A Magyar Labdarúgó Szövetség kitiltaná az itthoni válogatott meccsekről a Nagy-Magyarországra utaló jelképeket és az árpádsávot, miközben az előbbi épp mostanában nőtt az ország fődrukkerének a szívéhez. Az MLSZ az UEFA-ra hivatkozik, és próbálja elejét venni a válogatottat fenyegető újabb büntetéseknek. Hogyan áll a lelátói szélsőjobb elleni küzdelem?
Bár Magyarország államhatárai az elmúlt 500 évben csak nagyon rövid ideig vették fel a köznyelvben Nagy-Magyarországként ismert alakzatot, a térkép annyira kitörölhetetlen a kollektív emlékezetből, hogy Kis-Magyarországot ábrázoló autós matricákat jószerivel nem is kapni. Nem meglepő módon hasonló a helyzet a focilelátókon is: ahogyan végleg leuralta a hol sima, hol szélsőjobb a szurkolói szubkultúrát, úgy lettek az 1867 és 1920. június 4. közötti magyar határok gyakori szereplői a focimeccseknek, legyen az válogatott vagy klubmeccs. A pártok világában az utóbbi időben a jelképet a Mi Hazánk mellett a Fidesz is elkezdte magáévá tenni: novemberben Orbán Viktor Dzsudzsák Balázs búcsúmérkőzését tekintette meg Nagy-Magyarországot ábrázoló szurkolói sállal a nyakában, némi diplomáciai feszültséget okozva ezzel Szlovákiával, Romániával és a területi kérdésekben mostanában érthető módon feszült Ukrajnával. A miniszterelnök akkor annyival rendezte le a dolgot, hogy a foci nem politika (egy olyan országban, ahol az első osztály 12 csapatából 11-nek van egyértelmű kormánypárti kötődése, a legsikeresebb klub elnöke pedig a Fidesz pártigazgatója), de a probléma, talán éppen miatta, újra felkerült a Magyar Labdarúgó Szövetség és az UEFA checklistjére.
Revizionista, aki mondja!
A helyzet kacifántos, egyelőre nem is tudni, ki dönthet: minden jel szerint az MLSZ döntése miatt januártól tilos bevinni Nagy-Magyarországot ábrázoló molinókat és zászlókat a válogatott mérkőzéseire. Az MLSZ az UEFA-ra, illetve a velük együttműködő Football Against Racism in Europe-ra (FARE) hivatkozva hozta e döntést.
A FARE iránti gyűlöletet a Fidesz univerzumában már rég megalapozták: egyebek mellett az ő ellenőreik feladata regisztrálni a stadionbéli rasszista hangokat, ami olyan országban különösen kényes ügy, ahol a miniszterelnök erősebb pillanataiban nyíltan beszél a fajkeveredés megakadályozásának fontosságáról is. A szervezet ezért a Fidesz világában nem a fekete bőrű focisták láttán huhogó és majmot imitáló szurkolók kiszűrését segíti, hanem hungarofób vamzerek gyülekezete, akik akadályozzák a magyar nép őszinte szórakozását. A jelképek betiltásának hírére Szijjártó Péter külügyminiszter gyorsan fel is vette menetrendszerű kirohanását videóra, önkéntes munkásőrnek nevezve az ellenőröket, akiknek természetesen fogalmuk sincs a történelemről.
Érdemes itt egy, a Fidesz jelképhasználata körüli kitérőt tenni: a párt különleges harcmodort alkalmaz a radikális jobboldallal szemben, tudniillik harc helyett némi szómágiával magába olvasztja azt. Így lett ez a Nagy-Magyarország-térképpel is. A nyelv uralása jegyében következetesen történelmi Magyarországként hivatkozik rá a párt és a hozzá tartozó közpénzmédia, a magyarázat szerint a régi országhatárokat a jelenlegi határokon túl született magyarokkal való összetartozás jegyében idézi fel a jelkép, azaz véletlenül sem revizionista az üzenet. Valahogy úgy, ahogyan a plakátokról gonoszan vigyorgó Soros György sem a gonosz zsidót szimbolizálja, ugyebár.
