Interjú

„Pengeélen fogunk táncolni”

Gauder Milán az Átriumról, az olcsó színházjegyekről és az adományozás fontosságáról

Belpol

A minőségi művészet nem olcsó – és nem is jó, ha az. Ha ez elfogadásra talál, akkor működhet a továbbiakban az Átrium állami támogatás nélkül is. Gauder ­Milán nem bánta meg, hogy támogatta az ellenzéki ­előválasztást 2022-ben. Az Átrium Színház egyik alapítójával Bécsben beszélgettünk.

Magyar Narancs: „Az Átrium nem zár be, nem szűnik meg, csak elfáradt a társulat” – írta a Facebookon. Ez azt jelenti, hogy optimista?

Gauder Milán: Az Átrium missziójának továbbvitelével igen, az egész helyzettel és a kultúrafinanszírozással kapcsolatban nem annyira. Az Átrium-ház befogadó színházként alakult 11 éve. Azért hoztuk létre ezt a helyet – négy év küzdelem, pályázat és felújítás után –, hogy az akkor kibontakozó új generációs, független progresszív társulatoknak legyen helyük. Az elején volt egy Magács László nevével fémjelzett időszak. Az ő vezetésével az Angol Nyelvű Színház Alapítvány volt a működtető, de meghívta a Pintér Béla és Társulatát, a Protont, a Kultúrbrigádot, kiegészülve Alföldi Robival és pár nagyon tehetséges színésszel. Amikor öt év után Magács László elment, a Kultúrbrigád addigra összeérett, megerősödött csapata azt mondta, az üzemeltetést, működtetést is vállalja a tao finanszírozási rendszere nyújtotta nem bőséges, de kiszámíthatónak hitt finanszírozási modell mellett. Ez jól ment egészen addig, amíg egyik napról a másikra az állam úgy gondolta, hogy elzárja a csapot. A színházaknak. A focicsapatoknak nem. Ez akkor 220 milliós lyukat ütött a rendszerben, ami nagyjából az egyharmada volt a színház bevételének.

Egy ideig az ember nem tudja eldobni az egészet, megy tovább. Kicsit fel is ültünk az ígéreteknek, hogy majd lesz a tao helyett más. Hiszen azt mondta a törvényalkotó, lesz célzott támogatás, nem fognak rosszabbul járni a társulatok. Mire ez kiderült volna, beütött a Covid. Amikor újraindult a színház, megint csak ígéretek voltak. Kaptunk támogatást, de nem annyit, amennyi a kiesett bevételt akár csak megközelítőleg pótolni tudta volna. Ezért tavaly nyáron bejelentette a Kultúrbrigád, hogy itt a vége. A spontán indult gyűjtésből teljesen váratlanul összejött első nap 3 millió, második nap 10, aztán 60, aztán végül 100 millió forint. Az önkormányzat is besegített, így végül lett 130–140 millió forint. Ez történelmi nagyságú, de évente nem ismételhető meg, és a 220 millióhoz – inflációval együtt 300-hoz – képest még mindig kevés. Erkölcsileg és érzelmileg is felhatalmazást adott, egyben nyilván elvárást is jelentett, hogy folytatni kell. De évente nem lehet 130 milliót kalapozni.

MN: Lakatos Péter azt mondta, teljesen mindegy, hogy mennyi gyűlt össze, nem túl etikus elhitetni a közönséggel, hogy ez működtethető tovább. (Az Átriumnak otthont adó ingatlant tulajdonló cég mögött hárman állnak: Lakatos Péter és a felesége, Csiby Éva, valamint Gauder Milán – F. SZ. E.)

GM: Ezért volt ez kicsit disszonáns; nem szabad elhitetni az emberekkel, hogy megmenekültünk, de azt sem lehet mondani, hogy bocs’, ennyi volt. Voltak olyan gondolataink is, hogy tűzzünk ki egy számot, és mondjuk azt, ha összegyűlik annyi, akkor tudunk működni, ha nem, akkor mindenkinek visszafizetjük, visszautaljuk a pénzét. Sok gyűlt össze, tehát menni kellett tovább. Ez egy évre volt elég. Végigbeszéltünk a társulattal sok más működési modellt, áremeléseket, több előadást, új bemutatót, előremenekülést. És azt mondták, hogy elfáradtak ebben a szélmalomharcban, nem lehet többet kérni, nem lehet tovább jegyárat emelni, elhasználódóban a meglévő darabok, az emberek kiégnek. Elhasználódóban az ingatlan is, beázik, a vécé lerobbant. Erre gyűjteni furcsa, ám ahhoz, hogy egy színház tízéves távlatban működjön, kellene költeni a vécére és a beázásra, a szigetelésre, kell költeni az egész ingatlanra, kell költeni új darabokra, tehetségkutatásra, és persze a mindennapi működésre. A csapat úgy gondolta, hogy ez most lehetetlen, ezért tették közzé azt, hogy elfáradtak.

MN: Ehhez képest lelkesnek tűnik a folytatást illetően. Miért?

GM: Mert van sok más független társulat is az országban: kicsik, nagyok, és vannak, akik szeretnének az Átriumba jönni, mert annak a helyszíne, a miliője, a brandje vonzó a számukra. A Dumaszínház elkezdett nálunk játszani, és reméljük, hogy szeretne maradni. Nem azt mondom, hogy könnyű dolgunk van. Szerencsére van egy kis időnk. Vannak társulatok, csapatok, amelyek korábban már kopogtattak az ajtón. Nem biztos, hogy ők jól felmérték, mekkora feladat ez, de sokat beszélgetünk velük és még fogunk is. És amióta a legújabb hírek kimentek, azóta is különböző társaságok, társulatok, kulturális szereplők, akár zenei vonalon vagy más színházin, elkezdtek kopogtatni. A mostani csapattal is beszélünk, felajánlottuk, hogy a sikeresebb darabokat játsszák tovább.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Halk, mély morgás

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

 

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.

Szerelem és politika

„Ötvenegy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tánczos Gábor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, a Győrffy kollégium volt tagja, ismert publicista. A pedagógián kívül behatóan foglalkozott a NÉKOSZ történetével és a romániai magyar kultúrával.”

 

Előrehozott 2026

Olyan intenzitással történnek az események a magyar belpolitikában az utóbbi hónapokban, hogy immár komolyan felvethető: Orbán rendszerét akár a 2026-os általános választások előtt is le lehet váltani. Ideje hát gondolkodni ilyen forgatókönyveken is.

 

Letakarított pálya

A Tisza család kultuszának ápolása „nemzetpolitikai” feladat. Az egykori családi fészek, a geszti kastély nagyszabású felújítása egyre csúszik, és egyre többe kerül. A projektet a mutyigyanús közbeszerzések övezik. Legutóbb felbukkant az Állami Számvevőszék elnökének egykori cége is.