Az elkövetők elővigyázatlanságának, a szerencsének és a rendőrség sziszifuszi munkájának köszönhető, hogy a rendőrök a terrorelhárító szolgálat segítségével augusztus 21-én hajnalban a debreceni Perényi 1 szórakozóhelyen lecsaphattak a romagyilkosságok elkövetőire. A tettesek a kislétai gyilkosság után bízták el magukat; a következő, Nógrád megyei faluszélre szánt romagyilkosságot tervezték, és ott és akkor is használták telefonjaikat, ahol és amikor nem kellett volna. A Szabolcs megyei Kislétán augusztus harmadikán meggyilkolt Balogh Mária volt a hatodik halálos áldozatuk; Mária kislánya, a 13 éves Ketrin megúszta ugyan a lövéseket, de még szeptember elején is kórházban volt. Ez a gyilkosság minden eddiginél nagyobb port vert föl: Sólyom László, akinek hallgatása már kínossá vált, Kisléta ügyében beszélt először kifejezetten rasszista indítékról, és Kállai Ernő kisebbségi ombudsmannal együtt meglátogatta a kislányt a kórházban. A parlament rendészeti bizottságának fideszes elnöke, Lázár János azonnali ülést hívott össze augusztus 3. után. Ezen az ülésen azonban az derült ki, hogy bár több elkövetői kör a rendőrség látóterébe került, konkrét gyanúsítottak még nincsenek. Bencze József országos rendőrfőkapitány és Petőfi Attila, a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) vezetője elmondta: az ellenőrzött négymillió telefonhívás egyelőre nem vezetett el a tettesekig, mert valószínűsíthetően nem mobilt, hanem URH-adóvevőt használnak, ezért a jövőben ezeket is ellenőrzik majd. ("Egész Kelet-Magyarországot lehallgatják" - fogalmazott az ülésről kijövet az egyik parlamenti képviselő.) Ehhez képest váratlan fordulatnak mondható, hogy a tettesek munkahelyükön, a debreceni szórakozóhelyen is használták a gyilkosság(ok)nál náluk lévő telefonjukat. A rendőrség már régóta ellenőrizte, hogy az egyes merényletek helyszínén és közelében kik, hová, milyen hívásokat kezdeményeztek. A négy letartóztatott férfi azonban nem előfizetéses, hanem kártyás telefont használt, és egészen Kisléta utánig nem telefonáltak róluk máshol. Az NNI egyik munkatársának augusztus második hetében az tűnt fel, hogy a gyilkosság helyszíne és időpontja környékén használt számokról váratlanul a debreceni szórakozóhelyen kezdeményeznek és fogadnak beszélgetéseket. Előbb tehát a hely jött képbe, majd eljutottak az egyik, s később a többi elkövetőhöz. Így oldódott meg a magyarországi kriminalisztika történetében példátlan, rasszista indítékú bűncselekmény-sorozat - egy része.
A rendőrség ugyanis az elfogás óta még inkább szűkszavú, mint korábban: miközben várnak a kislétai eset fegyverszakértői eredményeire, megkezdődött az elkövetők kapcsolatrendszerének feltérképezése. A négy férfi a Nemzeti Nyomozó Iroda Aradi utcai fogdájában egymástól elzárva tölti előzetesét. Két-két nyomozó faggatja őket. Ugyanakkor egyes rendőri felső vezetői elszólásokból, valamint rendőrökkel folytatott háttérbeszélgetésekből úgy tudjuk, további elkövetőket, tettestársakat keresnek még. Kérdéses, hogy egy szórakozóhelyen kidobóként, jegyszedőként, hangtechnikusként dolgozó emberek képesek lehettek-e kitervelni, megtervezni és végrehajtani a bűncselekmény-sorozatot, és hogy vajon honnan volt rá pénzük; úgy tudjuk, például az egyik fegyver két és fél millió forintot ér.
Szellemek a faluszélen
Augusztus hatodikán a parlamentben azonban minderről még szó sem volt; az ülést Draskovics Tibor szolgálati titokra hivatkozva titkossá nyilvánította. Lázár János, a bizottság fideszes elnöke az ülés után kifejtette: az elhangzottaknak csak egy töredéke volt titoknak minősíthető, a többit a közvélemény megnyugtatására nyugodtan nyilvánosságra hozhatták volna. Habár azóta a rendőri vezetők kizárólag a négy debreceni szórakozóhelyi alkalmazottra tolják rá az ügyet, a parlamentben Bencze József és Petőfi Attila is hangsúlyozta az elkövetők professzionalizmusát. Volt magas rangú rendőrtisztekről és egy nyugdíjazott kommandós vezetőről volt szó (utóbbit név szerint is említették) mint lehetséges tettesekről. Itt is elhangzott, hogy az, aki 130 méterről olyan pontosan tud lőni, mint ahogyan az Galgagyörkön történt, nagyon profi fegyverforgató ("nem egy egyszerű vadász"). A rendőrség hiába nézte át a polgári műholdas felvételeket, azokon semmi sem volt látható, ezért azt mérlegelték, hogy az Egyesült Államokhoz fordulnak olyan katonai műholdas felvételekért, amiken feltehetően minden látszik (kevés esély lett volna rá, hogy az amerikaiak köztörvényes célokra odaadják a nemzetbiztonsági célú felvételeiket - V. Sz.).
