Október 24-én alakult párttá az ifjúsági szervezetként, majd politikai mozgalomként négy éve létező, önmagát "értékelvű, konzervatív, módszereiben radikális nemzeti-keresztény pártként" meghatározó Jobbik Magyarországért Mozgalom (JMM). Zászlóbontását mind a bal-, mind a jobboldali média megkülönböztetett figyelemmel kísérte. Vajon milyen alternatívát kínál a JMM a Fidesztől és a MIÉP-től elfordult választóknak?Ahazai közélet egyes szereplői már-már mágikus jelentőséget tulajdonítanak a választást eldöntő mindenkori "harmadik erőnek". A Narancsnak nyilatkozva Pokorni Zoltán például "racionális stratégiának" nevezte Dávid Ibolya azon elképzelését, hogy - a kisgazdapárt 1998-as és az SZDSZ 2002-es szerepéhez hasonlóan - 2006-ban is egy önállóan induló, ám koalíciós politikájában csak az egyik nagy párt felé nyitott politikai erő lehet a "mérleg nyelve" (lásd: Újra fel kell tenni az alapkérdéseket, Magyar Narancs, 2003. május 29.). Ám Pokorni sietve hozzátette: a 2002-es választás a fentieken kívül más, a "harmadik erő" szerepét eljátszani kívánó pártok számára nem túl kecsegtető tanulságokkal is szolgált: a MIÉP és a Centrum Párt önálló indulása révén elveszett csaknem 8 százaléknyi szavazat döntően hozzájárult a jobboldal vereségéhez.
Üresedés
A jobboldali gyűjtőszervezet státusára igényt tartó Fidesz az utóbbi másfél évben olyan - főként külpolitikai - kérdések sorával szembesült, amelyekben választania kellett volna nyugati szövetségeseinek többsége, az antalli MDF-től megörökölt euroatlantista értelmiségi holdudvara és az Orbán Viktor leginkább mobilizálható támogatóiból szervezett polgári körök véleménye között. Ám ahogy a kilencvenes évek elején lehetetlennek bizonyult tartósan az MDF-be tömöríteni a nemzeti liberálisokat, az 1945 utáni Nyugat-Európa államférfiait példaképüknek tekintő konzervatívo-kat és a történelmi Magyarország megcsonkítását, a kommunista diktatúrát és az ország eladósodását egyazon összeesküvés részeként láttató radikális népi bal- és jobboldalt, úgy tíz évvel később a Fidesz is azzal szembesült, hogy az iraki háborúról vagy az ország EU-csatlakozásáról véleményt nyilvánítva szembekerül támogatói jelentős csoportjaival.
Irak és az EU-csatlakozás ügyében a Fidesz ellenzékbe szorulása óta kettős politikát folytatott: míg az egy zászló alatt egy táborba tömörült polgári körösök megszólítására szakosodott Orbán Viktor rendre fenntartásait, illetve - háborúügyben - ellenkezését hangoztatta, a Fidesz-frakció az esetek többségében áldását adta a csatlakozáshoz, illetve a csapatmozgásokhoz szükséges alkotmánymódosításokra és országgyűlési határozatokra. Ezzel ugyanakkor rést nyitott a politikai paletta jobb szélén, a MIÉP 2002-ben megüresedett, majd a polgári körök által már-már lefedett helyén.
Bár a Fidesz Irak- és EU-ügyben pontosan dokumentálható kettős játéka a nagy visszatérés lehetőségét kínálta volna Csurka Istvánnak és pártjának (hiszen kiváló alkalom lett volna az Orbán és sajtókomisszárjai verbális radikalizmusa által a Fideszhez csábított MIÉP-szavazók visszaszerzésére), az elmúlt másfél évben kiderült: a választási vereség súlyosabb megrázkódtatást okozott a párton belül, mint amit a számszerű eredmény indokolt volna. A MIÉP idén januárban lezajlott szakadása után (lásd: Lázadás a Titanicon, Magyar Narancs, 2003. január 9.) az ún. "nemzeti radikalizmus" egykori zászlóshajója már bajosan játszhatja el a magyar politikai élet "harmadik erejének" szerepét. (Hasonlóan járt a Fidesztől balra az MDF, és legalábbis kétséges az SZDSZ esetleges önálló indulásának kimenetele is.) Ám a teljes jobboldali egység létrejötte még várat magára, hiszen az októberben párttá alakult JMM - talán utolsóként - a jelek szerint megkísérli a Fidesztől jobbra álló, az Orbán Viktor pártját legföljebb "kisebbik rosszként" elkönyvelő választók szavazatainak besöprését.
