Korrupció az építőiparban

Okosba’ játszani    

Belpol

Túlárazott munkavégzés, kenőpénzek, az alapanyagokkal való ügyeskedés – mindezek következtében fekete milliárdok kerülnek különböző zsebekbe.

Az állami és uniós forrásokra kiírt közbe­szerzéseket többnyire egy jól behatárolható üzleti kör nyeri meg, jól mutatják ezt a Fidesz-közeli oligarchák cégeinek pénzügyi adatai is. 2020-ban 113 milliárd forint árbevétel után 15,5 milliárd forint nyereséget termelt Mészáros Lőrinc építőipari cége, a Mészáros és Mészáros Kft. Szíjj László Duna Aszfalt Zrt.-je 175 milliárd forint árbevétel mellett 26 milliárd forint nyereséget söpört be, Garancsi István Market Építő Zrt.-je pedig 183 milliárd forint árbevételt ért el, és 17 milliárd forint adózott eredményt könyvelt el.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) tavaly szeptemberi jelentése szerint 2015 és 2019 között a Magyarországon felhasznált uniós felzárkóztatási és agrártámogatások 3,93 százalékát tette ki az a pénzügyi büntetés, amelyet a hivatal javasolt kiszabni a 43 általa vizsgált eset alapján – ez több mint a tízszerese volt az akkori, 0,34 százalékos uniós büntetési átlagnak. Az OLAF ezt megelőző jelenté­sei is hasonló következtetésre jutottak. A szabálytalan forrásfelhasználásnak súlyos anyagi vonzatai is lettek: 2019 nyarán a magyar kormány abban állapodott meg az Európai Bizottsággal (EB), hogy legalább 400 milliárd forintnyi büntetést vállal – abban az évben az EB a 2014–2018 közötti pályázati közbeszerzéseknél több ezer milliárdos nagyságrendre vonatkozó „rendszerszintű hibákat” azonosított. 2016 és 2020 között némi javulást tapasztalt a vizsgálódás, ugyanis az OLAF a néhány hete közölt jelentése szerint (ez a tavalyi jelentésben áttekintett beruházásokkal az azonos évekre sincs teljes átfedésben) ebben az időszakban „csak” a kifizetések 2,2 százalékánál kért korrekciót, ami azért még így is a 0,29 százalékos uniós átlag hétszerese.

Az egyik budai önkormányzat működését ismerő forrásunk szerint a kerületben egy tíz éve megalakított társaság az esetek nagyjából 90 százalékában nyert el helyileg kiírt közbeszerzéseket az elmúlt években, körülbelül 25 esetben. Ebből forrásunk arra következtet, hogy e vállalkozás kifejezetten a kerületi pályázatok behúzására létrehozott, éves szinten milliárdos hasznot elérő „projektcég”, amely alvállalkozókkal végezteti el a munkát. A beruházási helyszíneken ő legalábbis egyszer sem látta a cég logóját sem a munkások ruházatán, sem az eszközökön, sem a munkagépeken.

A legtöbb esetben csak a megrendelő (költségvetési szerv, állami cég, önkormányzat) és a nyertes fővállalkozó tudja, hogy milyen alvállalkozók vesznek részt az állami (önkormányzati) beruházásokban, és hogy ők milyen munkafeladatokat látnak el. A transzparencia hiánya minden szinten súlyos gond, egy nagyobb közbeszerzésnél gyakorlatilag lehetetlen megállapítani, hogy a részt vevő vállalkozások hogyan és mire használják a megnyert forrásokat. Tavaly egy váci illegális szemétlerakó történetét dolgoztuk fel (lásd: Utcára tették, Magyar Narancs, 2020. július 30.), és arra gyanakodtunk, hogy a közeli vasútállomás 2013-ban kezdődött, 20 milliárdos felújításában érdekelt egyik vállalkozás lehet az ügy hátterében. Amikor közérdekű adatigényléssel kikértük az alvállalkozók listáját, kiderült, hogy összesen több mint 200 különböző alvállalkozó és szubalvállalkozó avagy közreműködő (az alvállalkozók alvállalkozója) vett részt a projektben. Egy többmilliárdos beruházáson tehát annyi munkavállaló dolgozik, annyi különböző feladatot (szigetelés, bontás, kábelezés, vakolás, zsaluzás stb.) kell megvalósítani, annyi szerződés és számla keletkezik, hogy lényegében lehetetlen teljeskörűen nyomon követni és ellenőrizni a pénzek útját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.