Amikor az épp hároméves online közösség, a Judapest.org decemberben flódnit küldött a köztársasági elnöknek, a szélesebb közvélemény számára is érzékelhetővé vált, hogy megtört a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) reprezentációs monopóliuma. A Mazsihisz korábban lemondta a részvételt a történelmi egyházak hagyományos ebédjén a Sándor-palotában, hogy tiltakozzon, amiért Sólyom László a gyűlöletbeszéd szankcionálásáról szóló törvényt aláírás helyett normakontrollra küldte az Alkotmánybíróságra.
A Judapest.org
alapítója, a weblapon "shadai" néven publikáló Bitter Brúnó viszont - a honlapon indult vita egyik hozzászólójának ötletét megvalósítva - a süteménnyel demonstrálta, hogy a Mazsihisz nem képviseli a zsidóság egészét. A flódnival a Judapest.org közösség a számára legfontosabb értékeket tudta egyszerre szimbolikusan és nagyon is konkrétan demonstrálni. "A Judapest.org-ot részben azért is hoztuk létre, mert zavart, hogy itthon a zsidóságról mindig az antiszemitizmus és a holokauszt okán esik szó, hogy áldozati szerepben jelenik meg. Nekünk nem csupán ez a zsidó élmény, nem ez a zsidó lét, és eleinte deklaráltan kerültük is ezeket a témákat, valamint a Mazsihiszt és a politikát - mesél a kezdetekről a Narancsnak az alapító. - A rendszeres szerzők mind sokat jártak külföldön, bennem is felgyűlt egy csomó élmény, amit meg akartam osztani. Az útjaim során egy élő, mai, releváns zsidó kultúrával találkoztam, aminek az életmódok sokszínűsége, a popkultúra vagy a gasztronómia éppúgy része, mint a széles vallási kínálat. Ezt akartam megmutatni."
Az eleinte napi 500, ma már 1500-3000 látogatót vonzó, üdítően szókimondó és tiszteletlen, leginkább talán konzervatív liberálisnak nevezhető és olykor némi yuppie-s felhangoktól sem mentes Judapest.org csak egyike a zsidóságról szóló újfajta hazai párbeszéd fórumainak, igaz, az interneten valószínűleg a legbefolyásosabb. Mégsem lehet pusztán véletlen, hogy az elmúlt néhány évben jött létre az a szintén alulról szerveződő civil kezdeményezéshálózat, amit leginkább a Marom Klub Egyesület programkínálata, a közösségi központtá vált Király utcai Sirály helyszínként, a Pilpul.net pedig intellektuális életmódmagazinként fémjelez. A Judapesttel együtt közös vonásuk a tudatos nyitottság más zsidók és a nem zsidók irányába. Ugyancsak közös érték az "önazonosság", a transzparencia és az ezekből fakadó hitelesség, valamint a mindezt mozgató elementáris igény a szabadságra és a függetlenségre.
A közösséghez sok szálon kapcsolódó kultúrantropológus, Csillag Gábor szerint a mozaikok, melyekből eddig itthon zsidó identitást lehetett építeni, elégtelenek, mert főleg frusztrációra és félelemre épülnek. "Az a kérdés, hogy húsz évvel a rendszerváltás után elég jó-e még ez az identitás. A közös szorongást éljük-e meg, vagy válasszunk inkább a 15 ezer egyéb szuper dolog közül? Mert igaz, hogy a külvilágot továbbra is a származásunk érdekli, minket viszont egyre inkább a választás." Az identitáskeresés iránti igény fokozódásának egyik fő oka valamennyi forrásunk szerint a generációváltás: a mostani fiatal zsidók számára a vészkorszak már történelem, aminek az üzenete a kétségtelenül létező antiszemitizmus ellenére egyre áttételesebb, és szívesen keresnének mellé vidámabb motívumokat. Ugyanilyen fontos ok az információáramlás felgyorsulása, azaz a külföldi alternatív zsidó identitások, életmódok és szubkultúrák egyre jobb ismerete. Ezt részben a net terjedése okozza, részben az, hogy a 20-30 évesek az egzisztenciájuk kiépülése és a fapados járatok elérhetősége miatt egyre többet utaznak, így személyes élményeik is vannak arról, hogy máshol - nyugat-európai nagyvárosokban, Izraelben, az USA-ban - mennyivel felszabadultabban, természetesebben élhetik meg a zsidóságukat a velük egykorúak.