Előkép
A JMM elődszervezete, a Jobboldali Ifjúsági Közösség (Jobbik) 1999-ben jött létre, hogy összefogja a különböző jobboldali pártok ifjúsági szervezeteinek tagjait; érdekeltségi körében tehát jó három évvel megelőzte Orbán Viktor hasonló célú polgári körös mozgalmát (ebbéli tevékenységükről lásd: Timurok a Mecsekalján, Magyar Narancs, 2002. február 21.). Tapasztalataink szerint a 2002-es választás előtti időszakban az egyetemeken a Jobbik fontos szerepet játszott a jobboldali érzelmű fiatalok aktivizálásában, a Fidesz és a MIÉP közötti határok elmosásában: az általa szervezett rendezvényeken rendszeres meghívottak voltak mindkét párt vezetői, továbbá a 2001-től a közélet meghatározó szereplőivé váló jobboldali publicisták (bár utóbbiakat a Fidesz-, Fidelitas- és MDF-szervezetek is szívesen látták).
A mozgalom vezetői nem a Jobbikban kezdték közéleti pályafutásukat: korábban különböző jobboldali szervezetekben vagy hallgatói érdekképviseletekben ténykedtek. Kovács Dávid, aki 1999-től két éven át vezette a Jobbik-ot, ez évtől pedig a JMM elnöke, 1994-ben, 18 évesen lett a MIÉP tagja; emellett 1998 és 2000 között az ELTE BTK hallgatói önkormányzata, később az egyetem valamennyi karát képviselő szervezet elnöke volt. Szabó Gábor pártigazgató szintén a MIÉP-ben kezdte politikai pályafutását, tanácsadói szerepet töltött be a párt országgyűlési képviselőcsoportja mellett, miközben párhuzamosan volt a MIÉP Ifjúsági Tagozata és (2001-től) a Jobbik elnökségi tagja. A JMM vezetőinek előtörténetében érdekes színfolt a Szabó által hetedmagával 1996-ban alapított Magyar Ifjúsági Nemzetébresztő Kör (MINK), amely az 1998-as választáson az MDF és a MIÉP jelöltjeit támogatta. Az ifjúsági szervezet vezetésében a Fidesz sem maradt képviselet nélkül: Vona Gábor alelnök nemcsak a pártnak, de 2002-től az Orbán Viktor által létrehozott Szövetség a Nemzetért Polgári Körnek is tagja volt.
Az országos politikai ügyben (Horn Gyulának az ún. történelmi egyházak politikai szerepvállalását kifogásoló nyílt levele elleni tiltakozás megszervezésével) először 2002 elején a nyilvánosság elé lépő Jobbik a tavalyi választási kampány aktív, bár még nem önálló szereplője lett. "Párthovatartozástól függetlenül segítettük a jobboldali pártok jelöltjeinek kampányát" - emlékszik vissza erre az időszakra Kovács Dávid, aki a szervezet 2002 előtti céljait kérdésünkre a következőképpen foglalta össze: "Bár a közösségben sok MIÉP-, Fidesz- vagy akár MDF-tag is megfordult, a célunk a jobboldal és nem egyik vagy másik párt 2002-es győzelme volt. Ennek érdekében pedig az akkorinál szélesebb, Fidesz-FKGP-MDF-MIÉP-összefogásban gondolkodtunk. Ma már belátjuk, hogy ez naivitás volt."
Tettrekész, nemzeti
A 2002-es országgyűlési választás után néhány hónapig úgy tűnt, hogy az egész jobboldalon hasonló folyamat játszódik le, mint aminek elindítására a Jobbik a fiatalok körében kísérletet tett: a jobboldali pártunióról szőtt orbáni gondolatkísérletek és az "egy a tábor, egy a zászló" elve alapján szerveződött polgári körös mozgalom elindulása egy ideig a leköszönő kormányfő radikalizálódását és "pártok fölé emelkedését" sejtették. A D-209-es ügy és az Erzsébet hídi blokád fideszes kezelése azonban a Jobbik vezetőiben is gyanakvást ébresztett. "A választások után egy-két hónappal bebizonyosodott, hogy a Fideszből hiányzik az őszinte szándék a jobboldali választók megszólítására; a polgári körök megszervezése inkább a zavarodottság levezetését szolgálja" - értékelte az eseményeket másfél év távlatából a Narancsnak Vona Gábor, aki az általa is erősített Szövetség a Nemzetért Polgári Kör tevékenységét "a tagok impozáns névsorával leplezett pótcselekvésnek" minősítette. (Vona Gábor közlése szerint a Szövetség a Nemzetért következő ülésén kilép az Orbán Viktor alapította polgári körből.)
