Magyar Narancs: Március végén azt mondta nekünk, nem élvezi a figyelmet (lásd: Azt javaslom mindenkinek…, Magyar Narancs, 2024. március 26.). Azóta százezreket mozgatott meg az országjárása során. Élvezi már kicsit?
Magyar Péter: Nem. Inkább fárasztó ez, nagy a nyomás az emberen, amikor azt mondják neki, „te vagy az utolsó remény, meg kell csinálnod, meg fogod változtatni az országot”. Mindig elmondom, hogy ezt egyedül nem fogom tudni csinálni. Június 9-ig ez így lesz, aztán nekiállunk a nehezebb részének.
MN: A Varga Juditról szóló hangfelvétel nyilvánosságra hozatala előtt úgy vélte, akár börtönbe is kerülhet. Ez a lehetőség fennáll még?
MP: Igazán akkor sem állt, ennél azért okosabbak a srácok. Nem akarnak Táncsics Mihályt csinálni belőlem.
MN: Kampánya során egyre többet árul el a saját világnézetéről, programjáról is. Tudatosan csöpögteti ezt fokozatosan?
MP: Igyekeztem minden városban és megyében arról beszélni, ami helyben fontos: van, ahol a mezőgazdaság, máshol az ipar, megint máshol pedig a gazdasági migránsok, esetleg az akkumulátorgyárak vagy az energiapolitika. Ilyen szempontból tudatos. De nincs még leírt programunk, bár már néhány pontban azért megírtuk. Mivel új szereplő a Tisza, nyilván többet mondunk, mint amennyit egy EP-kampányban szokásos.
MN: Minek nevezné a Tiszát? Van Európában hasonló formáció?
MP: Megmondom őszintén, nem tudom. Magyarspecifikus képződmény vagyunk. Pártcsaládot megneveztünk már, ahova csatlakozni akarunk: ez az Európai Néppárt. A propaganda most persze azt hazudja, hogy a sorkatonaságot akarja a Néppárt bevezetni, ami persze hazugság, jót is nevetek rajta. Meg azon is, hogy a Fidesz háborúpártinak mondja őket, miközben ott ül a KDNP-s Hölvényi György is. Ilyen az, amikor már mindegy is, mit hazudoznak.
MN: Ön úgy nyilatkozott, hogy biztos nem ül be az EP-be. Egészséges, hogy napokkal a választás előtt is csak keveset lehet tudni a többi jelöltjükről?
MP: Ebben az interjúban ez a kérdés nem adekvát, pont a Magyar Narancsnak válaszoltak kérdésekre! Az én jelöltjeim nagyon sok rendezvényemen felszólaltak, nem is emlékszem arra, hogy a Fidesz vagy bármelyik párt listavezetőjén kívül bárki beszélt volna. Nem mintha tudnánk, hogy a Fidesz listáján kik vannak, két-három embernek még az önéletrajzát sem láttuk. Szerintem mi nyílt lapokkal játszunk: van bemutatkozó videó, önéletrajz, és még fognak interjúkat adni, jönnek velem kampányolni.
MN: A nagyközönség számára ismeretlen arcokról van szó. Volt valami felkészítés?
MP: Persze. Kaptak kommunikációs képzést, és az Európai Unióval kapcsolatos tréninget is, bár többen már dolgoztak ott. Átvették a három intézmény szabályait, és lesznek további képzések is, ugyanis mi azt szeretnénk, hogy dolgozzanak, ellentétben a mostani képviselőkkel.
MN: A Néppárttal felvették már a kapcsolatot?
MP: Formális kapcsolatfelvétel még nem történt, de erre szerintem nincs is szükség, mert a frakcióhoz csatlakozás egy technikai folyamat.
MN: Elvileg Hölvényi György simán megvétózhatja a csatlakozásukat.
MP: Az már a Néppárton múlik, hogy a Néppártot állandóan gyalázó KDNP egyetlen képviselőjére kíváncsi-e, vagy egy normális erőre, sokkal több képviselővel.
MN: A Néppárt jobbra tolódásának gyanújáról mit gondol?
