A fentieket a lap szerkesztői úgy kommentálták: annak ellenére hozták nyilvánosságra a közleményt, hogy abban számos kétségbevonható és vitatható állítás szerepelt. Úgy vélik, a román hetilap szerkesztősége jó úton jár, amikor a nyilvánvalóan abnormális helyzetben is színvonalas újságot igyekszik készíteni.
A másik ütött
Az egyesületi törvény hatálybalépése után, 1990-ben alakult meg a Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége, amely az előző rendszerben államilag fenntartott Magyarországi Románok Demokratikus Szervezete jogutódjának tekinthető, a számos formai és tartalmi különbség ellenére is. A kulturális szövetségnek közel kéttucatnyi tagszervezete van; ez megközelítően ugyanennyi települést jelent Békés, Hajdú-Bihar és Csongrád megyében, valamint néhány budapesti román egyesületet. A rendszerváltás utáni években ez volt a honi románság egyetlen szervezete.
A helyzet azután változott, hogy az Országgyűlés a kisebbségi törvényt elfogadta. 1994 őszén a helyhatósági választásokkal együtt megtarthatták a nemzetiségi és kisebbségi választásokat is azokon a településeken, ahol ezt kezdeményezték.
A települési kisebbségi önkormányzatok megalakulása után jöttek létre az országos önkormányzatok; a románoké 1995 tavaszán. Az ülés helyszíne és később az országos önkormányzat székhelye - ellentétben a többi nemzetiségével és kisebbségével - nem Budapest, hanem Gyula lett. Az alakuló ülésen jelen lévők arról döntöttek, hogy a törvényben biztosított lehetőséget maximálisan kihasználva, ötvenhárom fős országos önkormányzati testületet alakítanak: az alig hetven jelölt közül így nem volt nehéz bejutni a kiválasztottak közé.
A magyarországi román értelmiség egy jelentős része mégsem került a testületbe: például Petrusán György tanszékvezető főiskolai tanár, Oroján István képzőművész, újságíró, a legnépesebb magyarországi román etnikumú település, Kétegyháza általános iskolájának igazgatója, Szántó Flóra, a budapesti román kutatóintézet vezetője, Berényi Mária, valamint Popon János irodalomtörténész. A kiszavazottak összehangolt akcióról beszéltek, míg a Budai János gimnáziumi igazgató vezetésével megalakult országos önkormányzati elnökség ezt tagadta. Véletlennek tartották a történteket, de az ellenérdekeltek ezt nehezen hitték.
Vannak, akik az egészet a Magyarországi Románok Kulturális Szövetségénél lezajlott 1993-as választásra vezetik vissza. Akkor ugyanis Petrusán és Budai versengett az elnöki posztért. Éles csatában az előbbi győzedelmeskedett, és vereséget szenvedett ellenfele lett az alelnök. Viszonyuk soha nem volt feszültségmentes: Petrusán például a zakózsebéből előhúzott egy listát, amelyen azok neve szerepelt, akikkel a jövőben együtt tudna dolgozni.
"Három baptista pap került a vezetésbe. Nem véletlen, hiszen Petrusán is baptista" - emlékezik a nyolc évvel ezelőtt történtekre Kreszta Traján, aki 1999 óta vezeti az Országos Román Önkormányzatot. "Egy baptista volt közöttünk, az is gyógyszerész" - mondja Oroján István, aki ugyancsak bekerült a kulturális szövetség elnökségébe.
Önkormányzat és szövetség
A hazai románság képviselete nemcsak abban különbözik a többi nemzetiségi szervezettől, hogy nem a fővárosban van a székhelye, hanem abban is, hogy az országos önkormányzat megalakulása nem jelentette a kulturális szövetség megszűntét, mint ahogyan a németeknél és horvátoknál. A szlovákoknál bonyolultabb a helyzet: országos önkormányzatuk megalakulása után megmaradt a Magyarországi Szlovákok Szövetsége, amely később rendezett körülmények között átadta a szlovák nyelvű hetilapot az országos önkormányzatnak. (Náluk inkább az intézmények fenntartásával akadnak problémák. Ilyen a békéscsabai Szlovák Kutatóintézet és az ugyanitt található tájház, amelyet átvett ugyan az önkormányzat, de ehhez nem kapott elegendő állami forrást; például a kutatócsoport tagjai fél éven át nem kaptak fizetést.)