A Marom Egyesület
története 2002-re nyúlik vissza, amikor a Bethlen téri zsinagóga megengedte, hogy az akkor épp rendezőasszisztensként dolgozó, de színészi és zenészi ambíciókat is tápláló Schönberger Ádám a barátaival Hanukafesztivált rendezzen. Schönbergerék akkor már egy ideje rendszeresen beszéltek arról, hogy jó lenne zsidó programokat szervezni, a zsinagóga vezetése pedig nyilván abban reménykedett, hogy egy sikeres kulturális program révén még több fiatal kerülhet a vonzáskörébe. "Nem volt semmi különösebb koncepciónk, csak értelmes, jó programokat akartunk a fesztiválra. Úgy éreztük, most van itt az ideje, hogy magunknak csináljunk valamit" - emlékszik vissza az utóbb a Maromban folytatódó kultúraszervezői "munkássága" kezdeteire Schönberger.
Az érdeklődés minden előzetes várakozást felülmúlt: a remélt 100-150 ember helyett a zsinagógába 8-900, többségében fiatal ember zsúfolódott. Az íratlan szabályokat feszegette: amikor az előkészületek egy pontján valaki szólt, hogy a Mazsihisz egyik pénzügyes munkatársnője szeretne énekelni, Schönberger gondolkodás nélkül nemet mondott, de ugyanígy járt Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója is, aki ünnepi beszédet óhajtott volna intézni a fiatalokhoz. "Nem azért hívtuk össze az embereket, hogy beszédet kelljen meghallgatniuk a sikerről, miközben fénykép készül róluk. Még vitatkozni sem voltunk hajlandók a dologról" - idézi fel az esetet egy másik szervező, Vajda Róbert, aki rabbinövendékből lett utóbb a részben általa alapított Zsidó Színház vezetője. Ezek után persze nem lehetett meglepő, hogy az addig rendszeresen oda járó társaságot pár nappal később kirúgták a Bethlen térről. Az esetnek Schönberger szerint két fontos tanulsága volt. "Kiderült, hogy van érdeklődés: rengetegen mondták, hogy milyen jó volt, meg hogy örültek, amiért itt nincs mágneskapu, mint a zsidó fesztiválon. De arra is rájöttünk, hogy a meglévő intézményrendszerben nem lehet megcsinálni, amit szeretnénk."
A Marom előbb a Sark nevű kocsmában, majd váltakozó helyszíneken működött 2006 őszéig; akkor Schönbergerék önkényesen birtokba vették az utóbb Sirálynak elnevezett volt könyvesboltot. A Sirály azonnal kulthellyé vált, miután a kör a maga ízlésére formálta, majd pillanatok alatt belakta. A Pilpul.net szerkesztője, a hebraista Sturovics Andi úgy látja, a népszerűségben az is közrejátszhat, hogy szimbolikus adottságú helyen van. "Miközben a tematikus programok révén erős a zsidó karaktere, a Sirály mégsem a gettóban van, hanem a szélén, a Király utca bohém, eklektikus forgatagában, ami épp a lényegét fejezi ki: a nyitottságot."
A párbeszédnek persze vannak korlátai. A három héttel ezelőtti, "Hozzánk vágott zsidóság" című beszélgetés például viszonylag gyorsan jutott zsákutcába, amikor Csillag Gábor kifejtette, hogy az egyetlen értelmes attitűd szerinte a dialógusra való nyitottság: minél kevésbé félnek és zárkóznak el a zsidók, annál több embernek lesz róluk közvetlen, pozitív tapasztalata. A vitapartnerül hívott filozófus, Tatár György válaszul kifejtette, hogy antiszemitizmus márpedig mindig lesz, illúzió, hogy a párbeszéd majd oldja az előítéleteket, és egyedül annak van értelme, ha a zsidóság minél vastagabb homlokpáncélt rak a tankjaira, hogy megvédje magát.