Szijjártót egyébként az sem zavarta össze, hogy közben a FARE közölte, ők az égvilágon semmit nem tiltattak be: a szervezet elnökségi tagja, Józsa Bálint a Mi Hazánk-pártlap Magyar Jelennek árulta el, a szervezet szerint a történelmi Magyarország térképe önmagában nem számít diszkriminatív szimbólumnak, használata miatt az UEFA eddig egyszer sem büntette meg az MLSZ-t és a magyar labdarúgó-válogatottat. A FARE 2016-ban kiadott, problémás jelképeket tartalmazó tárába valóban bekerült egy Nagy-Magyarország drapériáról készült kép is a nyilaskereszt mellé, de Józsa a Szabad Európának adott interjújában elmagyarázta, hogy ez csak egy arra vonatkozó felsorolás, mire érdemes figyelni az ellenőröknek, lehetőleg figyelembe véve a kontextust is. „A kérdés pedig az, hogy ez a jelkép alkalmas-e arra, hogy szurkolók egy csoportjában a rasszizmus vagy a diszkrimináció érzetét keltse. Ők pedig valószínűleg úgy döntöttek – nem véletlenül Orbán Viktor nagy-magyarországos sálja okán is –, hogy ez politikai szimbólum, és nincs helye a stadionokban. De én erről nem kaptam értesítést, a FARE sem, mert ez az európai szövetség belső döntése” – mondta Józsa.
Az MLSZ gyorsan igyekezett leszögezni, hogy a magyar bajnokikon ugyanúgy lehetnek Nagy-Magyarország jelképek. A szervezet elnöke, Csányi Sándor januárban a közmédia sportcsatornáján kiemelte, ő próbálja elfogadtatni az árpádsávos zászló mellett ezt is az UEFA-val, viszont a büntetéseket nem kockáztatná, az UEFA pedig állítása szerint több esetben is kifogásolta ezeket a jelképeket. Azt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, igazak-e azok a lelátói pletykák, amelyek szerint Csányi valamiféle büntetésből kapta meg az MLSZ-vezetést. A magyar szurkolók dédelgetése azonban nagyon is alkalmas az OTP-vezér vegzálására: a Puskás Arénában a szurkolást irányító, meccsről meccsre látványos élőképeket gyártó „Carpathian Brigade” szurkolói csoport évek óta a kormány és udvartartása kedvenc fotótémái a közösségi médiában. Sőt a válogatott meccsek sokszor már inkább szólnak a magyarság spirituális megéléséről, mint mondjuk Szalai Attila védőmunkájáról. Mindeközben ugyanezen magyar szurkolók miatt sokasodnak a büntetések, némi túlzással nincs olyan selejtezősorozat, amit Magyarország képes lenne zárt kapus meccs nélkül lehozni. Igaz, a büntetések nagy része nem rasszizmus és hasonlók, hanem olyan könnyen megelőzhető dolgok miatt érkezik, mint a pirotechnikai eszközök használata vagy a pályára való berohanás. Ezekre rakódik a menetrendszerűen érkező cigányozás, esetenként szarszlovákiázás, szarromániázás.
Ez a nagy feladvány Csányi Sándornak: hogyan lehet elégedett a halmozottan nemzeti oldal, a velük büszkélkedő Fidesz és az UEFA is?
Antirasszista provokáció
Nemzetközi focimeccseken viszonylag nehéz elválasztani a polgári nacionalista hangokat a sovén hőbörgéstől. Az országok nagy részében ez mégsem okoz olyan nagy gondot, és ennek egyszerű oka van: valójában kevés válogatottnak van szervezett szurkolói csoportja. Az ultra élet alapvetően a klubfoci és a lokálpatriotizmus köré szerveződik, a mozgalom magjának számító Olaszországban egyszerűen elképzelhetetlen, hogy a válogatott miatt összefogjon egymással mondjuk a Napoli és az Inter önmagában is több ezer főt mozgatni képes kemény magja, vagy akár csak beállnának békében egyenskandálni közösen egy harmadik társaság mögé, ahogy teszik azt itthon a magyar ultra- és huligáncsoportok. Hasonlót jellemzően olyan országok mutatnak fel, ahol egyrészt amúgy is erős a nacionalizmus, másrészt a klubfoci annyira gyenge, hogy egyszerűen nem motivál tömegeket a szervezkedésre.