"1995 tavaszán felmerült annak a lehetősége, hogy az Országos Román Önkormányzat megalakulása után feloszlatja magát a kulturális szövetség. De hamar rájöttünk, civil szervezetként merőben más a feladatunk, a magunk módján sokat tehetünk annak érdekében, hogy megőrizzük nyelvünket és kultúránkat" - mondta lapunknak Csotye János baleseti sebész, aki 1999 óta vezeti a szövetséget, és egyben a gyulai Román Kisebbségi Önkormányzat elnöke is.
Nyelvében nem él
Érdekes közjáték szemtanúja lehetett az, aki ott volt 1995 tavaszán az országos önkormányzat alakuló ülésén. Berényi Mária budapesti képviselő románul szeretett volna szólni a képviselőkhöz. Megkérték: ha lehet, magyarul beszéljen. Az ülések hivatalos nyelve azóta is a magyar, amit a magyarországi román értelmiség nehezen emészt meg. Egy jellemző eset: az idén év elején Battonyán tartotta kihelyezett ülését az ORÖ, amelyen megjelent a határ túloldalán található Arad magyar alpolgármestere, Bognár Levente. A vendéget a román önkormányzat hivatalos nyelvén, magyarul köszöntötték, míg Bognár ékes románsággal válaszolt; a helyzet fonákságát mindenki érezte. Vagy: a honi román hetilap olvasószerkesztője (immár harminc éve) a német származású Illyés Edda, aki a temesvári egyetemen végzett; romántudása magyarországi viszonylatban kivételes.
A kisszámú magyarországi románság a csaknem teljes nyelvvesztés állapotában van, ami leginkább az asszimiláció számlájára írható. A legtöbb román nemzetiségű magyar polgár a Szegedi Körzeti Televízió román műsorait csak akkor érti pontosan, ha magyar feliratozás is fut a képernyő alján. Sokan csak segítséggel tudják olvasni a román nyelvű hetilapot. Egy kétegyházi főiskolás szerint amikor otthon románul beszélnek, minden második szavuk magyar.
A Gyulán működő magyar-román két tannyelvű általános iskolában és gimnáziumban nemcsak a román nyelvtan és irodalom oktatása folyik románul, hanem részben a történelemé, a matematikáé, a fizikáé és a kémiáé is. A végzettek románnyelv-tudásáról megoszlanak a vélemények.
Kreszta Traján elnök szerint a speciális helyzetben lévő honi románság esetében meg kell különböztetni a nyelvtudást és az identitás vállalását: ha mondjuk egy tehetséges méhkeréki fiatalember Szegeden vagy Budapesten végez, akkor kikerül természetes környezetéből, romántudása megkopik, ám ettől még vállalhatja nemzetiségi és kulturális gyökereit.
Csotye János mesélte: a mostani népszámlálás előtt minden érintett települési román kisebbségi önkormányzat elnökének levelet írt Kreszta Traján. Ebben azt kérte tőlük, hogy személyes példamutatással és bátorítással járjanak elöl, hogy minél többen merjék megvallani románságukat. "Mindez nagyon szép és hasznos volt, a dolog csak ott sántított, hogy ez a levél magyarul íródott" - mondta némi malíciával Csotye János.
Ki adja ki a lapot?
1995 óta az Országos Román Önkormányzat a politikai, a szövetség a kulturális képviselet letéteményese. Semmifajta egyeztetés sincs ugyanakkor közöttük arról, hogy az együttműködés legalapvetőbb formáit kidolgozzák.
A román hetilapot, amely az utóbbi időben több név- és formaváltozáson ment keresztül, 1990 óta jogutódként a Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége adja ki. Ehhez a központi költségvetésből kapják meg az erre biztosított pénzt a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivataltól (NEKH); a hivatal kuratóriumánál minden évben meg kell pályázni a támogatást. Idén először a testületnek két román nyelvű lap kandidálása közül kell választani: a március 9-i határidőre az önkormányzat és a kulturális szövetség is beadta a maga jelentkezését. A hónap végére kiderül, ki lesz a győztes.
Az előzményekről: 1996-1997 fordulóján elkezdődtek a tárgyalások az ORÖ és a kulturális szövetség között arról, hogy kiadói bizottságot kellene felállítani, amely felügyelné a lapot. Ebben az önkormányzat, a szövetség, az egyházak, a szegedi főiskola román kara és a gyulai gimnázium mellett egy újságíró kapott volna helyet. A grémium végül nem alakult meg: a lehetséges résztvevők egymást vádolták az együttműködési készség hiányával. "Ellenben 2000 elején - emlékeznek a szövetségnél - átjött egy küldöttség az önkormányzattól, hogy átveszik a lapot. Ajtót mutattak nekik." Az önkormányzat ekkor még lekésett a lapkiadási pályázatról; nem készült el a két saját próbaszámmal, így a pályázati alapfeltételek egyikét nem teljesítették.
