Egotrip

A magyar kormány már június közepén elfogadtatta a parlamenttel a jövő évi költségvetési törvényt. Gyorsan változó világunkban nehéz ugyan másfél évre előre tervezni, de kormányunk kiváltságos helyzetben van, hiszen egy maga alkotta jogszabály jóvoltából bármikor a tetszése szerint módosíthatja a költségvetést. (Az ideit legutóbb éppen most, a jövő évi megszavazásával együtt írták át.)

Gyertyák és mécsesek égtek Zágrábban a belvárosi Ulica kneza Mislava 8. előtt. Mint amikor halottakra vagy valamiféle támadásra emlékeznek. Az épület körül, az utcán megrendült arcú, jól öltözött zágrábi polgárok álldogáltak kis csoportokban. A hajdani polgárság, a Bürgertum, azaz a purgerek képviselői. Pártjukat jöttek temetni, siratni június elején.

Ha nagyvárosi maratont közvetítenek a tévében, néhány perc erejéig mindig rácsodálkozom, mennyien nézik a helyszínen, az út mentén állva a versenyt.

Az elmúlt hetekben sorra jelezték az Orbán-rezsim által ellehetetlenített Közép-európai Egyetemen dolgozó vagy az intézménnyel szimpatizáló jobboldali értelmiségek, hogy épp a lex CEU változtatta meg a véleményüket a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről.

A sportorvosi (engedély) az (I, mint) igazolás (hivatalosan: Versenyigazolvány) elengedhetetlen része. Nélküle nem léphet pályára halandó. Meghalni is csak sportorvosival lehet, a pályán (kispadon).

Május közepén kezdhette meg a toborzást az első „lakáslottót” működtető Central NOK Szervező Zrt., amelynek a korábban fogyasztói csoportokat szervező Poligrupo Hungária Zrt.-n keresztül a Carion Holding a tulajdonosa. Az Az Én Pénzem portál a fogyasztóvédelmi hatóság adatbázisának vizsgálata alapján már tavaly márciusban megállapította, hogy a Nemzeti Otthonteremtési Közösségekről (NOK) alig egyetlen nap alatt meghozott törvény pont olyan feltételeket szabott meg a szervezők számára, amelyeknek kizárólag ez a cégcsoport felelt meg.

„Zoli, nem is tudtam, hogy van egy veled azonos nevű költő” – mondta a kiadóigazgató. Naná, hogy nem tudta, én sem tudtam róla. Még hogy énbelőlem még egy! „Bocs, de az én volnék, a velem azonos.” Nézze csak meg, ott a nevem után az évszám!

Az elmúlt években annyira lekötöttek minket a második Orbán-kormány váratlan ötletei, hogy az olyan távolinak tűnő kérdésekről, mint a szabályozás minősége, alig beszélünk.

A robot szót Karel Čapek, a zseniális cseh író alkotta meg s használta először R.U.R. című, 1921-ben bemutatott drámájában.

Szijjártó Péter nemrég szerbül, bár kissé oroszos kiejtéssel dicsérte egy belgrádi kampányrendezvényen Aleksandar Vučićot – aki akkor még csak Szerbia miniszterelnöke volt.

Emlékszik-e még valaki a Britton nevű off-shore cégre, Rejtő E. Tiborra vagy Bitvai Miklósra? Ha nem, segítek: gondoljanak a Kulcsár Attila bróker nevével fémjelzett perre, amelyben 14 évre volt szükség a jogerős ítélet megszületéséhez.

I live among you, well disguised. (Leonard Cohen: Nevermind)