200 fő elbocsátásától tartanak az Operában

Belpol

A nyári leépítést öt-hatszor meghaladó mértékű elbocsátás híre kapott lábra az Operaházban, miután a főigazgató Ókovács Szilveszter a kultúráért és innovációért felelős miniszterrel, Hankó Balázzsal egyeztetett. A szakszervezet hetek óta nem kap tájékoztatást, mit tervez az Opera vezetése.

Az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezete (OFDSZ) augusztus 20-án kért újabb tájékoztatást a Magyar Állami Operaház főigazgatójától, miután a korábbi, jelentős létszámleépítési tervével kapcsolatos megkeresésükre nem kaptak választ. Az ODFSZ felidézte, hogy Ókovács Szilveszter a Zenekari Művészeti Tanács előtt további elbocsátások szükségességéről beszélt kollegáinak. A kilátásba helyezett leépítéseket felerősítette az a közelmúltbeli látogatás, amit a főigazgató a kultúráért és innovációért felelős miniszternél tett. Az ODFSZ információja szerint a főigazgatót Hankó Balázs rendelte magához augusztus első felében, ezt követően kezdtek keringeni a sok operaházi dolgozó sorsát érintő, aggodalmat kiváltó hírek.  

Az ODFSZ a 200 fő körüli elbocsátásról szóló híresztelést érintően azonnali, egyértelmű cáfolatot vár el, mivel a szakszervezet elutasít minden, a munkáltató érdekkörében felmerülő okra hivatkozó létszámleépítést.

Megjegyzik, amennyiben csak létszámleépítéssel orvosolhatók a gazdasági bajok, miként lehetséges, hogy a hivatalos adatok alapján, alig több mint egy év alatt a vezető állású munkavállalók munkabére átlagosan, látványos mértékben 54,5 százalékkal növekedett, meghaladva a 2,7 millió forintos havi átlagfizetést. Ezzel szemben a nem vezető állású munkavállalók munkabére átlagosan csak 35,1 százalékkal nőtt, ami viszont a munkavállalók részére átutalt munkabérekben mégsem tükröződik.

Megkérdeztük az Operaházat a főigazgató kulturális és innovációs miniszternél tett látogatásáról, a 200 fő lehetséges elbocsátásáról, az ezáltal megtakarítható összegről, de nem kaptunk választ. Hasonlóképpen hiába érdeklődtünk a kulturális tárcánál, nem reagáltak megkeresésünkre.

A nyár folyamán már sorra került a csoportos létszámleépítés alsó határát, 30 főt el nem érő elbocsátásokra. Az első kirúgási hullámot az ODFSZ és a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének sikerrel végződött márciusi sztrájkja után májusban jelentették be az intézményben érvényesítendő változások között. „Az Opera a csoportos létszámleépítés határát el nem érő mértékben kénytelen dolgozói létszámát csökkenteni 2024 nyarán, és énekesi-karmesteri-alkotói-tervezői megbízásokat kisebb számban, kisebb volumenben tud kiadni ezután.”

A nyári elbocsátások miatt Rotter Oszkár, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének elnöke és Bárány Balázs, az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezetének elnöke kollektív munkaügyi vitát kezdeményezett június végén, ami jelenleg is folyamatban van. Bárány Balázs kérdésünkre azzal indokolta a megegyezés nélkül sztrájkot eredményezhető folyamat újraindítását, hogy a főigazgató nem tartotta meg ígéretét. Nem tájékoztatta őket arról, hogy szakszervezeti tagot akarnak elbocsátani, és az előzetes fogadkozása ellenére olyan dolgozótól is megváltak, aki részt vett a sztrájkban. „A sztrájkot követően tett nyilatkozatodban kijelentetted, hogy egyetlen munkavállalónak sem kell tartania a sztrájkban való részvétel miatti retorzióidtól. Az ígéreted, mint oly gyakorta, most sem tartottad, mivel a sztrájkban résztvevő munkatársad létszámleépítés ürügyén sok más társával egyetemben elbocsátottad. Az elbocsátások indokolása álságos, mivel a valós cél a megfélemlítés, a megtorlás, és az ebben döntők egy részénél az elbocsátótokkal szemben táplált ellenszenv volt” – írta a két szakszervezeti vezető júniusban kollektív munkaügyi vitát indító levelében.

Lapunk elsőként számolt be a két szakszervezet március 19-től meghirdetett sztrájkjáról, amely egy hét után a dolgozói követelések javának elfogadásával zárult. A sztrájk miatt a Hunyady Lászlót kórus nélkül adták elő, a Don Giovanni díszleteit pedig nem bontották el. Ókovács tavaly ősszel támogatta a dolgozók béremelési igényét, Csák János kulturális és innovációs minisztert is tájékoztatta annak jogosságáról, célként az ALDI és a LIDL üzletekben elérhető átlagbérszintet jelölt meg. Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkár október 1-i válaszában azonban nem nyújtott pénzzel teli jobbot, felhívta a figyelmét, hogy az Opera gazdálkodásért vezetőként egymaga a felelős, a helyzet megoldását Ókovácsra bízta. A sztrájkmegállapodást végül március 24-én írták alá. Ennek köszönhetően az operaházi dolgozók a második félévben két részletben összesen 30 százalék alapbéremelést, áprilisban és szeptemberben nettó 140-140 ezer forint cafeteriaemelést kapnak.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.