Valótlanul fényképeztük

Egy múlt héten elfogadott törvénymódosítás értelmében akár önt is gyorsított eljárásban perelhetik be, ha engedély nélkül fényképez valakit. A bírói gyakorlat fogja eldönteni, hogy a kiszolgáltatott kisemberek vagy Habony Árpádék életét könnyíti-e az új szabályozás.

„Kifejezetten káros és hibás, amikor a politika magára alkot törvényt, a politikai szereplők magukat védik jogalkotási úton” – érvelt Bárándy Gergely MSZP-s vezérszónok a polgári perrendtartásról szóló törvény módosításának parlamenti vitájában. A kormány nem egészen két héttel azután nyújtotta be a jogosulatlanul készített képmás és hangfelvétel internetről történő eltávolítását megkönnyítő törvényjavaslatot, hogy Orbán Ráhel bejelentette: jogi lépéseket tesz a csa­ládi nyaralásukon lőtt képek engedély nélküli közzététele ­miatt. A közelmúltban Orbán Gáspár is vitatta a futball-világbajnokság döntőjén róla készült fotók felhasználását, a Habony Árpád és más kormányközeli szereplők „urizálását” megörökítő felvételek pedig egyre kínosabbak a Fidesz–KDNP-nek.

A fideszes többséggel megszavazott módosítás az előterjesztő Igazságügyi Miniszté­rium szerint „mindazon jogsértések orvoslását szolgálja, amelyek elszenvedői gyakran az óvatlan, fiatalkorú, sérülékeny társadalmi csoportokból kerülnek ki”. Az általunk megkérdezett szakemberek szerint a bírósági gyakorlaton múlhat, valóban így lesz-e. Egyébként a minisztériumban az év végére ígérik a teljes polgári perrendtartás átdolgozását. Ha a képmáshoz és hangfelvételhez való jog érvényesítésének újraszabályozását sem sietik el, minden bizonnyal ésszerűbb eredményre jutnak.

Látszat

A friss törvénymódosítás eljárási kérdéseket rendez, a képmáshoz és hangfelvételhez való jog védelmének szabályait a 2014. már­cius 15-től hatályos új polgári törvénykönyv (Ptk.) tartalmazza. A főszabály szerint immár nemcsak a képmás vagy hangfelvétel felhasználásához, hanem az elkészítéséhez is szükség van az érintett hozzájárulására. Szélsőséges helyzetekben ez értelmes szabály lehet. Dojcsák Dalma, a TASZ szólásszabadság-szakértője szerint például jogsértő, ha valakiről mindennap akarata ellenére készít fotókat egy megszállott, még ha nem is hozza nyilvánosságra őket. Újságírók azonban azt hangsúlyozzák, hogy éles helyzetekben teljesen életszerűtlen a kattintás előtti engedélykérés, ezért az új Ptk. szigorú betartása korlátozná a sajtószabadságot. „Ráadásul, ha egy ismeretlen fotóz le, nem tudok egyből bírósághoz fordulni, nincs jogom őt feltartóztatni vagy rendőrt hívni. Csak a közzététel után derül fény a készítő személyére, kivéve a profi újságírói stáboknál, amelyek tagjai gyakran magukon viselik a sajtóorgánum emblémáját” – mondja Bodolai László személyiségi jogokkal foglalkozó ügy­véd.

Az új Ptk. értelmében csak tömegfelvételhez és nyilvános közéleti szereplésről készült felvételhez nem kell hozzájárulást kérni. A tömegfelvétel jogszabályba emelése létező bírói gyakorlatot erősít, a „nyilvános közéleti szereplés” megfogalmazás pedig nem jelent érdemi változást a korábbi „nyilvános közszerepléshez” képest. Itt – mint azt látni fogjuk – inkább az okoz gondot, hogy a közszereplés fogalma nem elég jól definiált. A sérelmet szenvedett félnek kedvezett az új Ptk., amikor a sérelemdíj szankcióját vezette be a nem vagyoni kártérítés helyett. Korábban a felperesnek bizonyítania kellett, hogy a nyilvánosságra hozott képmás miatt őt hátrányok érték – például társadalmi megbecsültségében, a szűkebb környezetében –, a sérelemdíj viszont automatikusan jár, a bíróság csak az összegét mérlegelheti.

Március 17-i döntésével mindehhez egy új, a sajtó-helyreigazításhoz hasonló eljárást illesztett az Országgyűlés. Akit ezután engedély nélkül fotóznak vagy videóznak, pereskedés előtt a készítőtől kérheti a jogsértés abbahagyását, a fotó/videó megsemmisítését és a megfelelő elégtételt (ez nyilvános bocsánatkérést jelent; pénz az új eljárásban nem jár, arra továbbra is ott lesz a sima polgári per). Ha az „elkövető” határidőre nem tesz eleget a felhívásnak, a bíróság soron kívül, nyolc napon belül tárgyalást hív össze. A tárgyalást csak egyszer, különösen indokolt esetben lehet elhalasztani, a bizonyítható tények köre a sajtó-helyreigazítási perhez hasonlóan leszűkül.

