A kormányzati negyed bukása - Dobják a zöldet

  • Somlyódy Nóra
  • 2008. január 10.

Belpol

Jó ötlet volt, ám mára aligha hisz bárki abban, hogy elkészül. December végére a nyolc lehetséges beruházóból hét kiszállt. Már csak a hivatalos búcsúztató van hátra.

Az új kormányzati negyed gondolata a szolgáltató állam filozófiáját tükrözte. Az átlátható hierarchiába strukturált épületben hatékonyabban és gyorsabban lehet megbeszélni a közös ügyeket; a szomszéd traktusban székelő minisztériumba könnyebb átvinni az aktákat, mint postára adni, vagy átküldeni a Duna túlpartjára. Egyetlen kormányzati háztartást kevesebb tárgyalóval, fénymásolóval és főzőfülkével takarékosabb üzemeltetni, mint tizenhármat. Vége a páternoszterek, a nyomasztó, mélybarna folyosók és kiismerhetetlen, kafkai labirintusok korának; minden nyomon követhetővé válik, hisz az épület falai üvegből lesznek. Az állam - a köz - ráadásul szépen keres is a beruházáson (erről lásd keretes anyagunkat). És bármelyik helyszínt jelölik is ki, a város rehabilitálhatja egy vasúti zárványterületét vagy lepukkant rozsdaövezetét.

Kezdetben úgy tűnt tehát, minden szándék egyazon, jó irányba mutat. A magyar-japán építészek által készített terv láttán legfeljebb az a vád érhette a Gyurcsány-kormányt, hogy saját emlékművét nyugat-európai minőségű, transzparens és fegyelmezett alkotásként képzeli el. Amilyennek a kormányzását is láttatni szeretné.

Valakik költöznének valahova

Ám alig négy hónap alatt a kormányzati negyed ideáját megfojtották olyan problémák, amelyeket egy felelős és gyakorlott üzleti tervezés rögvest kiszűrt volna.

Az első teendő például annak a tisztázása lett volna, hogy ki és milyen feltételekkel költözik be a Nyugati pályaudvar mögé. A Miniszterelnöki Hivatalról (MeH) tudható volt, hogy a Földművelésügyi Minisztérium Kossuth téri épületét foglalja majd el. December elején aztán felröppent a hír, hogy - a speciális adatvédelmi és biztonsági igények miatt - a honvédelmi és talán a külügyi tárca is visszalép a költözéstől. Noha két minisztérium kiesése sokat számít az épület és az üzemeltetési költségek tervezésekor vagy a beruházói ajánlatok mérlegelésekor, január elején egyik tárca sem nyilatkozott egyértelműen a szándékairól.

De nem csak azt nem lehet(ett) tudni pontosan, hogy ki és mi költözik, hanem azt sem, kitől kell megvenni a telket: ennek tulajdonviszonyai sem voltak tisztázottak. Eleinte a helyszín nagy erényének épp azt tűnt, hogy a fejlesztés tisztán MÁV-, illetve állami tulajdonú telkeken valósulhat meg, így az építtetőnek nem kell a különböző eladókkal, jogosultakkal vesződnie. Ehhez képest december elején új tényezőként merült fel, hogy a Ferdinánd híd lehajtójának telke a fővárosi törzsvagyon része, ami csak hosszas adminisztratív procedúrával egyesíthető a többivel. Szintén meglepetést okozott, hogy a Demján Sándor érdekeltségébe tartozó társaságok a meglévő Westend I. és a készülő Westend II. bevásárlóközpontok miatt elővásárlási, földhasználati és szomszédjogokkal bírnak a bővebb tervezési terület bizonyos ingatlanjain; ezekre a körülményekre a helyszínkijelölő pályázatok egyike sem (a MÁV-é sem) tért ki. Pedig a kivitelező kiválasztásakor ez nyilván sokat nyomott volna a latban; a Trigránitot hovatovább a legnagyobb eséllyel induló beruházóvá avatta. (A társaság operatív vezérigazgatója, Nyúl Sándor szerint valóban vannak jogosultságaik, ám nem élnek velük.)

