A sportnemzeti együttműködés rendszere

Elgurult százmilliók

Belpol

Az elmúlt években sorra kerülnek napvilágra korrupciógyanús esetek a magyar sportszövetségek vezetése körül. Ami ezekben az ügyekben közös: sok pénz, kevés kontroll.

Látványos változások mentek végbe 2010 óta a sport környékén: stadionok és csarnokok épültek, a „taózás” bevezetésével a kormány átalakította a finanszírozási rendszert, ráadásul emellett is szórta a pénzt az ágazatra. A 444.hu tavaly augusztusi számításai szerint 2010 óta összességében 4416 milliárd forint ment sportra. És ennek egyelőre nincs vége: a 2024-es 215 milliárd forinthoz képest a 2025-ös költségvetésben harmadával nő az erre elkölthető összeg.

Ezeket a hatalmas pénzeket akár jól is el lehetne költeni az ágazaton belül, már ha nem az volna a kizárólagos mérce, hogy minél előbb kell végezni a világversenyek éremtáblázatain, vagy ha államilag nem támogatnák a Forma–1-es Magyar Nagydíjat. Bár például az idei olimpián szépen szerepelt a magyar küldöttség, épültek szép létesítmények, a hazai tehetséggondozás általában katasztrofális, a sok-sok focipálya és a többi beruházás érdemben nem növelte a magyar lakosság sportolási aktivitását.

A sportba öntött irdatlan mennyiségű pénznek azonban kétségkívül van látható következménye is: az elmúlt években egyre-másra kerülnek napvilágra a hatalmi harcok, a lopások, sikkasztások a különféle szövetségeknél. A pénzcunami ugyanis nem a professzionalizmust hozta el, hanem a „sportvonalra” beáramló szerencselovagok és potenciális tolvajok világát, akik az ingyenpénzzel először „csak” felelőtlenül gazdálkodtak, majd elkezdtek vele a sajátjukként bánni. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének hagyományosan a „jut is, marad is” elv az alapja: a beérkező pénzeket minden fronton megdézsmálják azok, akiken átmegy, s ez addig mehet, amíg nem próbál valaki belőle Orbán Viktort megkerülő hatalmat kiépíteni, illetve amíg az egésznek azért van valami látszatja az eredeti célhoz kapcsolódóan. A sportszövetségekben viszont a pénzeső a hiányzó kontroll miatt nem­egyszer hihetetlen mohóságot szült – és ha ez tarthatatlanná vált a politika számára, az illetők kezét elengedték, jött a hatósági nyomozás, a rendteremtésre pedig olykor egy-egy erősebb fideszes politikust vezényeltek ki.

Ökölnyi hiány

Rendet tenni van miben: mostanra a kevésbé fontosként kezelt sportágak környékéről is sorra érkeznek a gyanús ügyek. Novemberben a Magyar Ökölvívó Szakszövetség új elnöksége azzal kezdte a munkáját, hogy egyrészt kirúgta az üzbég szövetségi kapitányt, Hamid Tangribergenovot, másrészt kimondta: a szövetség pénzügyi lehetőségei alig elégségesek az idei ifjúsági és felnőtt országos bajnokságokra. Az egykori olimpiai bajnok Kovács István vezette elnökség számos örökölt problémát említett ennek okaként, kiemelve, hogy 2024-ben még csak költségvetés sem készült a szövetségben. Pedig a bokszra aztán tényleg sokat áldoztak a magyar adófizetők: az ökölvívás bár a taóról lemaradt, a 2013-as sportfejlesztési programban bekerült a 16 kiemelten támogatott sportág közé. A kitűzött cél az volt, hogy 2020-tól érmes helyezést szerezzen valaki világversenyen, de ez eddig nem jött össze. A 2020-as lemondásáig a szövetséget irányító Erdei Zsolt legemlékezetesebb elnöki teljesítménye egy 840 millió forintért rendezett, s a szövetségnek 348 milliós hiányt okozó ifjúsági világbajnokság volt, így az évi százmilliókkal kitömött szervezet akkorra a dolgozóinak a bérét sem tudta kifizetni. Jellemző, hogy a magyar ökölvívás az utóbbi években egyetlen emlékezetes teljesítményt produkált: egy női olimpiai bokszmeccsből a Fidesz-propaganda helyre kis identitásharcot kreált a tavaly nyári olimpián, ami sportszakmailag azért elég halvány eredmény. A pénzszórásnak viszont egyelőre nincs felelőse, nyomozásról sem hallani. Kovács István elismerte, hogy az idei pénzügyi helyzetet még nem látja át, az viszont mintha senkit nem érdekelne, hová tűntek a sportágba öntött pénzek, sőt Orbán Viktor májusban ötvenedik születésnapján felköszöntötte Erdei Zsoltot. Erdei egyébként 2019 őszétől csak társelnök volt Bajkai István fideszes képviselő mellett – Bajkai a kormányzati pénzügyi segítség után került oda, és minden kiadást kontrollált. Erdei a saját bevallása szerint ennek azért örült, mert ő maga „úgysem ért a pénzügyekhez”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.