Az új szabályozást élesen bírálta a Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE), a Kúria polgári kollégiumának vezetője és az Országos Bírósági Hivatal elnöke is. A bírák két okból tartják fölöslegesnek a külön eljárást: nem indokolja ezt a képmáshoz és hangfelvételhez való jog védelmében indult perek tömeges vagy tipikus volta, ráadásul az úgynevezett ideiglenes intézkedéssel a bíróság eddig is megtilthatta az igazán sértő képek további felhasználását a per ideje alatt. Wellmann György kúriai kollégiumvezető állásfoglalásában egyenesen „látszatmegoldásnak” nevezi a fotó-helyreigazítást, Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke főképp a gyakorlati problémákra helyezi a hangsúlyt, és a bíróságok terheinek növekedésétől tart. A benyújtott törvényjavaslat egy súlyos alkotmányossági problémát is felvetett: az eredeti szöveg szerint a felperes csak azt bizonyíthatta volna, hogy a képmás/
hangfelvétel elkészült, az alperes pedig azt, hogy rendelkezett hozzájárulással. Félő volt tehát, hogy ebben az eljárásban a közszereplő is elérheti a jogszerűen készített felvételek törlését. Az igazságügyi bizottság javaslata – mely szerint már azt is lehet bizonyítani, hogy hozzájárulásra a törvény alapján nem volt szükség – ezt a problémát rendezi, de nem oszlatja el a ködöt a közszereplők körül.

Megoldás

A nyilvános közéleti szereplésről készült felvételek kötelező hozzájárulás alóli kivonása mellett a Ptk. tartalmaz egy általános szabályt is, miszerint „a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja”. A magyar jogban a közszereplő fogalmát azonban egyedül az ügynöktörvény próbálta meghatározni, az ott alkalmazott definíció pedig nem ültethető át a polgári vagy a büntetőjogba. Szilágyi Zsuzsanna, az MLE jogi bizottságának elnöke azt mondja, önmagában nem lenne baj, ha mindig az adott szituáció határozná meg a közszereplés tényét, ám a magyar bíróságok gyakorlata nem kiforrott ebben.

Az Egyesült Államok bíróságai ezzel szemben 1967 óta használják az úgynevezett rea­son­able expectation of privacy tesztet. Az ottani legfelsőbb bíróság eredetileg egy lehallgatási ügyben mondta ki, hogy amikor egy éssze­rűen gondolkodó ember nem számíthat magánszférája megsértésére, tilos a bírói engedély nélküli rendőrségi információszerzés. Ezért mentették fel egy büntetőügyben ­Charles Katzot, aki ellen nyilvános telefonfülke lehallgatásával szerzett bizonyítékot a rendőrség. Többnyire ezt a mércét alkalmazzák az USA bíróságai a fotózással kapcsolatos ügyekben is, így nyilvános helyen gyakorlatilag bármit szabadon lehet fényképezni.

Az európai jogelmélet a magánszféra védelme mellett a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogot is szem előtt tartja a képmással történő visszaélések megítélésekor. A személy maga kontrollálhatja, milyen kép alakuljon ki róla a szélesebb nyilvánosságban, ezért főszabály szerint a hozzájárulása nélkül még közterületen sem fotózható. Mára némi EU-s joggyakorlat is kialakult; a Caroline von Hannover kontra Németország ügyben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága dolgozta ki a „jelenkori társadalmi esemény” minősítést. A monacói hercegnő három róla készült fénykép miatt fordult Strasbourghoz, két, nyaralást bemutató fotóról a bíróság megállapította, hogy azok csak a közönség kíváncsiságát elégítik ki, közzétételük ezért sérti von Hannover személyiségi jogait. A harmadik képről – amely édesapja társaságában ábrázolta a hercegnőt – azonban azt mondta a bíróság, hogy szerepe lehet egy közérdeklődésre számot tartó téma megvitatásában, ugyanis a hozzá tartozó cikk a herceg egészségi állapotáról szólt. Az ehhez hasonló esetek fényében különösen visszás, hogy a magyar jog már egy fénykép elkészítését is jogsértőnek nyilváníthatja, hiszen a kattintás pillanatában nem ismert a majdani felhasználás környezete. A gyorsított eljárás miatt előfordulhat, hogy amikor bíróságra kerül az ügy, az alperes még nem tudja bemutatni a fotó elkészítését is magyarázó cikket.