MP: Ez egy néppárt, ráadásul különböző tagállamokból érkeznek a tagjai. A liberális frakcióban is ülnek olyan pártok, amelyek nem liberálisak. Sok dolog miatt más frakcióba ülnék, de az a fontos, hogy hol tudjuk leginkább a magyar érdekeket képviselni. Nem véletlenül ült ott a Fidesz is húsz éven át: ott lehet a legjobb pozíciókat kapni, a leginkább becsatornázni a magyar érdekeket. Ez egy kompromisszum, ahogyan az európai pártcsaládok mindig azok voltak. Nyilván, ha lehetne Tisza-frakciót csinálni, akkor azt tennénk.
MN: Könnyen előfordulhat, hogy a Néppárt azzal az ECR frakcióval lép koalícióra, ahova Orbán Viktor pártja is készül beülni. Dolgozna együtt ott a Fidesszel?
MP: Ezen még nem gondolkodtam. De nem vagyok benne biztos, hogy a Fideszt bármelyik frakcióba beveszik. Főleg nem abba az ECR-be, ahol nagyon nem az az orosz propaganda dívik, amelyet a Fidesz nyom.
MN: A EU-s pénzek befagyasztásáról többször is elmondta, hogy rossz döntés. A teljes jogállamisági mechanizmusról is ez a véleménye?
MP: Természetesen nem akarjuk, hogy Tiborcz Istvánhoz kerüljenek az uniós pénzek, és szigorítani kell a felhasználáson, akár az Európai Ügyészséghez való csatlakozással. Az viszont nem lehet, hogy megadjuk a Fidesznek azt a szívességet, hogy azzal kampányoljanak, az EU elveszi a magyar emberek pénzét. Ez tényleg a magyar emberek pénze, nem jó, ha ezzel zsarolják a kormányt. A mostani eljárás elhibázott. Ami a Sargentini-jelentésben benne volt, annak a nagy része nem uniós kompetencia, tehát nincs joga beleszólni az Európai Uniónak. Lehet mindenkinek véleménye a szomszéd kertjéről, de attól még az nem az ő kertje. Ha csak a médiáról, az igazságszolgáltatás függetlenségéről vagy az uniós pénzek felhasználásáról beszélünk, akkor arról lehet, de az uniós alapszerződésben nagyon tágan van megfogalmazva a demokrácia és a jogállamiság is. Kritizálhatják úgy a magyar Alkotmánybíróságot más országok, hogy náluk nincs is alkotmánybíróság, de ez messzire vezet. Az uniónak a saját érdekében inkább arra kéne koncentrálni, hogy növelje a versenyképességét és a tagállamok jólétét, nem arra, hogy bürokratikus szörnyet építsen és elvonjon további hatásköröket. Deregulálni kell, a döntéseket ott kell meghozni, ahol az találkozik az emberekkel. Nem szabad központosítani – és ez egyaránt igaz a magyar kormányra és az EU-ra.
MN: A közvetlen források gondolatát támogatja?
MP: Ezt a rendszert nem kell szétverni szerintem. Most azt mondjuk, nem szeretjük a kormányt, ezért inkább kapják meg a pénzt közvetlenül az önkormányzatok. De ha majd az önkormányzatok nem tetszenek, akkor visszacsináljuk? Nem ezeken kell változtatni, hanem az iparpolitikán, a környezetvédelmi politikán. Például azon, hogy az európai ipar ne meneküljön Törökországba, Ukrajnába vagy Indiába.
MN: Ezek szerint egyetért a Green Deal visszavágásával?
MP: Nem visszavágni kell, hanem átgondolni. Óvatosságot javaslok, mert a német gazdaságnak már óriási károkat okozott, és mivel mi is a német gazdaságtól függünk, nekünk is. De pontosan ilyen kérdésekről kell beszélni az Európai Unióban a jogállamiság helyett. Utóbbit mindenkinek magának kell megoldania, a kormányváltást itthon kell megcsinálni.
MN: Korábban a Momentumra azt mondta, hogy elrontották, amikor két ígéretes politikusukat küldték ki az EP-be.