A polgári körök háttérbe szorulása, a MIÉP eróziója, majd a jobboldalnak az önkormányzati választásokon elszenvedett veresége cselekvésre késztette a JMM alapítóit. Kovács Dávid a Magyar Nemzetnek 2002. október 28-án adott interjújában felvetette a Jobbikból nem sokkal azelőtt kinőtt mozgalom párttá alakulásának lehetőségét, amennyiben a Fidesz képtelennek bizonyul rá, hogy "tettrekész nemzeti párttá" váljon. Arra a kérdésre, hogy pontosan mit is vártak volna a JMM vezetői egy "tettrekész nemzeti párttól", mely szerep betöltésére egy év elteltével - mint mondják: jobb híján - maguk vállalkoztak, Vona Gábor a következőt mondta lapunknak: "A mai magyar politikai életet a rendszerváltás előtti konfliktusok, az egyes pártok vezetői közötti személyes ellenszenvek, a pártokon belüli érdekcsoportok csatározásai vagy éppen az anakronisztikus népi-urbánus ellentét továbbélése határozza meg, aminek következtében a közélet nélkülözi a valódi vitát, szereplői ehelyett meddő álvitákkal múlatják az időt." Vona szerint a zömmel a hetvenes évek második felében született Jobbik-vezérkar és a más világnézet iránt elkötelezett kortársai rendelkeznek egyfajta "generációs előnnyel", ami képessé teheti őket, hogy érdemi eszmecserét folytassanak az emlegetett "valódi kérdésekről", azaz "a parlamenti pártok által tabuként kezelt" EU-csatlakozásról, a népesedéspolitikáról, az utóbbihoz szorosan kapcsolódó oktatás- és kultúrpolitikáról, valamint a hazai médiaviszonyokról.
Ütközőpontok
A JMM preferálta területeken a Fidesz az elmúlt években megalkuvó vagy kétszínű magatartást tanúsított - vélik az új párt vezetői. "A Fidesz kormányzása idején csak szavakban törekedett a népességfogyás megállítására, ahogy ellenzékbe kerülve csak szlogenjeivel vállalta az EU-szkeptikus választók és a háború ellenzőinek képviseletét is" - mondta ezekről az ügyekről a Narancsnak Vona Gábor, hozzátéve: a családügyi minisztérium létrehozása és az általuk is elfogadott ún. családtámogatási intézkedések - mint azt az Orbán-kormány időszakának statisztikai adatai is bizonyítják - nem jelentik egy átgondolt népesedéspolitika kialakítását. "Családbarát oktatási rendszerre és értékteremtő médiatartalmakra van szükség, hogy a felnövekvő generációk megfelelő magatartási mintákat sajátítsanak el" - tette hozzá. Érdeklődésünkre, hogy a JMM hogyan képzeli el a hazai médiumok "értékteremtő" arcélének kidomborítását, Vona kijelentette: a Fidesz egyik legnagyobb mulasztását abban látja, hogy kormányzása alatt nem élt a médiatörvény biztosította lehetőségekkel a közszolgálati és kereskedelmi csatornák műsorpolitikájának befolyásolására. "Nem igaz, hogy a kormányzat eszköztelen lenne ezen a téren, hiszen az elektronikus médiumok felügyelete az ORTT feladata. Az Orbán-kormány időszakában a Fidesz még a közmédiumokban sem lépett fel az értékteremtő műsorok sugárzása érdekében, pedig elenyésző kivételtől eltekintve alig lehetett megkülönböztetni egymástól a köztévé és a kereskedelmi csatornák kínálatát" - mondta.
