Egotrip

A Fidesz-kormány hisz a büntetésben. Nem egy vagy kettő, hanem szinte minden területen. Nagyobb összegű pénzbüntetés, hosszabb elzárás: 2010 óta ezek az új törvények, rendeletek visszatérő elemei a büntetőjogtól a drogpolitikáig, a hajléktalanügytől a tébécsalás kezeléséig, a közlekedésrendészettől az oktatásügyig.

Jól tudjuk, hogy milyen nagyszerű érzés az, amikor "a megharagudt s kigyúlt szívnek lángját, kormát, hamvát a szájnak kéménye kiokádja, kihányja" - miként ez Bethlen Miklós önéletírásában olvasható. Az indulat okozta feszültség és agresszió hirtelen semmivé lesz, vagyis ismét kiegyensúlyozott, nyájas és igen szeretetreméltó ember lesz belőlünk.

"Szellemi és erkölcsi öröksége tudatában az unió az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értékein alapul, a demokrácia és a jogállamiság elveire támaszkodik. Tevékenységei középpontjába az egyént állítja, létrehozva az uniós polgárság intézményét, és megteremtve a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget."

Nem ez az első eset, hogy Magyarország politikailag profitál egy világgazdasági krízisből. A hetvenes évek végén kitört "második olajválságot" az infláció megugrása és a kamatok világméretű emelkedése követte, aminek nyomán csődhullám söpört végig az eladósodott latin-amerikai országokon.

Rükvercbe váltott a korábban szép iramban Magyarországra tartó tőke. Van persze oka rá, nem is egy. Már a három éve kirobbant hitelválság is óvatosságra intette a befektetőket, az abból sarjadzó államadósság-válságok pedig tovább rombolták a kockázatvállalási kedvet.

Borisz Akunyin bűnügyi regényeiben a főhős, Eraszt Petrovics Fandorin amellett, hogy eleve különleges képességekkel rendelkezik, testét folyamatos edzéssel tartja karban. Gimnasztikázik, jeges fürdőt vesz, japán szolgájával reggelente lábbal verekszik.

Van egy látható és egy láthatatlan világ. A látható (újságban, rádióban, televízióban, interneten megtekinthető) világban a nyilvánosság fénye világítja meg a történteket, amelyek javarészt esetleges jellegűek, vagy ha nem, akkor legfeljebb korlátozott érvényű és viszonylag kis hatótávolságú oksági-szükségszerűségi láncolatokat alkotnak. Ám mindez csupán csalóka felszín, sőt gondosan kivitelezett látszat, amelyet mindannyiunk megtévesztésére - és vesztére - hoznak létre és tartanak fenn.

December huszonegyedike - Karácsonyra készülődtek a Gubacsi lakótelepen és az újonnan épült, most is bővülő Mediterrán lakóparkban. Fenyőfák az erkélyeken, kilógatva az ablakokon, befőttesüvegeknek támasztva a spájzban, ágaik még lekötve. A gyerek ajándéka a legfelső polcon, ott nem éri el, ide be se jár. A gyerek még iskolába jár, a szülők munkába, de a karácsony már beköltözött a piacokról, autók tetejéről, üzletközpontokból, zsúfolt villamosokból, buszokból a spájzba, a konyhába; még három nap, és beköltözik a szobába is.

A modern kor embere ott szerzi be az öntudatát, identitását, ahol tudja. A régieknek ez nem okozott gondot. Nekik elég volt tudni a helyüket, és ebből már azt is érzékelhették, hogy kicsodák. A mindenkit pozíciójába, sorsába préselő zárt társadalom nem sok teret engedett az egzisztenciális szorongásnak.

TÖRMELÉK ÉS HULLADÉK (ZÖLDHULLADÉK) LERAKÁSA HATÓSÁGILAG TILOS! Festékesvödrök, szemét mindenütt. De legalább a hajléktalanokat eltávolították. Garázssor, a garázsokban rég nincsenek autók. A garázsok mögött már nincsenek hajléktalanok. Jött a polgármester, mosolygott, nem engedem, hogy megfagyjanak, lebontatta a sátrakat, bungikat, tákolmányokat; zsákokba a cuccokat, elvittek mindent. Menjetek a szállóra, mondta búcsúzóul. Jön a karácsony, és nem jutott nekik hely a szálláson.

Mivel az egykulcsos adó és társai nem "pörgették fel" a remélt mértékben a gazdaságot, kormányunk új tervet dolgozott ki a növekedés felgyorsítására, és ezen keresztül a költségvetési problémák enyhítésére.