Habár óriási mennyiségű autópálya- és benzinkúti kamerafelvételt néztek át, semmire sem jutottak, mert az elkövetők - ha odafelé a pályát használták is - visszafelé kis utakon mentek. Útvonalukat a Google segítségével tervezték, amit szintén legfeljebb az amerikai kormány engedélyével lehetett volna visszanyomozni. Az ülésen ismertették a lehetséges elkövetői rendszámokat is, ám azok nem valódi rendszámok voltak. A rendőri vezetés elmondta a korábban a nyilvánosság előtt is ismertetett tényeket: az elkövetők sose mennek 25 km-nél távolabb a pályától, kiváló a terepismeretük, többnyire mezőgazdasági területek környéki helyszínt választanak, vasárnapról hétfőre csapnak le a rosszul megvilágított helyeken. Legalább négyen-öten lehetnek, de Tatárszentgyörgyöt legfeljebb két, Kislétát pedig feltehetőleg egyetlen ember csinálta, a sofőrök a kocsinál várakoztak. Lőszereket Felsőzsolca kivételével mindenütt találtak. A helyszínek és az áldozatok etnikai hovatartozásának kiválasztása tudatos, ám az áldozatok személye véletlenszerű volt; Tiszalökön például előbb egy olyan házra lőttek, ahol égett a villany, de mivel nem jött ki senki, az épp munkába induló Kóka Jenőt végezték ki.
A nyilvánosság előtt folytatott rendőrségi kommunikáció az elkövetői csoport megosztására koncentrált: ezért hangsúlyozták a rendőri vezetők a médiában, hogy a nagycsécsi gyilkosság után szétvált a csoport, és voltak, akik - feltehetően a két ember halálától megrettenve - kiszálltak. A magas nyomravezetői díjat részben nekik célozva is tűzte ki a rendőrség, bár aggodalommal töltötte el őket, hogy érdemi információkkal senki sem jelentkezett. Az sem véletlenül hangzott el, hogy más sorozatgyilkosságokhoz hasonlóan az elkövetők egymás előtt is életveszélyben lehetnek.
Kilenc esetből nyolcban romák sérelmére követték el a bűncselekményeket. Tarnabodon nem romák házára lövöldöztek ugyan, ám szándékuk ugyanaz lehetett, mint a többinél: faluszéli, cigánysorira emlékeztető házakról van szó, ahol idős, szegény emberek élnek. Két hete kiengedték az előzetes letartóztatásból azt a három roma fiút, akikre a rendőrség rá akarta verni a balhét. (Lásd: "Ez jó kihallgatás volt!", Magyar Narancs, 2009. szeptember 3.) Többször megírtuk, hogy Tatárszentgyörgyig úgy okoskodott a rendőrség, hogy a másodrendű gyanúsított apja, egy középsúlyos bűnöző tervelte ki a sorozatot, hogy fiát kihozza a börtönből. Tarnabodon ugyanabból a fegyverből lőttek, mint Galgagyörkön és Tatárszentgyörgyön.
Taktika
Habár a parlamenti bizottság előtt elhangzott, hogy a fekete Volkswagen Touaregeket, amiket több helyszínen láttak szemtanúk, még ellenőrzik, a négy férfi elfogásakor nem foglaltak le ilyet, csak személygépkocsikat. Az ülésen információink szerint Petőfi Attilától az is elhangzott, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) semmilyen információval nem szolgált az ügyben.
Bencze József elmondta: a sorozatgyilkosságoknak az a természetük, hogy elegendő bizonyíték híján újabb gyilkosságok várhatók, amelyek során egyre több nyom marad hátra. Lázár János erre úgy reagált: rossz kommunikáció, hogy a rendőrség ezt hangsúlyozza, ehelyett meg kellene nyugtatni a kedélyeket.
