A magyar pedagógusok legutóbb 2016 áprilisában szerveztek országos sztrájkot. A tanárszakszervezetek akkori közleménye szerint minden ötödik pedagógus (közel 25 ezer fő) és minden harmadik tanintézmény (csaknem 1200 iskola és óvoda) csatlakozott a munkabeszüntetéshez. A részvétel ahhoz képest nem is volt kiugróan magas, hogy a 2016-os sztrájkot a „kockás inges” Tanítanék Mozgalom hónapokon át tartó akciósorozata előzte meg az oktatás problémáit érzékletesen bemutató nyílt levelekkel és több utcai megmozdulással.
A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) mostani sztrájkkezdeményezését egyelőre nem kíséri ekkora közfigyelem. Pontos információnk a pedagógusok sztrájkhajlandóságáról sincs; a PDSZ őszi felmérésében a megkérdezettek közel 75 százaléka mondta, hogy „inkább részt venne” egy sztrájkban, de az ilyen kérdőívekkel eleve az aktívabb munkavállalókat lehet elérni. Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának tagja szerint mindenesetre jelzi az elégedetlenség fokozódását, hogy tavaly márciusban még csak a válaszadók fele nyilatkozott úgy, hogy inkább sztrájkolna.
Más tényezők is azt valószínűsítik, hogy a pedagógusok tiltakozása nagyobbat szólhat a korábbiaknál. 2016 óta a pedagógusbérek sokat veszítettek az értékükből, és drasztikusabb lett a tanárhiány is, ami értelemszerűen azzal járt, hogy a rendszerben maradók munkaterhei emelkedtek. Növeli a sztrájk súlyát, hogy időben nagyon közel esik az április 3-i országgyűlési választáshoz. A pedagógusok január 31-re kétórás figyelmeztető sztrájkot terveznek, március 16-ra pedig határozatlan idejű sztrájkot hirdettek – ez elvben addig tart, amíg nincs megállapodás a kormánnyal, s amíg elég pedagógus hajlandó sztrájkolni. Nagy Erzsébet azt mondja, nem szándékosan szerveztek rá a választási kampányra, egyszerűen arról van szó, hogy egy sztrájk hosszas előkészítést igényel, és a megelőző jogi eljárások várható elhúzódása miatt sem mertek korábbi időpontot megadni. Szerinte a kormány nem hallgatja meg a pedagógusokat, és ezzel „saját magát navigálja bele abba a helyzetbe, hogy egy érzékeny időpontban éri majd a munkabeszüntetés”.
Tíz százalék
A PSZ és a PDSZ már 2020 márciusában közös sztrájkbizottságot hozott létre, azonban az akkoriban kezdődött koronavírus-járvány miatt átmenetileg felfüggesztették a tárgyalásokat. 2021 októberére jutottak el oda, hogy szükségét látták a folytatásnak, közösen fogalmazták meg négy követelésüket a béremelésről és az oktatásban dolgozók munkaterheinek csökkentéséről, amit később kiegészítettek az állami intézményekben dolgozó pedagógusok kötelező oltásáról szóló rendelet visszavonásának igényével.
Szabó Zsuzsa, a PSZ elnöke azt mondja, azért léptek ősszel, mert érzékelték, hogy a közoktatás évek óta húzódó és a kormánynak folyamatosan jelzett problémái immár az iskolák működőképességét és a minőségi oktatást veszélyeztetik. A PSZ számításai szerint jelenleg 11–12 ezer pedagógus hiányzik az iskolákból, elsősorban az alacsony bér, a magas óraszámok, a magas munkaterhek és a szakma alacsony presztízse miatt. Rendszeressé vált, hogy az iskolák „bármilyen szakos” tanárt keresnek álláshirdetésekben, hogy a helyettesítéseket hosszabb időn keresztül nem szaktanárral oldják meg, vagy akár nem is pedagógus végzettségű munkavállalókat alkalmaznak – mindegy, csak tanítson valaki. Szabó Zsuzsa úgy látja, a problémák főképp vidéken, a sok hátrányos helyzetű diákot fogadó iskolákban koncentrálódnak, de a fővárosban is vannak jelei annak, hogy recseg-ropog a rendszer.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