Tavaly nyáron újra szóba került a hetilap ügye, amikor Doncsev Toso, a NEKH - időközben posztjáról távozott - vezetője Gyulán járt. "Csotye ekkor kijelentette: a lapról nincs mit tárgyalni, mert az a kulturális szövetségé" - mondta Kreszta.
Az országos önkormányzat az idén már felkészült a lapkiadói pályázatra: kiadott két próbaszámot, saját újságírógárdát verbuvált, és kialakította a technikai feltételeket a lap további megjelentetésére. Kreszta Traján önkormányzati elnök szerint nem tettek mást, csak éltek a törvény adta jogukkal, amikor kandidáltak az újságkészítésre. Csotye János úgy véli: a kuratóriumon keresztül a magyar államnak sem lehet érdeke, hogy politikai befolyás alá kerüljön az egyetlen román nyelvű hetilap. Kreszta szerint ettől nem kell félni. Az országos önkormányzat elnöke ugyanakkor nem rejti véka alá: komoly személyi és tartalmi kifogásai vannak a kulturális szövetség által megjelentetett Foaia romaneascával kapcsolatban.
Azzal a jelek szerint nemigen foglalkoznak, hogy a kis létszámú hazai román értelmiség ki tud-e állítani egyáltalán két újságírógárdát.
Etnobiznisz és püspöki pálfordulás
Két éve botrányos körülmények közepette kétszeri próbálkozás ellenére sem alakult meg az Országos Román Önkormányzat, mivel volt budapesti cigány kisebbségi önkormányzatok identitást váltottak, és az új ciklusban románnak kiáltották ki magukat - dacára annak, hogy korábban tanújelét sem adták a románsághoz tartozásuknak. Az ORÖ létrehozását két dolog akadályozta: egyrészt a honi románság legitim képviselői nem voltak hajlandók tárgyalóasztalhoz ülni a cigányokból lett románokkal, másrészt az országos önkormányzattá alakuláshoz az elektorok 75 százalékos részvételét tette kötelezővé a törvény. A kölcsönös bojkottok miatt ez az arány nem volt meg.
A már-már nemzetközivé dagadt botrányt a parlament úgy oldotta meg, hogy - mindenekelőtt a románokra tekintettel - 50 százalék plusz egy szavazatra szállította le az alakuló ülés résztvevőinek a számát. A helyzet megoldását a Gyulára látogató volt román köztársasági elnök, Emil Constantinescu is szorgalmazta. (Egyébként nincs garancia arra, hogy ez 2002-ben nem ismétlődhet meg.)
E kínos esettől nem függetlenül fura nyilatkozatot tett tavaly tavasszal a romániai Nagyszebenben a gyulai román ortodox püspök. A magyar hírközlő szervek által is átvett hír szerint egyebek mellett azt állította, hogy Magyarországon üldözik a románokat, az Országos Román Önkormányzat nem képvisel senkit, a gyulai román gimnáziumban idegen nyelvként oktatják a románt, s hogy hiába kért találkozót Orbán Viktortól, a miniszterelnök nem fogadta őt. Az állítólagos kijelentések ellen a leghevesebben Kreszta Traján ORÖ-elnök és Budai János, a román középiskola igazgatója tiltakozott. (Alig egy év múltán aztán Kreszta és Sofronie püspök együtt jegyzi a kulturális szövetség és a román hetilap elleni azon állásfoglalást, amelyből cikkünk elején idéztünk.)
A gyulai ortodox püspök a nagyszebeni látogatás után itthon nem nyilatkozott magyar újságíróknak, csupán helyettesén, a vikáriuson keresztül tudatta: nem egészen azt és főként nem egészen úgy nyilatkozott, mint ahogyan az egy román napilapban, majd ennek nyomán a magyar sajtóban megjelent. De hogy mit, ma sem tudjuk pontosan.
A kulturális szövetségnek annak idején nem kis része volt abban, hogy Sofronie lett a gyulai püspök; egy év múltán viszont megromlott a viszony. Az egyházi méltóság ma már az Országos Román Önkormányzatot favorizálja.
Bod Tamás
