Szokatlan keménységgel lépett fel az elmúlt hónapokban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) a tilosba tévedt bankokkal szemben: a múlt hét végén például a Kereskedelmi és Hitelbankot büntette 15 millió forintra, novemberben pedig a Raiffeisen-csoportra szabott ki rekordösszegű, 22 milliós büntetést. A szervezet elnöke, Szász Károly szerint ez csak egy eleme az új felügyelet büntetési politikájának, amely kimondottan a nyilvánosság visszatartó erejére épít. Eközben szeretné a hatóságot részvénytársasággá alakítani, és piaci résztvevőként felügyelni a pénzügyi élet szereplőit.
Szász Károly: Az MFB még tavaly kérte, hogy halasszuk el a vizsgálatot néhány héttel. E kérését megindokolta, amit a felügyelet elfogadott. Szeretném azonban rögtön jelezni, hogy ez nem egyedi eset: az ellenőrzési programunk összeállításánál többnyire figyelembe vesszük az adott intézmény jogos kéréseit. Hogy kik végzik ezeket a vizsgálatokat, azt általában az év elején döntjük el, de alapvetően a felügyelet belső erőforrásaira támaszkodunk. Részben azért, mert ez olcsóbb, részben pedig azért, mert szakszerűbbnek tartjuk a saját magunk által lefolytatott vizsgálatokat a külsősökénél.
MN: Igaz az, hogy végül azért kellett magának a felügyeletnek kivonulnia, mert az MFB korábban valamennyi külső könyvvizsgáló céggel szemben összeférhetetlenséget jelentett be, mondván: a Postabank-ügy miatt perben állnak?
SZK: Igen, a bank összeférhetetlenséget jelentett be, és ezt mi elfogadtuk.
MN: Az MFB az elmúlt fél évben felettébb aktív szereplője volt a pénzügyi szektornak, s jószerivel minden nagyobb állami beruházás körül felbukkan a neve. A MOL Rt. veszteséges gázüzletágának átvételét, a futball-konszolidációs programot, a szövetkezeti üzletrészek felvásárlását egyaránt a fejlesztési bank pénze "olajozza". Nem gondolja, hogy ezen nagyberuházások pénzelése közben megsértette a rá vonatkozó szabályokat?
SZK: A vizsgálat megkezdése előtt nem szeretnék véleményt mondani, és ott is problémát gerjeszteni, ahol nincs. Egyelőre csak annyit mondhatok: a felügyelet az MFB-t is ellenőrzi, de nem úgy, ahogy a hitelintézeteket általában. A fejlesztési banknál nem ellenőrizzük a gazdálkodás jövedelmezőségét, eredményességét, de azt mindenképpen, hogy ez a speciális intézmény betartotta-e a külön jogszabályban előírtakat. Ez azonban más, mint egy normál bank esetében, és ezt a "másságot" nekünk szem előtt kell tartanunk.
MN: Van-e módja a felügyeletnek valamiféle büntetésre akkor, ha a vizsgálat kideríti, hogy az MFB megsértette a szabályokat?
SZK: A mi felelősségünk az, hogy az intézmény működésének jogszabályszerűségét ellenőrizzük. Mindenképpen el szeretném kerülni azt, hogy a vizsgálat megkezdése előtt valamiféle prekoncepcióval közelítsünk az ügyhöz, mert ez veszélyes. A magam részéről abból indulok ki, hogy minden hitelintézet - így a Magyar Fejlesztési Bank is - a jogszabályoknak megfelelően működik, és nem azért végzünk ott átfogó vizsgálatot, hogy mindenképpen valami hibát találjunk. De ha netalántán találunk valamit, akkor ugyanúgy fogunk eljárni, mint a többi hitelintézet esetében.