Kovács Dávid ezt azzal egészítette ki, hogy tudomásul kell venni: a hazai közéletben - Európa többi országához hasonlóan - "világnézeti háború" zajlik az általa liberálisnak és tradicionálisnak nevezett felfogások között, mindenekelőtt a nemzetállami léthez fűződő viszony kérdésében. "A tradicionális felfogás a nemzetállami szuverenitás minél nagyobb részét szeretné az egyes országok kormányainál tartani, mivel a nemzeti összetartozást előbbre valónak tartja más értékeknél, míg a liberális értékrend szerint ez csak egy a szabadon választható értékek közül." A JMM viszont a maga részéről "elutasítja, hogy egyenlőségjelet tegyen a romboló és építő tudattartalmak között", és a különbséget célszerűnek tartja már az iskolában tudatosítani a felnövekvő generációkkal. "Más tankönyvekre, új kerettantervre van szükség, hogy az egyes tantárgyakon keresztül, ha tetszik, indirekt módon lehessen közvetíteni ezeket az értékeket. Elengedhetetlen ugyanakkor, hogy a hitoktatást adott esetben helyettesítő alternatív tantárgy segítségével közvetlenül is megjelenjenek az oktatásban az általános emberi értékek." A JMM megkérdezett vezetői szerint nehéz különbséget fölfedezni az oktatási tárcát "immár kilenc éve felváltva a kezében tartó" SZDSZ és Fidesz oktatáspolitikája között.
Médiapolitika, kapcsolatépítés
"Másfél év alatt nagyot változott a világ" - értékelték a választásoktól a JMM párttá alakulásáig eltelt időszakot a Narancsnak a szervezet vezetői, akik szerint "a Fidesz liberális szárnyának döntési monopolhelyzetbe jutása", a polgári köröknek a szövetséggé alakult Fidesz alá rendelése, valamint Orbánéknak az említett ügyekben "a határozott cselekvésre váró jobboldali választókkal" történt szakítása egyszerre teremtett lehetőséget és kényszerhelyzetet a párttá alakulásra. "Bár a Fidesz saját néppárti jellegével indokolja, hogy bizonyos kérdésekben nem tud egyszerre eleget tenni a centrumban és a jobboldalon álló választók igényeinek, furcsa, hogy döntési helyzetben mindig kompromisszumokat keres, és végeredményben liberális döntéseket hoz" - elemezte a helyzetet Vona Gábor. Kovács Dávid az iraki háború ügyében még pragmatikus szempontból is elhibázottnak tartja a Fidesz magatartását: "Ebben a kérdésben nemhogy csaknem teljes szavazótáborával, de a társadalom többségével is szembe ment a Fidesz, hiszen a lakosság 90 százaléka elutasította a háborút."
Úgy tűnik, a JMM azokat a témákat keresi, ahol egyszerre konfrontálódhat a kormánypártokkal és "a velük összesimuló" Fidesszel. A mozgalom aktívan részt vett az EU-csatlakozást ellenző szervezetek tavaszi kampányában, az iraki háború ellen tiltakozva levelet juttatott el az Egyesült Államok budapesti nagykövetének, Vona személyében szónokot állított a Fidesz által cserbenhagyott 2002. július 4-i tüntetés első évfordulóján rendezett demonstráción és a Kondor Katalin védelmében rendezett tüntetésen, a David Irving 1956-ot leantiszemitapogromozó kijelentéseinek helyt adó és ezért megszüntetett Éjjeli Menedék védelmében pedig maga szervezett demonstrációt. (A Fidesz döntéshozatali mechanizmusát jól ismerő egyik forrásunk szerint a párt viszont megkezdte a "védhetetlenné vált" rádióelnök mögüli lassú kihátrálást.)
A párt vezetői megkülönböztetett figyelmet fordítanak a jobboldali sajtó szerintük támadott szereplői melletti kiállásra; a Kondor és az Éjjeli Menedék melletti fellépés is ebbe a sorba illeszkedik. Vona Gábor úgy látja, hogy "az utóbbi másfél évben az volt az erősségünk, ami a Fidesz legnagyobb gyengesége: a szolidaritás. A Fidesz arról ismert, hogy a kisujját sem mozdítja a korábban mellette álló, ám valamiért bajba került emberekért." Bár a Kondor és Siklósi Beatrix melletti kiállás nehezen védhető ügyekben történt, arra mindenképpen jó volt, hogy a párttá alakulás miatt a Fidesszel elkerülhetetlenül konfrontálódó JMM biztosítsa a maga számára a célközönségük véleményére nagy hatással lévő jobboldali médiaguruk (az említetteken kívül Lovas István, Molnár Tamás és Tóth Gy. László) jóindulatát. (Az egykor a Kádár-rendszer radikális ellenzékét erősítő Molnár - a MIÉP-ből távozott Balczó Zoltánhoz hasonlóan - az új párt alelnöke lett, Lovas és Tóth Gy. pedig a párt zászlóbontásakor biztosította támogatásáról a szervezetet.)
Hol a jobb?
