűlöli a reklámot, és higiéniás okból a publicitást. Óvatosan kell kopogni az ajtaján, és levenni a cipőt, hogy ne keltsünk a lelkében zajt, ahol a hangoknak szakmai értékük és sajátos rezgésük van” – írta védelmezőleg a Le Figaro 1902 májusában, miután a zeneszerző modern operáját értetlenség és kisebb botrány kísérte: a hallgatók épp azokat az operai jegyeket kérték számon a komponistán, amelyek ellen alkotott, és folyton wagnerizmussal vádolták. A publicista nem véletlenül idézte Debussy egyik megjegyzését: „A harc nem igazságos. A kritikusok egyetlen óra alatt megítélhetik a művész éveken át tartó erőfeszítését, viselősségét és vajúdását.”

Maurice Maeterlinck drámájának zenei feldolgozását ritkán hallani, így aztán hiba lenne elmulasztani a Budapesti Fesztiválzenekar új operaprodukcióját. Fischer Ivánék háromszor is előadják a Pelléas és Mélisande-t, a főszerepben két „jelenkori klasszissal”, Bernard Richterrel és Patricia Petibonnal (Müpa, szeptember 9., 10. és 12., hét óra).

Az Operaházban a Varázsfuvolát láthatjuk a héten: Mozart dalművét egész más tulajdonságok alapján nevezhetjük szimbolistának, s ez bizonyára kiderül majd Szinetár Miklós ötletekben dús, kilenc éve készült rendezéséből. Az Éj királynőjét Bodor Éva és Lucie Kankova váltója énekli, mindegyik nap Hámori Máté vezényel (szeptember 8., 9. és 10., hét óra). Míg a karmester az árokban, együttese, a Danubia Zenekar Dohnányi Ernővel foglalkozik a BMC-ben: azzal, hogy zeneszerzőként, zongoristaként vagy karmesterként szeressük-e jobban a szertelen zsenit, aki folyamatosan háttérbe szorul a Bartók–Kodály-kettős mellett. Az első koncertrészben a fiatalkori c-moll zongora­ötöst, utána a csellóra írt Koncertdarabot halljuk, Zsíros Levente vezényel (szeptember 9., négy óra, fél nyolc). Közben ráfordul az utolsó kanyarra a Bartók Világverseny, amelyen az idén hegedűsök mérkőznek meg egymással. A zenekari döntőkre szombaton kerül sor, a döntősöket Kovács János pálcája és a Rádiózenekar kíséri (Zeneakadémia, szeptember 9., három óra, hét óra). Másnap a versenyzők gálakoncertet adnak, ugyancsak a rádió együttesével (szeptember 10., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.