MN: Az egyesült pénzügyi felügyelet létrehozása óta szokatlanul keményen lép fel a tilosba tévedt bankokkal szemben: a Raiffeisen-csoportot 22 millióra, a K&H Bankot éppen a múlt héten 15 millióra, az ING-csoportot 6 millióra büntette. Szakmai körökben elterjedt az a nézet, hogy ön ezekkel a nagy öszszegű büntetésekkel a piaci szereplőknek akar üzenni, jelesül: a felügyelet a korábbiaknál jóval erőteljesebben beavatkozik majd a piaci folyamatokba.
SZK: E téren sem minősíteném a felügyelet fellépését, hogy menynyire volt kemény, vagy sem. Úgy gondolom, a korábbi bankfelügyeletet másfajta vezetési stílus jellemezte, amely a különalkukon és háttér-megállapodásokon alapult, a nyilvánosságot pedig teljesen kizárták a döntési folyamatokból, jóllehet komoly mértékű bírságok akkoriban is születtek. A felügyelet feltárta a hibákat, bízva abban, hogy az adott intézmény külön felszólítás nélkül is megoldja azokat. A nyilvánosság pedig sokáig tudomást sem szerzett arról, hogy valamelyik pénzügyi intézmény nehézségekkel küzd. Én viszont azt vallom: mindenki egyenlő, és a felügyelet tekintélyét úgy lehet növelni, ha minden piaci szereplőtől ugyanazoknak a feltételeknek a betartását várom el. Úgy vélem, ez a hitelességünk alapja. Nincsenek kivételek - szent tehenek, hogy úgy mondjam -, ami persze nagyon sok mindenkit megdöbbentett a piacon. Nem hitték el, hogy ezt komolyan gondolom, mint ahogyan azt sem, hogy nincsenek lehetőségek különalkura. A kisebb piaci szereplők - takarékszövetkezetek, biztosítóegyesületek - részéről viszont számos pozitív jelzést kaptunk a megváltozott felügyeleti magatartás kapcsán.
MN: Nem rejt ez a stílus veszélyeket magában? Korábban a felügyelet határozataira ez a hangvétel akkor volt jellemző, ha valamelyik intézmény már fél lábbal a tönk szélén volt. Az ügyfelek így könnyen azt gondolhatják: most már a nagynevű multikat is elérte a végzet.
SZK: Ne a formába kössön bele, hanem a tartalomba. Ha megnézzük a határozatok tartalmát, látható, hogy a maguk nemében súlyos szabálysértésekről van szó, amik felett nem lehet szemet hunyni, és indokolt a határozott és következetes fellépés. Nekem nem feladatom, hogy visszatérjek a határozatok indoklására, de úgy gondolom: mindenkor a jogszabálysértések súlyával arányos nagyságrendű bírságokat szabtunk ki. A felügyeleti határozatok nyilvánosságra hozatalával pedig az a cél, hogy tájékoztassuk az ügyfeleket arról: milyen állapotban van az a pénzügyi intézmény, amelyiknél szolgáltatásokat vesznek igénybe. Ez az ügyfelek biztonságát szolgálja. A nyilvánosság ugyanakkor visszatartó erő lehet a bankvezetők számára is, hiszen tisztában kell lenniük azzal: szemben a korábbi gyakorlattal, nem maradnak titokban az ügyeik. Nem lehet senki kivétel ez alól, még a felügyelet sem. A felügyelet a határozatai nyilvánosságra hozatalával méretteti meg magát a szakmai közvélemény előtt, és örömmel jelenthetem: ezek tartalmába eddig még senki nem kötött bele.
MN: Ez a nyilvánosság az ön személyes jó barátját, mentorát, a CIB Bank első emberét, Zdeborsky Györgyöt sem kímélte. Piaci elemzők szerint az a per, amit a felügyelet a BorsodChem-részvények negyedének megvásárlása miatt indított a CIB ellen (lásd erről keretes írásunkat), nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a bankvezér idén márciusi hatállyal lemondott posztjáról.