MP: Azt nem tudom, hogy ígéretesek voltak-e, de szerintem egy jó EP-képviselői munka teljes embert kíván, abba pedig nem fér bele, hogy mellette járod a magyar vidéket a megfelelő embereket keresve pártépítéshez és a jó programhoz. Az EP-képviselőség nagyon szép munka, szívesen is csinálnám, az is lehet, hogy egyszer fogom is, de azt hiszem, nekem itthon kell most lennem.
MN: Ezek szerint a Tisza többi arca nem az EP-ből fog felépülni?
MP: Számítunk rájuk, persze, és nagyon jó, ha Kulja András egészségügyi szakemberként meg tudja nézni, hogyan működik az egészségügy Portugáliában vagy Svédországban. Lesz egy olyan egészségpolitikusunk, aki az európai gyakorlatokat is ismerni fogja, és tudja, milyen közvetlen források elérhetők. Ilyenből 2000 milliárd forintnyi van, ebből Magyarország hívta le az előző ciklusban a legkevesebbet. Sokan jelentkeztek már hozzánk, úgyhogy nem leszünk szerintem rászorulva, hogy az EP-ből hozzunk vissza képviselőket.
MN: Nem ijesztő az ön számára, hogy vannak olyan rajongói, akik mindenben egyetértenek önnel, és már attól boldogok, ha meglátják?
MP: Ez nyilván furcsa, de valamiért a magyar néplélekben benne van, hogy az erős vezetőkhöz ragaszkodik. Ijesztőnek nem ijesztő, azt pedig nem tudom mondani az embereknek, „hogy légyszi, ne csináljátok”. Szerintem azért is lehet ez, mert nagyon sok az olyan csalódott ember, aki most elkezdett hinni valamiben. Az pedig jó, ha valamiért tudunk lelkesedni: engem is ez visz előre június 9-ig. Arra is figyelni kell, hogy ne hagyjuk abba utána sem, mert nem szeretném a nyaraló fideszes politikusokat úgy látni a Lady MRD fedélzetén, mint akik jól végezték a dolgukat.
Ugyanakkor nem vihető sokáig ez a one man show, sem fizikailag, sem lelkileg. Az ország szempontjából sem jó. Nem olyan pártot szeretnék, amelyben Magyar Péter megmondja, mi van az energiapolitikában, hogyan kell szülni, vagy milyen lesz az idő holnap. Egy demokratikus kormány alapja egy demokratikusan működő párt. Most 19 tagunk van. A választás után egy napot alszunk, belépnek többen, lesz tisztújítás. Remélem, az elnöki posztra is több jelölt lesz, mert nem csak eljátszani akarjuk a demokráciát. Több ember többet is tud tenni, és szükség van a szakmai és politikai vitákra, így szocializálódtam.
MN: Többször is mond olyanokat, amik egybevágnak a Fidesz felfogásával, mint például az olimpiarendezés ügye. Szavazatszerző gesztusok ezek?
MP: A saját véleményemet mondom. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy még elmondhatom. Ha nagy párt leszünk, és sokféle vélemény jelenik meg, akkor majd vigyázni kell erre. De az erről szóló mondatomnak a sajtó levágta az egyik felét, mire egymást kezdte idézgetni a gyurcsányi és az orbáni propaganda.
MN: Beszéljünk néhány fideszes toposzról! Rezsicsökkentés?
MP: Ez borzasztóan álságos toposz. Már réges-rég a piaci ár felett adja el az MVM az áramot, és ez hatványozottan igaz a gázra, amelynek a lakossági árát a háború miatt a sokszorosára emelték a világpiaci ár elszállása miatt. Aztán a világpiaci ár visszacsökkent, mi viszont még mindig a sokszoros árat fizetjük. Úgy beszélnek rezsicsökkentésről, hogy kifosztják a magyar embereket, hiszen keresnek rajta. Abban biztos vagyok, hogy mivel megélhetési válság van, éppúgy, mint amikor bevezették a rezsicsökkentést, tenni kell valamit. De a Fidesz, azt hiszem, már rég nem a rezsicsökkentés pártja, hanem a rezsicsökkentés csökkentéséé. Hazudik, ugyanúgy, mint minden másban. Felépítik ezeket a toposzokat és hazudnak.
