Gigaprojekt a belvárosban

Pázmány Campus mindenáron

Belpol

A lakosság és a szakma jelentős része szerint eltúlzottak a Palotanegyedbe tervezett Pázmány Campus méretei, a kormány, a katolikus egyház és az egyetem vezetése azonban nem tágít a 250 milliárdos projekttől. Kinek jó ez így, és változtathat-e a projekten a helyi ellenállás?

A Liget Budapest Projekt és a várbeli Nemzeti Hauszmann Program után a Palota­negyedben elindítani tervezett Pázmány Campus építkezése lehet a következő látványos állami beavatkozás a főváros arculatába. Rá­adásul a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) nem is egy, de rögtön két projektet is futtat a VIII. kerületben. Az állami pénzből tervezett nagy kampuszépítés mellett, illetve azt megelőzve, a katolikus egyház és az egyetem úgymond saját költségvetéséből is építkezik a környéken. A Bródy Projekt, habár döcögősen indult és jelentős újragondoláson esett át (a tervezett bontások helyett végül „racionalizált” felújítások jöttek), ma már előrehaladott állapotban van. Igaz, ennek a léptéke (nagyjából 11 milliárd forint) messze elmarad a 250 milliárdosra saccolt nagy kampusztervtől, ugyanakkor nem is választható el egészen attól – a tervek szerint a jövőben együtt adják ki a környéket leuraló új egyetemi komplexumot. Az intézmény térfoglalása a kerületben hamarabb megindult, és a területhez láthatóan erősen ragaszkodik mind az egyetem, mind az állam. Csak az nem világos, és ez az, amit a helyiek – lakosok, civilek, az önkormányzat – sem értenek egészen: hogy miért akarnak annyi funkciót belezsúfolni a jelentős méretű, de azért nem óriási területbe, amennyit az láthatóan nem bír el?

Álmok és ébredések

Ha jobban meg akarjuk érteni a történet egyes szereplőinek motivációit, vissza kell ugrani az időben néhány évtizedet. Nagyon más perspektívából néz ugyanis az egyetem vezetése a közelmúltban az ölébe hullott területre, mint ahonnan az évtizedek óta túlépítéssel küszködő negyed lakói, a lokálpatrióták és a városvédők figyelik a történetet.

Az 1992-ben Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karral (BTK) induló egyházi egyetem 1995-ben alapította Jog- és Államtudományi Karát, majd 1998-ban az Információs Technológiai Kart (ITK). Az alapítás után rövid ideig az Irgalmas Nővérek Ménesi úti zárdájában működő intézmény a 90-es évek elején lázasan lobbizott a megfelelő infrastruktúráért. 1991 májusában Erdő Péter és Kopp Mária közösen járták be a piliscsabai volt Perczel Mór laktanyát, amelyet az Antall-kormány felajánlott az egyetem céljára. Röviddel ezután meg is indult a területen a kampusz fejlesztése, mégpedig Makovecz Imre és a Makona Egyesülés irányításával. Jó néhány emblematikus, vitatott és megkérdőjelezhető minőségű épületet húznak fel itt, de az organikus iskola mintáit követő terveknek csak egy része valósult meg 1994-ig, amikor megindult a területen az oktatás. Hogy mi történt pontosan, nem világos, általunk korábban megkérdezett források (lásd: Megyeget az egyetem, Magyar Narancs, 2020. december 12.) a kampuszprojekt megrekedését részben a nyilvánvaló logisztikai akadályokkal, a kivitelező és a megrendelő közötti nézetkülönbségekkel, illetve a fogyatkozó anyagi forrásokkal is magyarázták. Makovecz és a katolikus vezetés viszonya kétségtelenül megromlott, a BTK pedig gyakorlatilag kint rekedt egy Budapesttől harminc kilométerre lévő falu határában. Igaz, a korabeli diákéletre az általunk megkérdezett volt hallgatók szinte kivétel nélkül aranykorként gondolnak vissza. Ez alighanem kevésbé lehetett igaz az egyetemi vezetés kedélyállapotára, akik – minden ellenkező híresztelés dacára – valószínűleg már ekkor elkezdték előkészíteni a budapesti belvárosba elmozdulás lehetséges forgatókönyveit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.