Kövér: A 21. században sincs nagyobb megtartó erő, mint az Isten, haza és család

  • narancs.hu
  • 2023. június 2.

Fekete Lyuk

A házelnök Székelyudvarhelyen ismertette oktatáspolitikai nézeteit.

A szuperszonikus rakéták, a kvantumszámítógépek és a korlátlannak vélt emberi szabadság korában, a XXI. században sincs nagyobb megtartó erő, mint az Isten, haza és család – fejtegette Kövér László az MTI beszámolója szerint a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium végzős diákjainak ballagásán.

A házelnök a magyarországi pedagógustüntetéseket hogy, hogy nem, nem említette meg, ellenben arra kitért: Isten nélkül lehet élni, „de az az élet iránytű nélküli, és a semmibe tart”. Gyökértelenül bárhol lehet élni a nagyvilágban, de „otthonlétben” élni csak a szülőföldön lehet, ott a legbiztonságosabb. Család nélkül, hitestárs és a születendő gyermekek iránti felelősség- és áldozatvállalás nélkül is lehet élni, csak nem érdemes: csak a családi szeretetközösség ad értelmet és érzelmi biztonságot az életnek.

Kövér László némi összeesküvéselmélettel is megörvendeztette a hallgatóságát, amikor arról beszélt, szerine a szülők, tanárok és politikusok felelőssége megnyitni a fiatal nemzedék számára a lehető legnagyobb biztonsághoz vezető utat, miközben ismét fegyverkezés zajlik világszerte, és Európán kívüli érdekcsoportok „ki akarják forgatni az európai embereket otthonukból és önmagukból”.

Természetesen azt, hogy a szomszédunkban zajló háborút Oroszország kezdte, és neki is kell érte a felelősséget viselnie, Kövér valahogy elfelejtette megemlíteni.

Megállapította ellenben, hogy a székelyudvarhelyi iskola névadója, az Amerikát is megjárt Tamási Áron által jövendölt idők – amikor az embereket nemcsak a pénzüktől, hanem a lelküktől is meg akarják fosztani – már megérkeztek Európába. A demokratikus felhatalmazás nélküli pénzügyi elit a keresztény értékeiktől és nemzeti kultúrájuktól megfosztva, az európai harangokat elnémítva akarja megfojtani az európai, benne a magyar, székely, román keresztény és nemzeti jövőt. A házelnök kifejezte meggyőződését, hogy a most ballagó fiatalok nemzedéke is – elődeikhez hasonlóan – ezt meg fogja akadályozni.

„Ez a sátáni terv nem fog sikerülni. Nem sikerülhet, mert a Jóisten segítségével a ti nemzedéketek, ti és az európai, kárpát-medencei, erdélyi és székelyföldi – székely, magyar, román, német, francia és megannyi más nemzetbéli – kortársatok és sorstársatok fogja végleg megakadályozni, hogy ellopják az európai emberek szívéből az Isten, a haza és a család szeretetét” – örvendeztette meg üzenetével a székelyudvarhelyi ballagókat Kövér László.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.