„Egyszerűen elfogyott a magyarok pénze”

Dávid Ferenc országgyűlési képviselő, a parlament gazdasági bizottságának alelnöke a kormány inflációellenes törekvéseiről

Az infláció ledobta magáról az ársapkát, most kötelező akciókkal és online árfigyelővel próbálkozik a kormány. A miniszterelnök pedig – a háború és az oroszellenes uniós szankciók mellett – újabban a „spekuláns” multi élelmiszerláncok nyerészkedési vágyában találta meg a pénzromlás fő okát.

Magyar Narancs: A kormány szerint folyton sikerrel küzdünk az infláció ellen, és legyőzzük – majd.

Dávid Ferenc: Orbán Viktor azt mondta, hogy 2023 az infláció megfékezésének éve lesz. Nagy Márton miniszter úr nemrég, a Tranzit fesztiválon fokozatosan csökkenő, decemberre már csak 7 százalékos inflációt jósolt. Az általa említett számokból kiszámolta a Portfolió, hogy akkor az éves infláció idén 17,5 és 17,7 százalék között lesz. Szeretném föltenni költői kérdésként: ha tavaly 14,5 százalék volt az infláció, és az idén 3 százalékkal magasabb lesz, akkor az hogyan lehet megfékezés?

MN: És ha a miniszter téved?

DF: A hazai infláció Európa-bajnok, minden szám azt mutatja, hogy várhatóan egész évben az lesz, akár az eurózónán belüli, akár kívüli országokéval vetjük össze. A legutóbbi – júliusi – mérés szerint nálunk 17,6 százalék volt, ez gyakorlatilag a háromszorosa az Európai Unió átlagának. Na most, ugye, felmerül a kérdés, mit tett az Orbán-kormány az Európa-rekorder infláció ellen? Azt gondolom, rendkívül hibás intézkedéseket hozott. Nagymértékben eltorzította a piacgazdaságot mind termelői, mind kereskedelmi oldalról, ami akkora rémületet váltott ki a vállalkozói szférában, hogy annak résztvevői önkéntes árcsökkentésre nem is gondolhattak. Amikor elkezdett a kormány az ársapkákkal kísérletezni, azt érte el, hogy azok a kereskedelmi vállalkozások, amelyeket ez megviselt – főként a nagy forgalmúak –, szétterítették ezeket a terheket, amelyeket ­viszont mi, vásárlók fizettünk meg.

MN: A miniszterelnök rendszeresen azzal vádolja az itt működő nemzetközi élelmiszerláncokat, hogy felverik a fogyasztói árakat.

DF: Normális piaci körülmények között a cégek versenyeznek a vásárlókért. Ez automatikusan magával hoz egy árversenyt. Állami beavatkozásnál ez megszűnik. Valamekkora árrés azonban mindenképpen kell ahhoz, hogy nyereséges legyen a kereskedő. Nyilvánvaló, hogy egy profitorientált gazdasági társaság ezt megpróbálja kigazdálkodni. A közgazdasági szakközépiskola első osztályában elmondják, hogy a költségeket el kell ismertetni az árakban. Épp ezért rettenetes nagy hibát követett el az Orbán-kormány akkor is, amikor sorozatban bevezette az ágazati különadókat – és itt már nemcsak a kereskedelemről van szó, hanem például a biztosítási szektorról, a légi közlekedésről, és még mintegy tucatnyi területről. Ezek ­kizárólag inflációgerjesztő intézkedések voltak, meglódították a magyarországi árszínvonalat. És közben mindig háborús és szankciós inflációról beszélnek. Pedig, ha nagyon leegyszerűsítem a dolgot: Magyar­ország a legkevésbé vesz részt a háborúban, és mégis itt a legmagasabb az infláció. A többi országban is léteznie kellene a szankciós inflációnak, az Európai Unió egységesen szankcionál. Nálunk miért a triplája van az átlagnak? Ez is eklatánsan bizonyítja, hogy hibás a magyar gazdaságpolitika. Alaposan rontotta az egyébként is hektikus helyzetet az energia- s ezen belül az üzemanyagárak alakulása is, ez a nemzetközi piaci áraktól is függ. A magyar kormány az áfa és a jövedéki adó szintjének csökkentésével segíthetett volna éppen úgy, ahogyan azt az árnyékkormány javasolta. Mi ezt pontosan kiszámoltuk: ha a jelenlegi árak mellett az alapüzemanyagokon lévő 27 százalékos áfát átmenetileg, a mostani piaci helyzet fennmaradásáig 5 százalékra csökkentenénk, míg a jövedéki adót a benzin esetében literenként 70 forinttal, a gázolaj esetében literenként 20 forinttal mérsékelnénk, akkor 500 forint alá csökkenne az üzemanyagok ára. A kormány nem ezt tette, hagyta a stratégiai termék árának elszabadulását.