SZK: Zdeborsky urat én nagyon nagyra értékelem, üzleti érzékét nagyon jónak tartom, és tisztelem azért, amit a CIB Bankért tett. Nagyon sokra tartom őt mint volt főnökömet is. De úgy gondolom: hogy jóban vagyunk, még nem jelenti azt, hogy ő kivétel lenne, és vele szemben másképpen kellene eljárnom. Tehát a korábbi jó kapcsolat és a főnök-beosztotti viszony ellenére számomra nem volt kérdés, hogy a CIB bizonyos ügyleteit ugyanúgy fogom megítélni, mint a többi bankét.
MN: Sokan azt gondolják, hogy a felügyeleti keménykedés mögött vastagon politika húzódik meg, és főként a "moszkovita" bankárokra jár rá a rúd.
SZK: Ezt a feltételezést visszautasítom, és nevetségesnek tartom.
MN: Pedig ön a miniszterelnök legbelsőbb köréhez tartozik: 1998 óta tagja Orbán Viktor személyes tanácsadó testületének, Orbánné Lévai Anikóval pedig rövid ideig együtt dolgozott a Hypobanknál. Nyilatkozataiban viszont rendre azt állítja, hogy döntéseit nem befolyásolja a politika. Hogyan képes a tűzhöz ilyen közel ülve sem megégetni magát?
SZK: Valóban együtt dolgoztam Lévai Anikóval, de - és ez valószínűleg mindenkit nagyon meg fog lepni - sokáig azt sem tudtam, hogy ő Orbán Viktor felesége. Ne felejtsük el, ez még a ´98-as választások előtt volt. ´ a jogi osztályon dolgozott, amelyért nem én voltam a felelős. Tehát nekem nem volt közvetlen kapcsolatom hozzá. Azt valószínűsítem, hogy a miniszterelnök felesége látta azt a munkát, amit a Hypobanknál végeztem, és ennek köszönhettem a felkérést a testületbe. Nagyon nagyra értékelem a miniszterelnök urat, és örülök, hogy a tanácsára lehetek. Úgy tekintem ezt a munkát, hogy tulajdonképpen nem ő tanul tőlem, hanem én tanulok tőle és azoktól, akik ebben a testületben velem együtt tagok. De hogy mennyire nem befolyásol a politika, azt szerintem jól mutatja: mielőtt a felügyelet élére kerültem volna, a Konzumbank vezérigazgatójaként egy olyan üzletet kellett meggátolni, ami az anyabank, az MFB kezdeményezésére érkezett hozzánk. Én viszont úgy gondoltam, hogy az alaptevékenységhez nem tartozó üzlet a bank kockázatvállaló képességét erősen lerontotta volna. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a szakmai szempontokat én mindenkor fontosabbnak tartom a politikaiaknál. Szerintem a miniszterelnök úr is ezért bízik bennem, mert tudja: ugyanilyen következetesen fogom a bankrendszer egészének az érdekeit is képviselni. A kapcsolatunk ennek megfelelően kollegiális és szakszerű, és örülök annak, hogy ilyen kormányzati támogatás mellett dolgozom. Olyat pedig a mai napig nem éreztem, hogy a munkámba bármiféle politikai szándék miatt beleszóltak volna.
MN: Annyi biztos, hogy önt az ismerősei egy meglehetősen öntörvényű, "tankszerű" embernek látják, akiről nem nagyon tartják valószínűnek, hogy hagyná magát rövid pórázon irányítani.
SZK: Kicsit fájlalom ezeket a jelzőket, miután negatív értékítéletet hordoznak magukban. Azt gondolom, hogy vége van annak a régi világnak, amikor az embereknek nem volt arcuk, a vélemény aszerint változott, hogy ki kivel ült szemben, miközben a döntések kollektív módon születtek. A saját hírnevemmel is felelek az általam vezetett intézmény döntéseiért, ezért meghatározott értékek mentén kell dolgoznom. Ezek közé tartozik a professzionalizmus, a szakszerűség, és ezeket az értékeket képviselem a saját életemben is. Ha emiatt valaki öntörvényűnek vagy tankszerűnek tart, akkor vállalom ezeket a minősítéseket. Azt gondolom, hogy eléggé "megfertőztem" ezt a szervezetet piaci hozzáállással, üzletszerű működéssel, a szolgáltató jelleg erősítésével. Ez a felügyelet egészen más, mint volt másfél évvel ezelőtt.