Csányi 2010-ben attól a Kisteleki Istvántól vette át az MLSZ-elnökséget, akit nem csak a magyar futballszurkolók utáltak egyetemlegesen, de Orbán Viktortól is nagyon messze állt. A magyar foci reputációját pedig leginkább az jellemezte, hogy stabilan hülyének nézték azt, aki meccsre jár. Mindeközben a FIFA és az UEFA is kezdett bekeményíteni a saját rendezvényein annak érdekében, hogy letörje az akkor épp sokadvirágzását élő huliganizmust. Az eredmény magáért beszél: 2013 óta összesen öt zárt kapus meccset kapott a magyar válogatott a szurkolók egy részének viselkedése miatt. Először 2012-ben egy Magyarország–Izrael barátságos meccsen volt auschwitzozás és mocskoszsidózás, ami miatt épp a mindenki által várt, 2013-as Románia elleni világbajnoki selejtezőre nem mehetett néző. 2015-ben már kimehettek a drukkerek Románia ellen a Groupama Arénába, ahol a „ki nem ugrál, büdös román” és a cigányozás verte ki a biztosítékot, hogy aztán megint nem mehetett senki meccsre. 2019-ben a várakozásnak megfelelően a magyar–szlovák Eb-selejtezőn volt probléma, a 2021-es, részben budapesti rendezésű Európa-bajnokságon pedig a három csoportmeccs diszkriminatív megnyilvánulásai értek újabb három zárt kapus szankciót, amiből egyet végül eltöröltek, egyet felfüggesztettek. A következő kalandra már nem kellett sokáig várni: szintén 2021 szeptemberében világbajnoki selejtezőn fogadtuk az épp saját rasszista szurkolói miatt szégyenkező Angliát, hogy bemutassuk nekik, Közép-Európában is tudnak ám huhogni a nézők. Az eredmény újabb zárt kapu és persze pénzbüntetés (200 ezer svájci frank, nagyjából 65 millió forint), és egy majd zárt kapus világbajnoki selejtező lesz valamikor 2024-ben.
A zárt kapus meccsek időpontjait nézve feltűnő, hogy a két „bezárási hullám” előtt volt pár évnyi viszonylagos csend, ebbe ráadásul beleesett az a 2016-os franciaországi Európa-bajnokság is, amely 1986 óta az első nemzetközi focitorna volt, amelyen Magyarország is részt vett. Több tízezer szurkoló utazott ki Franciaországba, s a minden lelátón előforduló néhány atrocitást leszámítva tulajdonképpen csak az angol bulvársajtó cikkezett arról, milyen figurákból (is) áll a magyar kemény mag. Ez a kemény mag túl sokat nem változott azóta, körülöttük az ország viszont rengeteget a 2010-es évek eleje óta. Míg 2013-ban a magyar kormány bocsánatot kért Izraeltől a lelátói antiszemita bekiabálások miatt, 2021 nyarán Szijjártó Péter már szinte percről percre tudósított Facebookon annak a Németországban őrizetbe vett szurkolónak az ügyéről, akit 17 társával együtt „pirotechnikai eszközök és kábítószer birtoklása, valamint alkotmányellenes szervezetek jelképeinek használata” miatt vettek őrizetbe Münchenben. A kommunikáció a Fidesz migránskampánya óta bevett elemeket hozta: német provokációról (szivárványos zászlókat lengettek szurkolók), magyarokat vegzáló rendőrökről szó volt, ellenben az alkotmányellenes szervezetek jelképeinek – értsd: valamelyik náciközeli jelkép – használatát, viseletét valahogy nem kommentálta a külügyminiszter. Ahogy az sem fájt senkinek, hogy pár héttel korábban az Írország elleni barátságos meccsen fütyülte ki Újpesten a nézők egy része a rasszizmus elleni harc jegyében térdeplő ír focistákat. Olyannyira nem, hogy Orbán Viktor a kivételesen az ő részvételével lezajlott kormányinfón kifejezetten a szurkolókkal értett egyet, az írek térdelését pedig egyenesen a házigazda provokálásának nevezte, amire választ kellett adni.
A futballon keresztül évek óta jól tudja prezentálni a kormány az általa elmesélt nyugati hungarofóbiát: nem renitens szurkolókról van szó, hanem a nyugat „munkásőreiről”, akik irigyek az elképesztő hangulatra.
