Az állami és uniós forrásokra kiírt közbeszerzéseket többnyire egy jól behatárolható üzleti kör nyeri meg, jól mutatják ezt a Fidesz-közeli oligarchák cégeinek pénzügyi adatai is. 2020-ban 113 milliárd forint árbevétel után 15,5 milliárd forint nyereséget termelt Mészáros Lőrinc építőipari cége, a Mészáros és Mészáros Kft. Szíjj László Duna Aszfalt Zrt.-je 175 milliárd forint árbevétel mellett 26 milliárd forint nyereséget söpört be, Garancsi István Market Építő Zrt.-je pedig 183 milliárd forint árbevételt ért el, és 17 milliárd forint adózott eredményt könyvelt el.
Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) tavaly szeptemberi jelentése szerint 2015 és 2019 között a Magyarországon felhasznált uniós felzárkóztatási és agrártámogatások 3,93 százalékát tette ki az a pénzügyi büntetés, amelyet a hivatal javasolt kiszabni a 43 általa vizsgált eset alapján – ez több mint a tízszerese volt az akkori, 0,34 százalékos uniós büntetési átlagnak. Az OLAF ezt megelőző jelentései is hasonló következtetésre jutottak. A szabálytalan forrásfelhasználásnak súlyos anyagi vonzatai is lettek: 2019 nyarán a magyar kormány abban állapodott meg az Európai Bizottsággal (EB), hogy legalább 400 milliárd forintnyi büntetést vállal – abban az évben az EB a 2014–2018 közötti pályázati közbeszerzéseknél több ezer milliárdos nagyságrendre vonatkozó „rendszerszintű hibákat” azonosított. 2016 és 2020 között némi javulást tapasztalt a vizsgálódás, ugyanis az OLAF a néhány hete közölt jelentése szerint (ez a tavalyi jelentésben áttekintett beruházásokkal az azonos évekre sincs teljes átfedésben) ebben az időszakban „csak” a kifizetések 2,2 százalékánál kért korrekciót, ami azért még így is a 0,29 százalékos uniós átlag hétszerese.
Az egyik budai önkormányzat működését ismerő forrásunk szerint a kerületben egy tíz éve megalakított társaság az esetek nagyjából 90 százalékában nyert el helyileg kiírt közbeszerzéseket az elmúlt években, körülbelül 25 esetben. Ebből forrásunk arra következtet, hogy e vállalkozás kifejezetten a kerületi pályázatok behúzására létrehozott, éves szinten milliárdos hasznot elérő „projektcég”, amely alvállalkozókkal végezteti el a munkát. A beruházási helyszíneken ő legalábbis egyszer sem látta a cég logóját sem a munkások ruházatán, sem az eszközökön, sem a munkagépeken.
A legtöbb esetben csak a megrendelő (költségvetési szerv, állami cég, önkormányzat) és a nyertes fővállalkozó tudja, hogy milyen alvállalkozók vesznek részt az állami (önkormányzati) beruházásokban, és hogy ők milyen munkafeladatokat látnak el. A transzparencia hiánya minden szinten súlyos gond, egy nagyobb közbeszerzésnél gyakorlatilag lehetetlen megállapítani, hogy a részt vevő vállalkozások hogyan és mire használják a megnyert forrásokat. Tavaly egy váci illegális szemétlerakó történetét dolgoztuk fel (lásd: Utcára tették, Magyar Narancs, 2020. július 30.), és arra gyanakodtunk, hogy a közeli vasútállomás 2013-ban kezdődött, 20 milliárdos felújításában érdekelt egyik vállalkozás lehet az ügy hátterében. Amikor közérdekű adatigényléssel kikértük az alvállalkozók listáját, kiderült, hogy összesen több mint 200 különböző alvállalkozó és szubalvállalkozó avagy közreműködő (az alvállalkozók alvállalkozója) vett részt a projektben. Egy többmilliárdos beruházáson tehát annyi munkavállaló dolgozik, annyi különböző feladatot (szigetelés, bontás, kábelezés, vakolás, zsaluzás stb.) kell megvalósítani, annyi szerződés és számla keletkezik, hogy lényegében lehetetlen teljeskörűen nyomon követni és ellenőrizni a pénzek útját.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