MN: A határkerítés csodafegyver a migráció ellen?
MP: Nem hiszem, hogy csodafegyver, de nem egy rossz dolog, és állnia kell. Viszont ha a kormányzat közben elenged 2000 embercsempészt a szlovák választások környékén, és szervezetten engedi a magyar–szlovák határra a migránsokat azért, hogy Robert Fico kampányát segítse, az fura. Érdekes módon a szlovák választás után felszívódtak a migránsok.
MN: A Tisza Párt vezetése alatt lehetne Budapesten palesztinpárti tüntetéseket tartani?
MP: Ha nem erőszakosak, akkor természetesen lehetne. Ahogy lehetne Tibet-pártiakat is.
MN: A Fővárosi Közgyűlésbe készülnek. Kimennének a képviselőik vagy akár ön a Budapest Pride-ra júliusban?
MP: Nem gondolkodtam még rajta, de szerintem nem. Ha meghívják a pártot, eldöntik a képviselők, de nem hiszem, hogy ez egy politikai felvonulás.
MN: Tehát lehet, hogy ott lesz?
MP: Én nem leszek ott, mert nem tartom előremutatónak. Nem szándékosan a Pride-ról jutott eszembe, de az egyházak ügyében is azt gondolom, a rengeteg állami támogatás, az állam és egyház szétválasztásának hiánya nem tesz jót az egyházaknak sem. Ugyanígy nem használ az LMBTQ-embereknek, ha megjelenik a politika. De ettől még nyugodtan lehet Pride, csak ne várja el senki, hogy mindenki ott legyen. Ebben az a policym, hogy mindenki azt csinál és úgy él, ahogy szeretne, egészen addig, amíg mások szabadságjogát ezzel nem korlátozza.
MN: A budapesti gyalogoshíd felvetésével nagy port kavart, Karácsony Gergely már fel is tette a kérdést, hogy miből.
MP: Hagyjuk már! Ezt nem csak a fővárosnak kéne állnia, hiszen ez hasznos az államnak is. Orbán Ráhel úgyis a turizmus Jeanne d’Arcja, beszéljék meg vele: neki és Tiborcznak is jó, ha a szállodáikból át tudnak sétálni a vendégeik a Dunán! Szerintem nonszensz, hogy a Dunával ez a világ egyik legcsodálatosabb városa, s nem hozza ezt. Szolnoknál meg tudott épülni, csak Budapesten nem lehet? A Lánchíd most rossz megoldás, mert se nem gyalogos, se nem autós. A gyalogosok átsétálhatnak, de nem látnak semmit, mert nem azért épült, hogy bámészkodjunk onnan. Ez is mutatja, hogy Budapestnek nincs gazdája, és az elmúlt harminc évben nem is volt soha.
MN: Tényleg nagyot csalódott Demszky Gáborban azok után, hogy a falán tartotta a poszterét?
MP: Tizenegy éves voltam, és mellette Orbán Viktor posztere volt. Akkor téptem le a posztert, amikor belépett az SZDSZ az MSZP-vel közös koalícióba.
MN: Most minden szavazó – a volt MDF-es budai polgártól a magára hagyott liberálisig – azt lát bele önbe, amit akar. Meddig lehet ezt tartani?
