Interjú

„Kellett-e négy lábon csaholnia?”

Spronz Júlia, a Patent Jogvédő Egyesület jogásza

Belpol

Egy japán nő brutális meggyilkolása és felgyújtása kellett ahhoz, hogy a rendőrség beismerje, nem jár el elég körültekin­tően a nők elleni erőszak ügyeiben. A felületes rendőri munkára nyilvánosan rámutató Patent jogásza, Spronz Júlia szerint a büntetést és a tragédiák megelőzését a magyar jogi keretek is hátráltatják.

Magyar Narancs: Ritka, hogy a rendőrség nyilvános önvizsgálatot tart. Ehhez egy belvárosban élő külföldi állampolgár tragédiája kellett?

Spronz Júlia: Biztos, hogy a csillagok megfelelő állása kellett hozzá. Az biztosan fontos, hogy ez Budapesten történt az V. kerületben, a külföldi állampolgárságot őszintén szólva a rendőri reakció szempontjából nem gondolom extra nyomatéknak. Az valószínűleg nagyon számított, hogy a média villámsebesen felkapta az ügyet, ekkora médiaérdeklődés nem szokta övezni a mi híradásainkat. És az is fontos, hogy az áldozat baráti köre gyorsan felszólalt, és kikérte magának a rendőrség megállapításait. Az is kellett a rendőrség bocsánatkéréséhez, hogy ennyire egyértelműen elbaltázzák a kommunikációt. És ebben volt leginkább más az ügy: a rendőri kommunikáció a nyilvánosság előtt zajlott. A szakmai munkájáért a rendőrség korábban soha nem kért elnézést, és látjuk, hogy először most is a kommunikáció indította el a bocsánatkéréseket. Normális esetben egy ügy feltárása nem a nyilvánosság előtt zajlik, de ebben az esetben kivételesen ez történt: először három nap után közölték, hogy lezárták a vizsgálatot, idegenkezűségre semmi jel nem utal, baleset történt, ágyában cigarettázott az áldozat. A második körben a Facebookon pökhendi, lekezelő és arrogáns hangnemben minősítették a kommentelőket. Ezek eddig nem voltak jellemzők, és ez az, amiért már a rendőrség nem tudott mást csinálni, mint elnézést kérni.

MN: Meglepődött a meghátráláson?

SJ: Egyértelműen. Ilyenre még soha az életben nem került sor. Nem csak a rendőrség részéről: például az aszódi esetnél, amikor az apa kivégezte a két gyerekét, hallottuk, hogy bárki is elnézést kért volna? Vagy volt-e olyan valaha, hogy a bíróság egy nyilvánvalóan hibás döntése miatt kulminálódott helyzetben történt haláleset után ne azt mondta volna, hogy „ezek sajnos előre nem látható tragédiák, és ez benne van a pakliban”? Én még soha semmilyen szerv, hatóság vagy intézmény részéről nem találkoztam felelősségvállalással nők elleni vagy családon belüli erőszak esetén.

MN: Ez rendszerhiba vagy egyéni hiba?

SJ: Nyilvánvalóan rendszerhiba. Azok a bántalmazott nők, akik a rendőrséghez fordulnak, jellemzően ezzel a stílussal találják szembe magukat. Amit most mindenki látott, jól leképezte azt a közeget, amelyben az erőszak áldozatainak érdekét kell érvényesíteni, csak máskor ez nem a nyilvánosság előtt zajlik. Kiosztják, oktatják az áldozatot, őt hibáztatják. A meggyilkolt japán nő ügyében is volt olyan epizód, amikor a rendőr nem akart foglalkozni az ügyével, de azt azért megkérdezte, hogy minek kellett ilyen férfihez feleségül menni. Igaz, hogy addigra már elváltak. A családon belüli erőszak áldozatai segítséget nem kapnak, de azt számos ponton meghallgathatják, hogy miért ment hozzá, miért tartózkodott vele egy légtérben, ha ilyen veszélyes, miért szült neki gyereket. De az is hozzátartozik a képhez, hogy mi egy jogvédő szervezet vagyunk, és nem sűrűn fordulnak hozzánk ügyfelek azzal, hogy csak szeretnék megdicsérni a rendőrséget, hogy milyen empatikusak voltak. Mindenesetre tendenciózusan mi arról hallunk, hogy nem empatizálnak, és felelősségre vonják az áldozatokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.