Az új negyed építése kormányzati szinten is gazdátlanul kallódott. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) berkeiben működő projektiroda (amit a miniszterelnök kinevezettje, Görözdi György irányított) nem volt ura a helyzetnek. Kezdetben a kancelláriaminiszter volt a feladatgazda, tavaly november végétől viszont Veres János pénzügyminiszter lett a projektfelelős (feltehetőleg nem függetlenül attól, hogy Szilvásy Györgyöt Kiss Péter váltotta nyáron a MeH élén). A koalíciós egységfrontból december elején lépett ki az SZDSZ, mondván, egy újabb nemzeti gödör készül. Nagyjából ez idő tájt vált érzékelhetővé, hogy a szocialisták már csak a kiutat és a bűnbakokat keresik - noha Gyurcsány Ferenc még december 20-án is úgy nyilatkozott, hogy a projekt "a menetrend szerint megy".

Hogy a kormányfő helyzetértékelése nem kvadrált a valósággal, arra az építészeti terv elmeszelése is utalt. December elején ugyanis a KVI - egy ismeretlen összetételű bizottság titkos szakvéleményére hivatkozva - használhatatlannak minősítette Janesch Péter építész és társai tavaly nyáron elfogadott tervét (a tervről lásd interjúnkat Janeschsal: "Megérkezik a Városliget a körútra", Magyar Narancs, 2007. augusztus 9.). E szakvéleményt lapunk sem ismerhette meg; az mindenesetre tény, hogy a tervet a zsűri a pályázatkor még "kompromisszum nélkülinek", mi több, "forradalminak" minősítette. Bálint Imre budapesti építészkamarai elnök jelezte, hogy a bírálat az egész projektet teszi kockára, hiszen terv nélkül a beruházó sem tud teljesíteni (Bálint a projektmonitoring bizottságnak is tagja, amit furcsa módon Görözdi György projektfelelős elnököl).

Az viszont feltétlenül a beruházó kezére játszik, hogy a közbeszerzési törvény nem kötelezi őt arra, hogy az elfogadott tervből dolgozzon. Emiatt megnyílt az út új tervezők és terveik előtt, amelyek feltehetőleg nem a Magyarországon kipróbálatlan technológiákat igénylő "zöld" épületet tartják majd a legfontosabbnak, hanem a költségek leszorítását. A Janeschék által alapított Team0708 Kft., amely a szerződése szerint csak a KVI kritikájára reagálva nyilatkozhat, érzékeltette a Népszabadságnak, hogy a bírálat voltaképpen egy egészen más koncepciójú épületet vizionál. Olyat, amilyennek a megtervezésével nem bízták meg őket. "Semmi nem megoldhatatlan, ha van szándék" - kommentálta Bálint Imre az esetet a Narancsnak. Kengo Kuma, a japán sztárépítész tervezőtárs pedig nyílt levélben jelezte: meglepte, hogy a nemzetközi szabályok szerint lebonyolított tervpályázat után "megtörténhet, hogy nem valósulnak meg azok a tervjavaslatok, melyeknek kidolgozására aláírt szerződésünk van". Erre a programiroda lapunknak már nem reagálhatott hivatalosan, mivel anyaszervezetével egyetemben december 31-én megszűnt. A KVI-t jól ismerő, anonim forrásunk viszont érzékeltette: "időarányosan" kifizetik a tervezőket.

A nagyközönséget a kivitelezésre pályázó nagyvállalatok sorozatos visszalépése ébreszthette rá arra, hogy az új kormányzati negyedet nem kellő körültekintéssel készítették elő. A visszalépők arról számoltak be a Narancsnak, hogy az utolsó pillanatban is lényegi változások történtek a programban; átrajzolt projektterületet, tízmilliárdos bújtatott tételeket, a kabátujjból előrántott közlekedési fejlesztéseket, ötszázmilliós ajánlati biztosítékot emlegettek. A spanyol Sedesa még október elején, a tárgyalási szakasz megkezdése előtt köszönte, és továbbállt Magyarországról. A Wallist jó szocialista kapcsolatai miatt sokan látatlanban nyertesnek nyilvánították; a cég december közepén cáfolt rá e várakozásokra. Aztán levonult a Trigránit is, és maradt a KÉSZ Holding és az Europolis vagyonkezelő konzorciuma (a KÉSZ-t a Wallistól nemrég távozott Gansperger Gyula vezérigazgatja). Csak a KÉSZ akadályozta meg azt, hogy érvényes ajánlat híján magától elhaljon a kormányzati negyed terve.