Szimbolikus volt pár nappal később, amikor a Corvin-tetőn a Marom által szervezett telt házas purimbulin az izraeli sztárvendég dancehallzenekar (Laroz Sound System) rasztahajú MC-je egy pohár borral a kezében elektronikus dobalapra egyszer csak elmondott egy kidust (az ünnepet felszentelő áldást), majd folytatódott a parti. A Corvin-tetőn Susán Eszter, a Sirály és a Marom egyik alapító önkéntese úgy érezte, büszke arra, amit létrehoztak. "Nem akarom azt közvetíteni, hogy attól, hogy zsidó motívum van valamiben, önmagában jó. A zsidóság nem pluszminőség. A minőség az, ami a gettón kívül is megél." Susánt főleg az érdekli, hogyan lehet megtalálni a művészet és a zsidóság metszéspontjait, illetve a városi létforma szerepét a zsidó hagyományban. "Az identitásomnak fontos része, hogy zsidó vagyok, de az is, hogy zöld vagy hogy biciklis. Nem az a cél, hogy megmutassuk: bárkinél jobbak vagyunk, hanem hogy megmutassuk: vagyunk, és foglalkoztatnak a gyökereink."
"alterzsid" életmódmagazin könnyed hangvétellel foglalkozik filozófiával, vallással, művészetekkel. Sturovics szerint a fő cél az, hogy minél szélesebb kör számára tegyék érthetővé a tradíciókat, de nem vallási keretben. "Egy félzsidó életmódmagazinban bizonyos témák judaizálódnak, a judaizmus meg könnyen befogadhatóvá válik. Kulcsszavakat keresünk a hagyományban, és ezekhez próbálunk mai tartalmakat társítani." Ilyen volt nemrég például a tu bisvát (fák újéve, kisebb téli vallási ünnep), aminek az apropóján a Pilpulon a vegetarianizmusról és a természet iránti felelősségről lehetett beszélni.
A vallásban gyökerező tradíciók kutatása és rugalmas adaptálása mellett a vallás felé fordulás is fontos része az identitáskeresésnek. Ezt így látja az a két neológ rabbi is, akiket a Narancs megkeresett. Verő Tamás a Frankel Leó utcai zsinagóga fiatal rabbija. Szerinte a gyökerek keresésének első lépése általában az internet, hiszen ott arc nélkül lehet tudakozódni, és nincs szükség a (kívülállók számára első rácsodálkozáskor kicsit riasztó) templomi szertartásrend ismeretére. Verőék a zsinagóga mellett éppen azért hozták létre a Micve Klubot vagy a péntek esti kidust követő "after party"-t, hogy a vallástól még idegenkedő, de már érdeklődő emberek is csatlakozhassanak a közösséghez. "Persze hogy ez egy mézesmadzag. De nem bigott, nem ráerőltető, inkább példa, hogy miként lehet követni a tradíciókat. Nem nyomulunk, inkább lassan haladunk előre." Verő - aki a zsidó gimnázium rabbija is - úgy látja, hogy a gyerekek a kötelezővé tett programokkal nem hozhatók közelebb a valláshoz, szemben például a (többi interjúalanyunk szerint is kulcsfontosságú) szarvasi nyári táborral. "Szükségük van támaszra, közösségre, ha másért nem, hogy tudják, olykor miért zsidózzák le őket."