Magyarországon a legélesebb vita a szolgálatot teljesítő rendőrök fotózhatósága körül bontakozott ki (erről lásd keretes írásunkat). Bodolai László szerint bírósági tárgyalásokon előfordulhat, hogy politikus vádlottak is megtiltják képmásuk közzétételét, illetve a közszereplők előéletében készült képek közölhető­sége is vitatott. Dojcsák Dalma érdekes ügy­típusnak tartja a politikai gyűléseken, tünte­téseken készült egyéniesített fotók kezelését. A hazai gyakorlat jellemzően különbséget tesz a résztvevők és a passzív szemlélők között, a hozzájárulás nélküli fotózást csak azoknál engedi, akik valamilyen módon – felszólalással, transzparens felmutatásával, öltözékükkel – magukra irányítják a figyelmet. „Holott erős érvek szólnak amellett, hogy egy ilyen rendezvényen való részvétel önmagában politikai véleménynyilvánítás, nyilvános közéleti szereplés” – mondja a TASZ munkatársa.

A legnagyobb tétje annak van, készíthető-e szabadon felvétel a formális pozícióval nem rendelkező, de befolyásos figurákról és a politikusok magánéletéről. „A miniszterelnök nyaralása persze nem közszereplés, de hogy nyaralás közben melyik cégvezetővel fröccsözik, az már igenis közérdekű kérdés” – magyarázza Dojcsák Dalma. Ilyen esetekben az érintettek sokszor megelégszenek az ügyvédi fenyegetéssel, esetleg annak hangoztatásával, hogy ők nem közszereplők. Bírósághoz ritkán fordulnak. 2013-ban Habony Árpád ugyan feljelentette Rényi Pál Dániel kollégánkat, amiért beszámolt egy büntetőügyéről, a bíróság ezt a keresetet mégis Habony közszereplőségének vizsgálata nélkül utasította el. Kérdés, hogy az egyszerűsített eljárás mennyire hozza meg a politikusok és tanácsadóik pereskedési kedvét. Szilágyi Zsuzsanna szerint a szűkre szabott bizonyítás és a határidők lerövidítése nekik kedvez, az újságíróknak nagyon nehéz lesz ennyire gyorsan bizonyítani, hogy közérdeklődésre számot tartó jelenetet fotóztak. Bodolai László és Dojcsák Dalma ugyanakkor úgy látja, hogy az eljárásjogi változtatás a perek kimenetelét kevéssé fogja befolyásolni, inkább elrettentő hatása lehet.

Van képük hozzá

 

„Vizsgálatunk szerint bizonytalan a sajtó abban a kérdésben, hogy megmutatható-e az intézkedő rendőrök arca. Pár nap eltéréssel még egyazon internetes sajtóterméken belül is eltérő gyakorlatokkal találkoztunk” – ecseteli Somody Bernadette, az Eötvös Károly Intézet igazgatója a magyar sajtófotózás egyik kulcskérdését. A bíróságok sokáig egyönte­tűen nem tartották közszereplőnek a rendőrt, de mivel volt néhány rebellis ítélet, 2012-ben a Kúria jogegységi határozatban erősítette meg a gyakorlatot. A Legfelsőbb Bíróság azzal érvelt, hogy a rendőrök nem saját elhatározásukból, hanem parancsra lépnek a nyilvánosság elé, ellenőrzésükre egyébként is ott van az azonosító szám. Jogvédő szervezetek ezzel szemben úgy látják, a közhatalmat gyakorló rendőrökkel szemben csak a nyilvánosság erejének lehet valódi elrettentő hatása.

Ebbe az irányba mutat, hogy az Alkotmánybíróság 2013 szeptemberében megsemmisített egy, az index.hu-t elmarasztaló bírósági ítéletet. A testület szerint „a rendőrképmás közzétételének tilalma korlátozza a véleménynyilvánítási és sajtószabadságot, ezért a rendőr emberi méltóságának sérelmét mindig igazolni kell”. Rendőrről tehát csak akkor nem lehet képet készíteni, ha az emberi méltósága sérelmével járna, például, ha szenvedés közben ábrázolná őt. A döntést a sajtó üdvrivalgással fogadta, ez azonban korainak bizonyult, az alkotmányjogi panasz nyomán született döntés ugyanis a további ítélkezést közvetlenül nem befolyásolja. A Kúria januárban hatályon kívül helyezte az AB értelmezésének ellentmondó határozatát, de új iránymutatást nem adott a bíróságoknak, azok esetről esetre fogják megítélni, jogszerű-e a rendőrfotók közzététele. Bírósági vezetők nyilatkozatai arra utalnak, hogy az AB által lefektetett elveket csak a tüntetést biztosító rendőrökre alkalmazzák majd, a rendőrök fotózása így továbbra is ingoványos terep marad.

Az ellenben valószínűtlennek látszik, hogy az új, gyorsított eljárást tömegesen használnák ki a rendvédelmi dolgozók. Az iparágban uralkodó vélekedés szerint a rendőröket a fotók eltávolításánál jobban érdekli a pénz, a tömeges perindítás mögött sokan a rendőrképmásos ügyekre vadászó ügyvédeket sejtik.