Egy héttel a tettesek elkapása előtt mindenesetre az egyik rendőrségi forrásunk még úgy vélte: az ügy felderítése nyolc-tizenkét évig is eltarthat, hiszen kívülálló szemtanúk például sehol sem voltak. (Tatárszentgyörgyön az ötéves Bianka látta, ahogy apját és kisöccsét lelövik, de úgy tudjuk, érdemi információval nem tudott szolgálni. Pszichológus hallgatta meg a kislétai 13 éves Ketrint is.)
Forrásunk augusztus elején még négy lehetőséget vázolt: a romák tetten érik és meglincselik az elkövetőket; a százmillió forintos nyomravezetői díj eredményre vezet; egy rutin közúti igazoltatásnál véletlenül fegyvereket vagy hasonlót találnak. A negyedik, a legkívánatosabb, ám akkor még valószínűtlennek tűnő opció az volt, hogy a rendőri munka vezet eredményre. Ha nem jön be a telefonok ellenőrzése, akkor a településkiválasztás logikája vezethetett volna eredményre: a rendőrségnek meg kellett volna találnia a közös szálat, ami miatt a tettesek épp azokat a helyszíneket választják. Mivel a helyszíneken talált bakancs- és keréknyomokon kívül a leginkább perdöntő bizonyíték, legalább két DNS-minta már rendelkezésre állt, a rendőrség jó ideje tisztában volt azzal, hogy az elkövetők között rokonok is vannak. Végül az elfogott testvérpár DNS-e megegyezett a helyszíneken találtakéval. Habár régen a beismerő vallomás volt a "bizonyítékok királynője", ma annál is többet ér a DNS-azonosság.
A nyomozók feladata jelenleg az, hogy minél több információt szedjenek ki az elkövetőkből; nem kizárt, hogy csak hosszú hónapok múlva derül ki, hogy kik vettek még részt a bűncselekmények kitervelésében és esetleg a végrehajtásukban. Nem mindegy az sem, hogy hány esettel vádolják meg a tetteseket. Habár kezdetben kilenc esetről volt szó, egyet kivett a rendőrség e körből: Alsózsolcán valószínűleg más típusú fegyvert használtak, mint a többi helyszínen.
A négy letartóztatottból három kommunikál a rendőrséggel, egy pedig érdemi információkkal is szolgál. A nyomozóknak ügyesen kell lavírozniuk, hogy a tettesek ne találják ki, milyen információi vannak a rendőröknek, mi hiányzik, és mindezt milyen ütemben tálalják a gyanúsítottaknak. Ha a tettesek már egy esetet beismernek, valószínűleg hozzájuk köthető lesz a többi is. Ugyanakkor még nem világos, ki és pontosan mivel gyanúsítható. A nemzeti nyomozók K. Árpádot és K. István Zoltánt nyolc támadásban való részvétellel gyanúsítják, míg a másik két férfit egy-egy rendbeli bűncselekménnyel. Meg nem erősített információink szerint az egyik elkövető azt vallotta: azokat a településeket választották ki, ahol balhé volt a cigányokkal. A testvérek tényleges életfogytiglanra számíthatnak.
A gyilkosok utáni kutatómunkának jelentős melléktermékei is vannak: számos egyéb bűncselekményt (fegyvercsempészet, illegális fegyvertartás) derítettek fel a rendőrök. A tettesek utáni hajszába bekapcsolódott az alvilág egy része is: a fokozott rendőri jelenlét zavarta a "normál" üzletmenetet.
A nemzetbiztonsági szál
"Ez nem a Nemzeti Bank, amelynek kirablása óriási előkészületet igényel. Se nagy IQ, se nagy bátorság nem kell hozzá, hogy alvó, fegyvertelen cigányokra, köztük gyerekekre lövöldözzünk. A motoros ember (aki Cs. István lehetett - V. Sz.) felderíti a környéket, bevárják az estét, és kész" - cáfolta az egyik rendőrségi forrásunk az esetleges további elkövetők keresésére vonatkozó információnkat. Profi elkövetők szerinte nemcsak hogy nem használták volna újra a telefonjukat, de nem kockáztatták volna azt sem, hogy maguknál tartsák a gyilkosságokkor használt fegyvereket.
Forrásunk szerint habár a nemzetbiztonság valóban nem segítette érdemi információval a rendőrség munkáját, azért nem marasztalható el, hogy a testvérpár egyik tagjának megfigyelését befejezte. A múlt héten kiszivárgott ugyanis egy részben valódi információkat tartalmazó, ám a szolgálatok szerint összeollózott anyag a hivataltól. Eszerint K. István Zoltánt 2004-től szoros ellenőrzés alatt tartotta az NBH Hajdú-Bihar megyei kirendeltsége. A dokumentum szerint 2007 végén, 2008 elején olyan információk keletkeztek, hogy K. István Zoltán fegyverek és nagy mennyiségű lőszer beszerzését tervezi. Habár a megyei kirendeltség emiatt kezdeményezte a szoros ellenőrzés meghosszabbítását és a titkos adatgyűjtés kiterjesztését az újonnan szerzett ismerősökre is, valamint minderről - legalábbis az iromány szerint - tájékoztatták Laborc Sándor akkori főigazgatót is, az NBH illetékes szakosztályai elutasították a kérelmet. Másfél hónap múlva következett be az első romák elleni merényletkísérlet.