MN: Ha már üzletszerűségnél tartunk: ön nemrégiben sokkolta a szakmai közvéleményt azzal az ötletével, hogy a felügyeletet részvénytársasági formában működtetné tovább. Nem keveri ön a szezont a fazonnal? Lehetségesnek tartja, hogy egy állami hatóság üzleti alapon működjön?
SZK: Ezzel a lépéssel a meglévő felügyeleti önállóságnak és függetlenségnek a megerősítése lenne a cél. Úgy gondolom ma is, hogy az önállóság ismérvei a legteljesebben akkor biztosíthatóak, ha a felügyelet részvénytársasági formában működik. Van is erre külföldi példa, csak a magyar jogrendszerben tűnik ez furcsának és újszerűnek. Amikor az államigazgatási egyeztetések történtek, akkor voltak olyan észrevételek, amelyek alkotmányossági aggályokat fogalmaztak meg a részvénytársasági formával kapcsolatban. Én akkor úgy gondoltam, hogy nem célszerű egy ilyen vitába belemenni, bár az általunk alkalmazott jogi tanácsadók egyöntetűen azt állították, hogy a felügyelet kérése jogilag megalapozható lenne. De mindenképp elbizonytalanította volna a működésünket, és nem tudtuk volna a felügyelet korszerűsítését és átalakítását folytatni. Ugyanakkor azt sem akartam, hogy a választások előtt egy évvel egy ilyen jogi vitába belemenjünk, miután egy ilyen horderejű kérdés politikailag is középpontba került volna. A felügyelet önállósága ugyanakkor az államigazgatás keretein belül is megerősíthető oly módon, hogy bizonyos kivételes jogosítványokat kap más államigazgatási szervezetekhez képest. Eredetileg nem akartam ezeket a kivételeket a felügyeletnek, ezért lett volna kedvezőbb a részvénytársasági forma. Ebben az esetben ugyanis nem a szabályt erősítő kivétel lettünk volna, hanem egy olyan piaci szereplő, amelynek hatósági funkciója is van. A pénzügyi szektornak már most is van hasonló eleme, jelesül a Magyar Nemzeti Bank, amely szintén részvénytársasági formában működik.
MN: Nyilván ezért tartotta azt is fontosnak, hogy a jövedelmét a jegybankelnökéhez kösse. Ezzel az évi 70 millió forint körüli összeggel ön a hazai köztisztviselők között az egyik legjobban fizetett. Igaz, hogy ezt a kinevezése egyik feltételéül szabta a miniszterelnöknek?
SZK: Mi a piaci szereplők felügyeletét végezzük. Ha velük akarunk lépést tartani, akkor nem szakadhatunk el a piactól egyetlen területen, így a jövedelmek területén sem. Nekem a legjobb embereket kell megszereznem, és a piacról a felügyelethez hívni. Ennek a jövedelmi viszonyokban is tükröződnie kell, különben nem tud a felügyelet megfelelően működni. De az túlzás, hogy én feltételeket szabtam volna, csupán kértem a miniszterelnök úrtól, hogy a felügyeleti dolgozók fizetése tükrözze a piaci viszonyokat - ő pedig ezt a kérést akceptálta. De még egyszer mondom, ez nem az én kérésem, hanem a felügyelet működésének a garanciája, hiszen így a tisztviselők nincsenek állandó csábításnak kitéve. Ráadásul ennek az intézménynek a piachoz kell közelebb kerülnie, és nem az államigazgatáshoz. Mi pedig most még valahol a kettő között vagyunk.