"Megjelent a zsinagógában egy réteg, amelyik könyvből tanulta a judaizmust, angol-amerikai minták alapján. Azt hiszik, ezek a minták átültethetők, de ez tévedés. Ott konzervatív (a magyar neológ hagyománynál jóval liberálisabb, a női imaszerepeket gyakran teljesen egyenjogúvá tévő - M. G.) judaizmus van, nem biztos, hogy ez ide bejöhet - mesél a tapasztalatairól a Nagyfuvaros utcai zsinagóga rabbija, Darvas István. - Tényleg jelentősen megélénkült a keresgélés, de izomból történik, és ez a zsinagóga nem lesz alkalmas arra, hogy az elvárásaiknak megfeleljen. Amíg nem jelennek meg a templomban azok, akiknek igénye van a változásra, addig a meglévő hitközség minek változzon?" Darvas álláspontját kétségkívül könnyebben érthetővé teszi, hogy a hitközségének átlagos életkora az évi 3-4 új fiatal tag dacára jóval magasabb, mint Verőé. A pesti neológ templomokba szokás azonban nem könnyű. Bodrogi Eszter, a Fűszer és lélek című zsidó gasztroblog szerzője például így emlékszik vissza az első, egyben utolsó élményére: "a vallást eleinte kicsit misztikus dolognak tartottam. Aztán amikor egy délelőtt először lementem, hogy itt vagyok, fiatal vagyok, zsidó vagyok, egy csomó öreget találtam, akik az ingyenebédet várták".
A változások iránti közösségi igény ezzel együtt kétségkívül hatott a rabbikra. Darvas és Verő is a között az öt fiatal rabbi között volt, akik az év elején önálló platformot alakítottak a Mazsihisz rabbitestületén belül. A kezdeményezés egyebek mellett a betérések "infrastruktúrájának fejlesztésére" és a hitközségek öngondoskodásának erősítésére irányult, azaz lényegében az a felismerés vezette őket, hogy például a halachikus (anyai ági - M. G.) öröklődés szabályainak "átláthatatlansága", valamint az állami gondoskodás kádári örökségének és ezzel összefüggésben a Mazsihisz vízfejének a fenntartása hosszú távon ellentétes a hitközségek érdekeivel. A többek szerint akár szakadással is fenyegető konfliktust végül sikerült elsimítani.
Darvas István örül, hogy az identitáskeresésben hangsúlyos elemként jelent meg, hogy zsidónak lenni jó, de szerinte ezzel nagyjából vége is a pozitívumoknak. "Azt már tudják, mi az, amit nem szeretnének, de hogy mit igen, azt még nem, ezért kusza a helyzet. Változás lesz, de hogy mi, az egyelőre nem látszik." Karakteres véleménye van a Judapest.org-ról is: "Egy időben állandósultak rajta a bősz Mazsihisz-kritikák, Zoltai Gusztáv pedig maga volt a sátán. Csakhogy az, hogy valami szórakoztató és értelmesen van megírva, még nem jelenti azt, hogy hasznos is. Egy magyar zsidó számára amúgy is elképzelhetetlen, hogy a valláson kívül más pozitívumot találjon abban, hogy ő zsidó. A zsidók által teremtett kulturális javak ugyanis épp anynyira a magyaroké is, nem értelmezhetők a zsidókat megkülönböztető értékek hordozójaként. Vallás nélkül elég nagy szívás zsidónak lenni." Verő Tamás jóval engedékenyebb, szerinte például a Judapest.org fontos és markáns fórum, és igazuk van abban, hogy a világi zsidó identitást sem lehet pusztán a holokausztra építeni. "Függetlenek és civilek, könnyebb véleményt nyilvánítaniuk."