Az irat szerint az interneten "Csontrabló" nickkel írogató Cs. István, aki szerződéses katonaként dolgozott Kosovóban, a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) titkos megbízottja volt. ("Azt mondom, öljük meg mi Magyarok a cigányokat, asszonyt, öreget és mindenkit, aki a cigányt védi" - agitált egyik hozzászólásában Csontrabló.)
A Nemzetbiztonsági Iroda a múlt héten annyit elismert, hogy korábban megfigyelték az egyik gyanúsítottat; az ügyben az NBH belső vizsgálatot rendelt el, hogy hogyan juthatott ki a nem valódi, de valós információkat tartalmazó dokumentum. Lapzártánkkor a titokminiszter az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága előtt ismerteti a vizsgálat eredményét.
Mindez erősíti azt a jobboldali és szélsőjobboldali összeesküvés-elméletet, hogy maguk a szolgálatok, azaz a kormány tervelte ki és hajtotta végre a merényleteket. "Remélem, nem igaz az, hogy az első merénylet előtt állította le a szakszolgálat az egyik férfi megfigyelését. Ha ez a helyzet, annak büntetőjogi következményei kell, hogy legyenek, hiszen ezzel közvetve hozzájárultak emberek halálához" - mondta a Narancsnak Gulyás József. A szabad demokrata képviselő a keddi ülésen ténymegállapító bizottság felállítását kezdeményezi, hogy a képviselők belenézhessenek minden, az üggyel kapcsolatos dokumentumba: hogy hogyan, mikor, mely információkat adott át az NBH a rendőrségnek. A képviselő szerint érthetetlen, hogy a szolgálatok rendelkeztek szélsőséges személyekkel kapcsolatos információkkal, mégsem adták át őket a nyomozó hatóságnak.
Egy rendőrségi forrásunk azonban a szolgálatok védelmére kelt: szerinte a fegyverkezés önmagában nem elég ok erre, hiszen "iszonyatos mennyiségű fegyver van az országban". Szerinte akkor lenne problematikus az eset, ha az NBH aktívan megfigyelt embere követte volna el a bűncselekményeket. Érvként azt a rendszerváltás előtti esetet hozta fel, amikor az egyik ismert demokratikus ellenzéki politikailag is aktív édesanyját egy ismerőse meggyilkolta: a rendőrség hosszas nyomozással derítette fel az esetet, miközben az állambiztonság rögzítette a gyilkosságot, és az azt megelőző vitát, hiszen évek óta megfigyelte az asszonyt - csak épp nem adta át a felvételeket a nyomozóknak.
Bajtársak
"Eszem ágában sem volt rendőrkézre kerülni. Ezért is választottam találomra, úgy kevesebbet kockáztattam. Először azt terveztem, hogy bűnöző bevándorlókra lövök, olyanokra, akik megérdemlik. De ahhoz, hogy kémkedjek egy bűnöző bevándorló után, és kiderítsem, mikor lőhetem le anélkül, hogy elkapjanak, sokkal több időre lett volna szükségem. Így azonban semmit sem kockáztattam" - vallotta a svédországi bevándorlókat 1991 augusztusa és 1992 januárja között rettegésben tartó "lézeres gyilkos" Gellert Tamásnak. Tavaly megjelent könyvében a szerző végigköveti a tettes és az áldozatok sorsát, valamint a rendőrségi nyomozást. Németországban a kétezres évek első felében török vendéglátósokat és kisvállalkozókat végeztek ki ismeretlen tettesek. A 2000 és 2006 között kilenc ember életét követelő ún. Döner-gyilkosságokat ugyanazon fegyverrel követték el, és az ottani hatóságok dolgát is nehezíti, hogy a bűncselekmények az ország különböző városaiban (Hamburg, Dortmund, München, Rostock, Kassel) történtek. Az áldozatok között semmi más kapcsolat nem volt, csak az, hogy nem németnek születtek. Habár több tízezer embert és milliós nagyságrendű adatot ellenőriztek, volt néhány forró nyom, és letartóztattak néhány gyanús férfit, eddig senki ellen sem volt elegendő bizonyítéka a rendőrségnek.