Nem rés, alagút

A kormányzati negyedben az érintett szereplők többsége pusztán egy 2009. május 31-ig megépítendő irodaházat látott; senki nem vette figyelembe, hogy át kell építeni a teljes, forgalommal súlyosan terhelt városrészt is. A működéshez szükséges beruházások, melyeket a Nemzeti Közlekedési Hatóság októberben írt elő az engedélyek feltételeként, nagyjából harmincmilliárd forinttal növelik az eredeti, csak az épülettel számoló költségvetést. Ezt azonban senki nem akarta kifizetni. A kormányzat csak a Podmaniczky utca kiszélesítését és a Ferdinánd híd kiváltását tartotta fontosnak, de már az utóbbi fedezetével sem kalkulált. A főváros ragaszkodott ahhoz, hogy ne csak az épület megközelítését tegyék lehetővé, hanem a párhuzamosan meg a további ütemekben megvalósuló fejlesztések - ideértve a Westend II-t is - kiegészítő beruházásait is foglalják bele a településrendezési szerződésbe. (Ez a tavaly frissített építési törvény jogi megoldása a sokszereplős nagyberuházásokra, amely a közérdekű fejlesztéseket megosztja a felek között.) A kormány talán azt gondolta, a főváros majd a zsebébe nyúl, hiszen kap egy rehabilitált területet, a főváros viszont a kormányzati negyed haszonélvezőjét, a Demján-féle Pólus Holdingot gondolta megvágni.

A Pólus viszont éppen az építkezést lehetővé tevő fővárosi szabályozási keretterv módosítása előtti napon lépett vissza. Nyúl Sándor azzal indokolta a döntést, hogy a társaság által vállalt "nyolc-tíz milliárdos" kiegészítő beruházási költséget az utolsó körben húszmilliárdra emelte a főváros - pedig szerinte az eredeti vállalás is túlzott volt a tervezett bevásárlóközpont forgalmához képest. A KVI-hez közeli forrásunk úgy véli, "Demszky eltaktikázta magát", amikor a tömegközlekedési beruházásokat is Demjánékra akarta terhelni. Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes szerint viszont már korábban tisztázott volt a feladatmegosztás, amit tizenegy pontban rögzítettek. A legnagyobb tétel a Ferdinánd híd helyett épülő alagút ötmilliárdra becsült költsége volt - ennek kifizetésére végül a KVI tett ígéretet, miután a Pólus kiszállt. A nagyvonalú becslésekkel dolgozó játéknak még nincs vége. A Pólus pénzére szükség van a közberuházásoknál, akkor is, ha a Nyugati mögött tisztán Demján-negyed létesül. Demjánék közbeszólhatnak, ha előhúzzák a jogosultságaikat, az önkormányzatok viszont a szabályozási eszközeikkel segíthetik vagy gátolhatják a magánérdek érvényesülését. De ez már egy másik meccs tétje lesz: azé, amelyik a mostani lefújása után kezdődik.

Költség és haszon

A tizenhárom minisztériumi ingatlan üzemeltetése évi 13 milliárd forintra rúg; a kormány az összeköltözéssel 8,5 milliárd megtakarítással számolt, miközben 142,5 milliárd forintot szánt a 160 ezer négyzetméteres épület megvalósítására (ez a huszonöt éves rendelkezésre állási díj plafonösszege, ami a megépítés és az üzemeltetés költségeit fedezi). A rizikókra a Művészetek Palotájának esete figyelmeztet: a Trigránittal útközben módosuló feltételek beláthatatlan kiadásokba verték az államot. A Deloitte tanácsadó cég a kormánydöntést előkészítő, 2007. júniusi tanulmánya szerint az állam 25 év alatt 13 milliárd forintot takarít meg azzal, hogy a köz- és a magánszféra együttműködésében, és nem állami beruházásban építi meg az új épületegyüttest. Ez a plusz nem tartalmazza azt a 103 milliárdra becsült összeget, amit az állam a régi ingatlanokért kaphatna. De a terep előkészítésének és kiegészítő fejlesztéseinek költségeit sem - utóbbiakról csak becslések keringenek. November végéig az előkészítésre négyszázötvenmillió forintot költött el a programiroda. További kiadás volt a MÁV-ingatlanok ára (7,1 milliárd forint, amiből 2,3 a vasúttársaság adósságállományát csökkenti), a kisebb tételek között szerepel a meglévő ingatlanok értékbecslése (nagyjából húszmillió forint). A tervezési díj összege 2 milliárd forint lenne, az új MEH-székhely terveire 158 milliót kalkuláltak.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.