Az angliai reformzsidó közösségek inspirálta Szim Salom progresszív zsidó közösség rabbija szerint ők arra nyújtanak példát, hogy miként lehet a vallásos zsidóságot úgy megélni, hogy az ne ütközzön az emancipált, liberális-demokrata értékrenddel. "Az egyik célunk az asszimilált körből jövők soatraumájának rítus általi feldolgozása, ezzel párhuzamosan pedig a zsidó öröm megélése az ünnepek, a közösségi hangulat révén" - mondja Kelemen Katalin. A csatlakozni vágyókat azzal is segítik, hogy a héberül még nem olvasók az imákat fonetikus átiratból is olvashatják, néhány imát magyarul mondanak, és a közösség együtt énekel. "A betérési igényeket komolyan vesszük, de leghamarabb egy év után is csak akkor hagyjuk jóvá, ha a szándék autentikus. Befogadók vagyunk a vegyes házasságból születettekkel is, ha a zsidó identitásukat akarják elmélyíteni. A vallási életben egyenlő jogokat biztosítunk a férfiaknak és a nőknek, és a legfőbb értéknek a nem kirekesztő attitűdöt tartjuk" - válaszolt a Narancs érdeklődésére a rabbinő.
A leglazább, vallási elemeket is mutató kezdeményezésnek a pilpulos-maromos körhöz kötődő
Maszorti
tűnik. "Elkötelezettek vagyunk az ima, a radikális zsidó kultúra, a közösség és a tanulás iránt. Minden pénteken találkozunk sábát esti istentiszteletre, és a nagyobb ünnepeken is együtt imádkozunk. Az imát vacsora, előadás, vita és gyakran érdekes programok követik" - áll az egyelőre informális szerveződés honlapján. A múlt pénteki sábáton egy erzsébetvárosi kölcsönlakásban a Narancs tudósítója is részt vett. Az imát követő vacsora, majd a csodáról szóló, Sturovics Andi kigyűjtötte rabbinikus szövegek közös, gyakran igen szórakoztató, világias és teljesen kötetlen megbeszélése gyökeresen eltért korábbi, igaz, meglehetősen szegény sábát-tapasztalataimtól. Egy szintén legelső alkalommal jelen lévő fiatal férfi például az elméleti fizika területéről hozott példával szólt hozzá a csodák természetéhez. Jellemző a Maszortira, hogy amikor korábban egy máshol hiába próbálkozó leszbikus pár szerette volna valamiféle vallási szertartás keretében "szentesíteni" a kapcsolatát, Sturovics szerint sikerült olyan, a házasuló nőkről szóló szövegeket találnia, amikkel a pár is boldog volt, és a hagyomány sem sérült.
"Az identitáskeresés dinamikája jól jelzi a potenciált, ami a budapesti közösségben van" - mondja Mircea Cernov NGO tanácsadó, az informális zsidó oktatással foglalkozó Haver alapítvány igazgatója. A korábban a szarvasi tábort és a Bálint-házat is létrehozó Joint iroda igazgatóhelyetteseként dolgozó Cernov úgy látja, sok embernek csak mostanában kerül bele az "identitásmenüjébe" a zsidóság. "Rengetegen próbálnak választani, csakhogy a hitközségekhez kevesen tudnak kapcsolódni. A Judapest, a Haver, a Sirály, a Marom mind találtak olyan kontextust, ami működik, a sok identitásmodell jól megfér egymás mellett. Hosszú távon úgyis azok a közösségek lesznek életképesek és önfenntartók, amik hitelesek, átláthatók és nyitottak a párbeszédre. Ezek az értékek a hivatalos zsidó intézményrendszerre nem jellemzők. Sokan rendelkeznek pozitív zsidó identitással, de pont a kusza viszonyok tartják őket távol, nem kapcsolódnak be a közösségi intézményi rendszerbe, mert etikailag a jelenlegi establishment (itt: vezetőség - M. G.) nem vállalható a számukra."
"Narancs-mém"
A Judapest.org-ot szerkesztő Bitter Brúnó javaslatára a Narancs pár kérdést tett fel az online közösség tagjainak a zsidó identitásukkal kapcsolatban. Az alábbiakban a kicsit didaktikusra sikerült kérdésekre érkezett válaszok közül szemezgetünk.
1. Mi a jelentősége, hogy zsidó vagy?
- Semmi.
- Nagyon stabil alapokra építettek és építkezek tovább.
- Mi a jelentősége a szemem világának?