Vajon mihez kezd új kihívójával az eddig minden szövetségesét gyorsan elhasználó Fidesz? A legnagyobb ellenzéki párt vezetőinek környezetében nem mindenki híve Orbán "egy a tábor, egy a zászló" jelszóban összefoglalt hegemonista politikájának. Stumpf István szerint például a Fidesznek a háromosztatú jobboldal - MDF, Fidesz, JMM - kialakulása volna az érdeke (lásd például: Magyar Nemzet, 2003. június 5.).
A JMM vezetői mindenesetre nem optimisták az együttműködés tekintetében. Kovács Dávid szerint Stumpf nem "a Fidesz belső körének" álláspontját képviseli, mivel utóbbi továbbra is a teljes jobboldali egység doktrínájára épül. "A Fidesszel való együttműködés egyelőre csak az MSZP-SZDSZ-kormány leváltására korlátozódhat - mondta a Narancsnak a JMM elnöke. - Ha nem változik a Fidesz társadalomképe és politikai stratégiája, szó sem lehet a két párt esetleges koalíciójáról. Nem esünk a MIÉP hibájába, hiszen Csurkáék az előző parlamenti ciklus második felében a jövőbeli koalíció érdekében keresték a Fidesz kegyeit, és hagyták, hogy fölmossák velük a padlót." Kovács és Vona szerint a JMM-nek a maga erejéből kell parlamenti párttá válnia, hogy a Fidesz egyenrangú partnerként viszonyuljon hozzá. "De az együttműködésnek ebben az esetben is kemény feltételei lennének" - állította határozottan Kovács Dávid.
Gavra Gábor
Írói munkásság
A hazai jobboldalról
"Ne butítsuk és ne csapjuk be a polgárt, hanem mondjuk meg, mit gondoljon. Határozottan mutassuk meg a nemzet és ezáltal a polgárok érdekeit! Mondjuk meg nekik, hogy mi az ő érdekük! Mutassuk meg, hogy a pengefal és a státustörvény az a valódi érték, melyet a nemzetben hívő akár élete árán is megvéd. A kommunikáció iránya és szimbólumrendszere más, a cél azonban ugyanaz. Az utak látszólag távolodnak, valójában viszont egy közös cél irányába tartanak."
(Saját út? - Nagy Ervin választmányi elnök; Igazunk, 2003. június)
A drogszabályozásról
"A szigorú törvények híve vagyok. Azonban be kell látnunk, a büntetőjog valójában nincs hatással a drog társadalmi előretörésének megállításában, illetve gyorsításában. Legalábbis nem egyedüli pillér a szigor a kábítószer elleni küzdelemben. Az csak a magyar parlamentarizmus és a demokrácia alacsony nívóját mutatja, hogy ez a bonyolult, főképp szakmai érvek alapján folytatható vita bennrekedt az Országházban, és nincs egyáltalán szakmailag kiérlelt alternatíva a kábítószer elleni küzdelemre."
(Miért nincs megoldás a drogkérdésre? - Vona Gábor a JMM honlapján, www.jobbikmagyarorszagert.hu)
A Fideszről és a JMM-ről
"A Jobbiknak nem kellett többéves tévelygés, hogy rájöjjön, nemzeti-keresztény politikát akar. Célunk a Fidesszel ellentétben nem a csúcs (azaz a karrier), hanem azok képviselete, akiket ma senki sem képvisel. Nem a politikai űrt keressük, ahová benyomulhatunk, hanem a magyarság érdekeit kívánjuk védeni ebben a felbolydult világban.
Alapvető tétele a stratégiánknak, hogy egy párt nem tud választást nyerni. A Centrum Párt problémáját talán helyesebb volna a Fidesz vezérkarának címezni, hiszen ha a Fidesz a ledarálás helyett hagyta volna, hogy az MDF beágyazódjon a centrumba, akkor ma nem Medgyessy Péter lenne a miniszterelnök. A Fidesz - Szövetség ide, tagozat oda - középre és jobbra is képtelen terjeszkedni. Azokat szólítja meg, akik már eddig is vele voltak. Ha mellette nem lesz egy centrum pozíciójú és egy markáns, radikális párt, a jobboldal veszíteni fog. Kérdéses, hogy ki hajtja a baloldal malmára a vizet. Az önálló Jobbik, vagy a >>belépsz vagy eltűnsz(A sokszínűség mindannyiunk érdeke - Vona Gábor válasza Solymosi Frigyesnek az új jobboldali párt létrehozását kifogásoló cikkére; Magyar Nemzet, 2003. augusztus 15.)