Sturm und Drang
Futballszurkolónak lenni alapesetben elég punk dolog, aminek egyik alapvető része, hogy az ember utálja az életét szabályozó szervezeteket, legyen az rendőrség vagy sportszövetség. Németországtól Angliáig – mérsékelt sikerrel – sok helyütt küzdenek azzal, hogy szétválasszák a fanatizmust és a vállalhatatlan viselkedést. Az MLSZ 2013-ban kezdett látványosan fellépni, a szövetség fegyelmi bizottsága azóta is hétről hétre szabja ki a büntetéseket az egyes klubokra (jellemzően arra a néhányra, amelynek járnak még a meccseire emberek). A büntetések indoklása általában „a szurkolók másokat megbotránkoztató viselkedése, az ellenfél szidalmazása”, vagy a „más sportszervezet szidalmazása” – a más sportszervezet minden esetben az MLSZ-t takarta. Az ilyen-olyan szabályszegések miatt kiszabott százezer forintos tételekből a szezonok végére milliós bírságok gyűltek össze a Fradi, az Újpest vagy a Diósgyőr méretű kluboknál, az így befolyt pénzt ificsapatok kapták meg. Változást nem, vicces jeleneteket viszont hozott a büntetősdi: az új rendszer első szezonjában például a Diósgyőrt is megbüntették egy „Sturm und Drang” feliratú drapéria miatt, jó eséllyel azért, mert a német nyelvű felirat miatt kirekesztésnek ítélték meg a német felvilágosodás irodalmának jelszavát.
Az MLSZ 2014-re jutott el a radikális lépésig a válogatott és a Ferencváros szurkolói miatt: utóbbiak 2013-ban a náci háborús bűnökkel vádolt Csatáry László halála miatt megemlékező drapériát tartottak fel az MTK elleni meccsen. Az MLSZ bevezette a kötelező szurkolói kártyát a magyar bajnokikra és a válogatott meccsekre is: az érvelés szerint a regisztráció és a névre szóló jegyek miatt könnyebb a renitenskedők beazonosítása. Az intézkedés eredménye borítékolható volt: a csapatok kemény magjai egyszerűen távol maradtak a meccsekről, főleg az FTC tábora, amelyre a beléptetésnél vénaszkenner is várt. A bojkottal töltött két év után kialakult pár évre az ideálisnak mondható béke: a kártyás rendszer beszüntetése után a kemény magok lemondtak a vállalhatatlan produkciók nagy részéről, cserébe többé-kevésbé partnerként kezelték őket. A büntetések továbbra is a bajnokság lebonyolításának állandó részei, pirotechnikát általában a klubbal egyeztetve használnak, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a rendező belekalkulálja a meccsek költségébe a szabályszegést (e gyakorlat védelmében érdemes hozzátenni, ez nem magyar találmány, a német Bundesliga klubjai is hasonló „üzleteket” kötnek fontosabb meccsekre). E törékeny béke csúszott el mostanra, hiszen az érintettek joggal teszik fel a kérdést, hogy ha a magyar miniszterelnök Nagy-Magyarország-sállal pózol, a Fidesz pedig leigazolja házi zenekarnak a néppártosodás előtti Jobbiktól a Nélküledet is jegyző Ismerős Arcokat, akkor az ő Nagy-Magyarországukkal és árpádsávjaikkal tulajdonképpen mi a baj.
Lapra szerelt történelem
Csányi Sándor MLSZ-elnökként egyelőre mindenkinek próbál megfelelni: 2022 februárjában finoman kifejezte azon kérését a tábornak, hogy szokjanak már le a fekete alapon fehér Magyarország-feliratú egyenpólók viseléséről, és fedezzék fel a nemzeti színeket helyette, az idén pedig saját bevallása szerint azért lobbizik az UEFA-nál, hogy fogadják el a Nagy-Magyarország jelkép pozitív értelmezésű üzenetét. Ám ameddig ezt a pozitív üzenetet nem értik meg az európai szövetségben, addig marad Nagy-Magyarország és az árpádsáv tiltása. Utóbbiról Csányi is elismerte, hogy „volt egy rövid időszak a magyar történelemben, amikor a fasizmust, a rasszizmust testesítette meg, annak jelképévé tették”, ám ez a rövid időszak nem írhatja felül a hosszabb időszakot.
A Nagy-Magyarország-ügyet viszont egyelőre, úgy tűnik, nem lehet középutasan megoldani: a március végi Bulgária elleni hazai Eb-selejtezőre megindult a szervezkedés, a hírek szerint mindenkit arra kérnek a szurkolókat összefogó fórumok beazonosíthatatlan hátterű adminjai, vigyenek magukkal egy lapra nyomtatott Nagy-Magyarországot a Puskás Arénába. Ha valamiben biztosak lehetünk előre, akkor az az, hogy a kormánypárt politikusai látványosan el fognak ájulni ettől a kiállástól, hiszen szemben az UEFA és a FARE hülyéivel, a lelátók népének jelentős része immár azt a történelmet ismeri, amelyet a Fidesz is szeret.
