„Itt volt a kéményseprő, és tényleg úgy van, ahogy gondoltuk, ez nettó kéményadó, melyet külön beszednek azoktól az ingatlanoktól, ahová vállalkozás van bejelentve. Szabadáras, tehát bárki bármennyit kérhet, ezzel már vannak is visszaélések” – írta egyik olvasónk, aki a kéményének ellenőrzéséért 16 ezer forintot fizet évente. „Mondta a fickó, hogy mindenki őt anyázza, mert senki nem tud erről a törvényről, ami tulajdonképpen azért jött létre, hogy legyen bevétele a kéményseprőknek, és ne az állam pénzelje ezt az ágazatot is” – fogalmazott.
Az érintettek jó része jó része még mindig, évek óta nincs tisztában azzal, hogy mi is ez a „kéményadó”. A rezsicsökkentés jegyében 2016-ban és 2017-ben a kéményseprésről szóló törvényt úgy módosították, hogy a családi házakban évi egy alkalommal ingyenes a kémények ellenőrzése (kivéve, ha elmulasztják az ingyenes ellenőrzési időpontot, és újat kell kérni), illetve ezekben ingatlanokban nem kötelező rendszeresen ellenőrizni a fűtéselvezetést (csak a társasházakban, ingyenesen); a kéményseprők azt csak akkor nézik, ha a tulajdonos külön megrendeli a szolgáltatást.
A változtatások nyomán mindez a katasztrófavédelem feladata lett – a szakma nagy meglepetésére, ugyanis ezt a munkát a törvénymódosítás hatálybalépéséig közszolgáltató magáncégek végezték az önkormányzatokkal kötött, esetenként 2024-ig vagy 2026-ig szóló hosszú távú szerződések alapján. „Semmi gond, mondtuk, de akkor kérünk kártérítést!” – idézi föl Vámos Csaba, a Kéményseprők Országos Szakszervezetének (KOSZ) elnöke. Kompenzációt a cégek nem kaptak, ellenben a jogalkotó kitalálta, hogy az engedéllyel rendelkező piaci társaságok azon ingatlanokban, ahová vállalkozás, gazdálkodó szervezet (egyéni vállalkozás, cég, alapítvány, sportklub stb.) van bejegyezve, továbbra is végezhetik a szolgáltatást térítés ellenében; vagyis az ellenőrzés ezekben az épületekben nem az állami kéményseprők dolga. (Azoknál a társasházi ingatlanoknál viszont, ahová gazdálkodó szervezet van bejegyezve, a katasztrófavédelem az illetékes, amely a tulajnak számlázza ki a nem túl magas számlát, ugyanis az állami kéményseprők a 2015-ös rezsicsökkentett áron dolgoznak.) A „kéményadó” valójában tehát a rezsicsökkentés jegyében módosított jogszabály következménye, mivel az emiatt a pénzüktől elesett kéményseprő cégek számára a kormány – állami kompenzáció helyett – ily módon biztosítja a bevételt 2016. július elsejétől.
Zavaros környezet
„2013-ban a kéményseprőket is megtalálta a rezsicsökkentés – mondja Leikauf Tibor, a Magyarországi Kéményseprőmesterek Szövetségének (MOKESZ) elnöke –, akkor jeleztük, hogy a rezsicsökkentés ránk vonatkozó részével a lakosság számára nagyjából egy zsemle árát takarították meg havi viszonylatban. Aztán kaptunk egy sor jogszabály-módosítást, amelyek hatványozottan hatottak egymásra, így a 2012. év végi bevételhez képest mintegy 48,5 százalékkal esett vissza a kéményseprőipari közszolgáltatók bevétele 2014-ben. A bevételkiesés a bérköltségeket érintette a legérzékenyebben. A veszélybe került közszolgáltatást az állam a katasztrófavédelemhez csatolva próbálta állami költségvetésből megmenteni 2016. július 1-jétől. Ezt követően több szolgáltató felhagyva a lakossági ellátással, a gazdálkodó szervezetek által használt kémények ellenőrzésével, szükség szerinti tisztításával igyekezett talpon maradni, nemcsak az addig ellátott településeken, hanem akár több megyére kiterjedően is. Ennek eredményeként az adott gazdálkodó szervezetet egy-egy éven belül több kéményseprő szolgáltató is megkeresi az ajánlatával.”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