2. Kell-e, lehet-e jó zsidónak lenni, és ha igen, hogyan?
- Ugyanúgy, mint jó örménynek, jó arabnak vagy jó indiánnak lenni.
- Jó embernek kell lenni. Ha emellett valaki még jó zsidó, keresztyén, vegetáriánus vagy fogorvos is, akkor még jobb.
- Azt könnyebb lenne sajnos leírnom, hogy milyen a rossz. Pedig nem vagyok pesszimista.
3. Melyek azok a helyzetek vagy körülmények, amikor fontos/jelentőséggel bír számodra a zsidóságod vagy valaki másnak a zsidósága?
- Hát ez kb. olyan kérdés, mint hogy melyek azok a helyzetek, amikor fontos számodra, hogy halandó vagy.
- Hétköznapi fasizmus, párválasztás.
- A saját zsidóságom mindig fontos számomra, az ugyanis én vagyok. Hozzám tartozik, mint a karom, és nem tudok megfeledkezni róla. Mások zsidósága fontos, nem zsidósága viszont nem számít.
- Szinte mindig, minden szinten megy az a receptor tudat alatt, és még ha nem is volt akkor és ott ez explicit, később szinte mindig kiderül, hogy volt az adott helyzetnek/kérdésnek zsidó relevanciája.
- Reggel a zoknim felhúzásától az esti ágyba bújáson keresztül egészen az álmaimig mindig is jelentősséggel bír.
4. Más-e a te és a társaságodban lévők zsidó önképe, mint az idősebb generációké?
- A mai tizen- és huszonéves zsidó generáció számára egyre irrelevánsabb a hivatalos magyar zsidó establishment (élén a Mazsihisszel), viszont teljesen elérhető lehetőség más (izgalmasabb, relevánsabb), új zsidó kontextusok és új zsidó narratívák részesévé válni.
- A jelenlegi, párbeszéd nélküli helyzet a zsidóság reprezentatív öregjei és az aktív fiatalok között - ez fájó pont minden fiatal zsidó számára. Kb. azt üzenik: ha nem tetszik, el lehet menni ebből az országból, itt ilyen a királyság.
Ki a zsidó?
A fórumozók válaszai (szerkesztve) a Judapest.org "Zsidó-e vagy?" c. posztjáról
- érdekesnek találja, esetleg számon tartja, hogy a Mikroszkóp Színpadtól Hollywoodig, a hazai közszereplőktől a Nobel-díjasokig, továbbá az all time sikeres magyarok közül ki zsidó;
- a nagyszülei olyasmiket mondanak/mondtak időnként, hogy córesz, mesüge, pónem, gój, siksze vagy ajvéból jelentik;
- különös hatékonysággal vesz észre minden Dávid-csillagos, hájos medált, menórát, jeruzsálemi dísztárgyat, ÉS nem antiszemita;
- ugyanilyen hatékonysággal veszi észre a turul kultúrkör relikviáit;
- a holokausztról meghalt családtagok és csodával határos megmenekülések jutnak eszébe;
- legalább felszínesen átfutja az Izraellel foglalkozó híreket;
- minden külföldi vendégét akarva-akaratlan zsidó Budapest-városnézésre viszi, mutogatja a lebontott/lebontandó épületeket/feliratokat stb., még ha az illető nem is zsidó, és közben a környék összes alterkocsmáján végigcibálja;
- barátai/ismerősei lakásában habozás nélkül kiszolgálja magát a hűtőből;
- Jewspotting (zsidó hangzású nevek keresése - M. G.) a filmek stáblistáján;
- nem zsidók társaságában zsidónak érzi magát;
- zsidók társaságában soha nem érzi magát zsidónak;
- a túrós csuszát cukrosan szereti, nem töpörtyűvel;
- egyetemi szemináriumokon és/vagy keresztény barátnál/barátnőnél vendégségben kellett rájönnie, hogy nem mindenki szokott egymás szavába vágva, hangosan vitatkozni.