MP: Nemcsak mások látnak belém mindent, hanem én is megtudtam magamról, hogy nőverő vagyok, vagy most épp azt, hogy kokainista. De én komolyan mondom, hogy alapvetően mind magyarok vagyunk, és a legtöbb ember azt szeretné, hogy kiegyensúlyozott országban éljen. Ennek nem az ideológia a legfontosabb része, hanem az, hogy működik az egészségügy, hazajönnek a külföldön lévő százezrek, vagy hogy lehet-e egy olimpia valóban nemzeti ügy, amelyről születhetett volna szakmai vita, amiről közösen tartanak pártok népszavazást. Nagy a vágy a magyar emberekben arra, hogy ne árokásó országban éljenek. Ezért is mondják olyan emberek, akik biztosan mást gondolnak a legtöbb dologról, mint én, hogy inkább jönnek velünk, mert inkább ez, mint hogy az ő világnézetük uralja le a politikát. A magyar társadalom nagy része inkább jobbra tolódik, de ettől még megjelennek baloldali elemek, én a jézusi baloldaliságot vallom. Az elesetteket segítjük, akik gyengék és bántják őket, azok mellett kiállunk, legyen az bármilyen kisebbség. Piacpárti vagyok, és az öngondoskodásra és a kockázatvállalásra kell építeni, de ha valaki nem szerencsés, vagy nem olyan családba születik, akkor azért van az állam, hogy segítsen. És akkor talán jobb lesz neked, vagy legalább a következő generációnak. Nem vagyok teljesen kapitalista szabadpiac hívő, de nem is leszek annak az államszocialista kádárizmusnak a híve, amit a Fidesz csinál most.
MN: De ha mondjuk adózásról vagy kisebbségpolitikáról lesz szó, csak előkerülnek ezek az ellentétek.
MP: Azért nem tartok ettől, mert szakemberekkel és az érdekeltekkel folytatott értelmes párbeszéd után lehet értelmes kompromisszumokat kötni. Tudom, hogy furán hangzik, de hiszek abban, hogy az embereket felnőttnek nézzük, és hagyjuk, hogy elmondják a véleményüket. Sokszor csak abból van konfliktus, hogy fentről leuralnak mindent. Sok méregfogat ki lehetne húzni egyeztetéssel. Ezt hiányolom a magyar közéletből.
MN: Most mindent arra tettek fel, hogy 2026-ban kormányváltás lesz. Folytatható egy ilyen projekt akkor is, ha nem jön össze?
MP: Igen, miért ne? Már a mostani EP-választáson is nagy eredmény, hogy a Tisza lesz az abszolút kihívója a NER-nek három hónap után, és lecseréljük azt az ellenzéket, amelyik 14 éve csak a kifogásokat keresi arra, miért nem lehet leváltani Orbán Viktort. Ha most kiderül, hogy Gyurcsányék épphogy becsusszannak az 5 százalék fölé – bár még van idő a választásokig, remélem, ez is változik –, az nagyon más felállás lesz. Ezért is mondom, hogy mindenki gondolja meg, kire szavaz. Mert lehet itt 1-2 százalékos Momentumra, 3 százalékos Mi Hazánkra meg nulla százalékos Jobbikra, LMP-re szavazni, csak ezek a szavazatok már a Fideszre mennek, mert arányosan osztják ki a mandátumokat. Az előfordulhat persze, hogy 2026-ban már mi állunk a Fidesszel szemben, és alulmaradunk öt képviselői hellyel – és akkor mi van? Orbánék is voltak ellenzékben nyolc évig. De most dolgozni kell, ez nem rövidtávfutás.
MN: Tisztázzunk egy napok óta sokakat lázban tartó kérdést: ki küldte ki 2006-ban a focihuligánokat?