"szabó Attila
Névjegy
Szász Károly 1957-ben született Budapesten. Nős, 4 gyermek apja. Tanulmányait a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem külgazdasági szakán végezte, diplomáját 1981-ben szerezte meg. 1984-ig a Tesco munkatársa, innen került a CIB Bankhoz, ahol 1995-ig dolgozott. Ekkor vált, és elvállalja a Magyar Külkereskedelmi Bank vállalatiüzletág-igazgatói posztját. 1996-ban egy évre visszatér a CIB Bankba, 1998-tól pedig a Hypovereinsbank Hungária Rt. igazgatósági tagja és társ-vezérigazgatója. 1999-2000 között a Konzumbank vezérigazgatója. A PSZÁF elnökévé 2000 májusában nevezték ki.
A CIB orosz kalandja
Hosszas tárgyalás után került csak pont a CIB Bank és a PSZÁF között a BorsodChem tulajdoni viszonyaival kapcsolatban kipattant vitára. A CIB-et elmarasztaló, tavaly júniusi bírósági ítélet után a két fél csak december közepén állapodott meg abban, hogy kölcsönös kompromisszumokkal zárják le az ügyet. E szerint a CIB Bank visszavonja az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezését, és nyilatkozatot tesz közzé, amelyben elismeri: a Szibur Rt.-vel a BorsodChem-részvényekre kötött megállapodása során előzetesen nem tájékoztatta a felügyeletet, így elkerülte a figyelmét, hogy a részvényekhez kapcsolódó rendelkezési jog átengedése annak nyilvánosságra hozatala nélkül törvényi rendelkezést sérthet. A bank elismeri továbbá, hogy a BorsodChem tulajdonosi szerkezetére, illetve a tulajdonosi összefonódások vizsgálatára irányuló felügyeleti eljárást nem kellően körültekintő magatartásával megzavarta, és ezáltal megsértette a PSZÁF érdekeit. A PSZÁF időközben megszüntette a jogellenes felvásárlással kapcsolatos felügyeleti eljárást, mivel a BorsodChem egyik részvényese a törvényi előírásoknak megfelelő nyilvános vételi ajánlatot tett a társaság részvényeire. A piac elemzői szerint az alkuban szerepet játszhatott az is, hogy Zdeborsky György, a CIB Bank elnök-vezérigazgatója bejelentette: 2002. március végén távozik posztjáról.
Jogról jogra
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet, az Állami Biztosításfelügyelet és az Állami Pénztárfelügyelet jogutódaként jött létre. Az erről szóló törvény 2000. április 1-jén lépett hatályba. Ilyen - a teljes pénzügyi szolgáltató szektort átfogó - ellenőrzési modellre a világon csak igen kevés helyen van példa: a brit Financial Services Authorityt (FSA) mellett a skandináv államokban alakítottak ki egységes pénzügyi felügyeletet. Az angol példát Magyarország után eddig a japán és koreai hatóság követte. A törvény meglehetősen széles jogkörrel ruházza fel a szervezetet, feladatai közé tartozik többek között a pénz- és tőkepiac zavartalan és eredményes működésének, a pénzügyi szervezetek ügyfelei érdekei védelmének, a piaci viszonyok átláthatóságának, a tisztességes és szabályozott piaci verseny fenntartásának elősegítése. Emellett kötelessége a pénzügyi szolgáltatási, a kiegészítő pénzügyi szolgáltatási, valamint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, a magánnyugdíjpénztárak, közraktárak, kockázati tőketársaságok, kockázati tőkealapok, kockázati tőkealapot kezelők, valamint a tőzsdék és tagjaik prudens működésének biztosítása. A PSZÁF elnöke tanácskozási joggal részt vesz a kormány ülésein a felügyeletet érintő kérdések tárgyalásakor, de - szemben a brit modellel - nem teljesen független tőle. A törvény ugyanis kimondja: az elnök felmenthető, ha "a kormány megítélése szerint az elnök vagy az elnökhelyettes neki felróható módon nem tesz eleget megbízatásából eredő feladatainak".