MP: Ez egy baromi fontos kérdés! Hogy borzoljam a kedélyeket, én 2006-ban ott voltam a tévészékháznál a volt feleségemmel, átsétáltunk a Kossuth térről. Azt láttuk, hogy megjelennek egyszer csak a benzineskannák és a focihuligánok. Nekem senki nem fogja elmagyarázni, hogy véletlenül küldtek oda null kilométeres pécsi rendőröket a székházat védeni, miközben ott állomásozik bevetetlenül a teljesen felszerelt készenléti rendőrség. Nem hiszek a konteókban, de a saját szememnek igen. Azt is el tudom képzelni, hogy bele volt kalkulálva, hogy ott meghaljon egy rendőr. Nagyon kicsin múlt, hogy nem haltak meg, és nem rajtuk múlt, hanem egy-két józan emberen, aki ki tudta szedni őket. Szóval nekem erős a gyanúm, hogy ott azt akarták, valami történjen. És hogy tovább borzoljam a kedélyeket, amikor bevitték a rendőrök az utcáról összefogdosott, egymást nem ismerő embereket, azt mondták, csoportosan támadták meg a rendőröket. Az egyik azt nyilatkozta, hogy kővel dobálták, a másik azt, hogy fával, a harmadik azt, hogy üveggel, tehát teljes kamu. Nagyon összeverték őket a fogdában. A rendőrök úgy tudták, meghalt két rendőr, a vezetőik mondták nekik. Ezért viselkedtek így a rendőrök. Ez egy nagyon szépen konspirált dolog volt a tévészékháznál, de ennek egy része titkosszolgálati akció volt. Ennek fényében nyitva hagyom a kérdést, hogy ki rendelte oda a focihuligánokat. Nem hiszem, hogy Kubatov.
MN: Ha jól látom, már van szponzorgalléros Tisza Párt-inge is. Ez a hivatalos merchandising része?
MP: Pilisvörösváron jött oda hozzám egy fiatal pár, és kaptam tőlük két inget. Sajnos, nem tökéletes a méret, mert az elmúlt két hónapban fogytam tizenöt kilót. A webshopunk még nem tart itt, de azt is fejlesztjük. Lehet, hogy lesz övünk és diktafonunk is – azt mondták, ezek fogynának a legjobban!
Innen? Hová?
Az elmúlt közel másfél évtizedben az Orbán-rendszer természetéről, működéséről, hatalmi mechanizmusairól és intézkedéseinek, szakpolitikáinak hatásáról számtalan fontos újságcikk, tanulmány, könyv született. Még ha ezek sokszor más és más magyarázatokat és értékeléseket kínálnak is, azt nem állíthatjuk, hogy ne ismernénk a rezsimet, és ne lenne elég felhalmozott közös tudás arról, hogy mi a mérlege egy-egy területen.
Arról azonban már kevesebb szó esik, hogy a 14 év kormányzati intézkedései és hatalmi politikája által megteremtett viszonyokkal szemben hogyan kéne festenie egy gazdagabb, igazságosabb és boldogabb országnak, amelyben mindenkinek jut hely és esély a méltó életre. Látszólagos konszenzus inkább abban van, hogy „nincs visszatérés a 2010 előtti világhoz” – de közelebbről nézve ennek az állításnak sincs valódi tartalma, értelme pedig még annyi sem. Míg az 1989/1990-es rendszerváltást hosszú éveken át tartó, több értelmiségi-politikai műhelyben folyó vita, tervezés, koncepciógyártás előzte meg, addig ma ilyen szellemi háttérmunka – future planning – elvétve zajlik. Pedig a feladat – Magyarország újraindítása a romokon, amit egy félautokratikus rendszer teremtett – hasonló lesz.
Az a szakállas vicc ugye megvan, amikor Iván Ivánovics bácsi hangosan szidalmazza az SZKP-t a hetvenes évek vlagyivosztoki lakótelepének utcáin, és amikor rászólnak, miszerint Iván bácsi, hagyd már abba, hiszen előbb-utóbb elvisznek, ő csak annyit kérdez: Innen? Hová?
A Narancs a következő hónapokban ennek a kérdésnek a megválaszolásához, az Orbán-rezsim utáni Magyarország képének, lehetséges képeinek a megrajzolásához próbál hozzájárulni. Nem a politikai hatalom megszerzésének és gyakorlásának a kézikönyvét szeretnénk összeállítani, hanem gondolatok, intuíciók, akár szakpolitikai koncepciók egyfajta gyűjteményét, amely működésbe hozhatja a gondolkodás és a cselekvés további spirálját. Hiszen éppen ez az előfeltétele a demokratikus politikai változásnak, és nem fordítva.
A sorozat megvalósításához lapunk az Ökotárs Alapítvány és a Mérték Médiaelemző Műhely támogatását élvezi. Az itt megjelenő vélemények nem tükrözik a támogatók álláspontját.
A szerk.
