Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Ki beszél itt jelentésről?

Egotrip

A konfuciánus tanítás szerint a jó kormányzás felé vezető úton az első lépés a zhengming, a szavak jelentésének kiigazítása, amelyből következik a szó és a tett harmóniája, a jólét és a boldogság (vö. Beszélgetések és mondások 12.11, 13.3.).

Előre kell bocsátanom, hogy a szavak jelentésének szeszélyes változása a bölcs uralkodó dolgát kissé megnehezíti. Például a magyarban a trágya jelentése régen ’édesség’ volt, a húgy ’csillag’ értelemben volt használatos, a kalóz és a kalauz pedig ugyanaz a szó volt (török kılavuz). Ha egy szó más szavakkal ilyen-olyan kontextusokban kapcsolatba kerül, akkor megváltozik a jelentése. Így nyert az angol wait ’kiszolgál’ szó új jelentést (’vár vkit’). Így lett az angol silly ’jámbor, boldog’ szóból ’ostoba’, az ófrancia prude ’erényes, bölcs, hős’ szóból ’prűd’ (már Molière-nél), és így lett ’ellenség’ a latin hostis ’idegen, vendég’ szóból (vö. német Gast). Nem is beszélve a hostis származékáról, a hospes (hospit-) ’házi­gazda, vendég’ szóról, amelyből később a hospital ’kórház’ szó jött létre. Akármeddig lehetne sorolni a spontán jelentésváltozások példáit. Ha az állhatatlan szavak képtelenek nyugton maradni, akkor lehet-e egyáltalán esélye a konfuciánus bölcs által megálmodott jó királynak, hogy rendbe rakja a nyelvet? Meg tudják-e regulázni a beszélőket az akadémia ítészei? És vajon győzhet-e végül a jeles filozófus és nagy nyelvvédő, aki ráhördült a minap a műsorvezetőre, hogy nem szegmens, hanem szegmentum?

Az egyik kérdésre egyszerű a válasz: adott helyzetben az írástudók tudnak nyelvet teremteni és szabályozni. Az 1890-es évektől például egy nagy nyelvújító, Eliezer Ben-Yehuda mintegy 200 szót teremtett, amelyek a mai héberben máig használatosak (például ’szájharmonika’, ’esernyő’, ’divat’), tanítványai pedig sok ezret. A magyar nyelvújításnak is szavak tömegét köszönhetjük. Igaz, az új szavak zöme nem vert gyökeret, mert a sok bárdolatlan magyar még azt sem volt képes felfogni, hogy a tevepárduc, magelü vagy foltos nyakorján sokkal jobb név lenne arra a kedves állatra, mint ez az otromba zsiráf, vagy micsoda.

A másik kérdés viszont arra vonatkozik, hogy képes-e a király, a kormányzó, avagy a Vezér és csapata megteremteni a helyes szavak és jelentések áldott építményét. Az olyan szubtilis szójelentések, mint polgári (1) ’nem balliberális’, (2) ’mi’, vagy a nemzeti (1) ’központi irányítás alá vont’, (2) ’a nyugat-európai mintákkal szemben álló’ oxfordi szintű nyelvalkotói géniuszt előfeltételeznek. Ám az a korfestő szókészlet, ami a magyar közéletet és politikai életet ma jellemzi, elég korlátozott. Felújítottak ugyan néhány szép, neobarokk szót a Horthy-Magyarország szótárából, meg az egy ideig az ágyneműtartóban dekkoló szakirodalomból, de nem folyik olyan átfogó nyelvi tudatformálás, mint ami a szovjet és a náci német időszakot jellemezte, és amely a magánszférát is teljesen behálózta (vö. például Schmitz-Berning vaskos Vokabular des Nationalsozialismus c. szótárát). A dolog elemzése kivezet a nyelvből, de talán érdemes azért négy takaros körmondatot áldozni rá. Szép új világunk autokráciája azért más, mint az előző három rezsim volt, mert a nemzeti konzervativizmus az értékeit úgy állítja piedesztálra, hogy közben oldalra kacséngatva tudomást vesz mondjuk a francia felvilágosodás bizonyos értékeiről. Egy nemzeti konzervatív persze nem állíthat olyasféle őrültségeket, hogy más kultúrákat is el, sőt akár be lehet fogadni, hogy a nőket a férfiakkal minden téren azonos jogok illetik meg, hogy az egyén autonómiáját az állam csak minimális mértékben korlátozhatja, és hogy más emberek érzékenységét a nyelv tapintatos használatával is tiszteletben kell tartani. Ha nemzetben gondolkodó hősünk a Nyugat által ránk tukmált értékrendhez is igazodni akar egy kicsit, akkor egyetlen lehetősége marad: a szavak jelenté­sének ügyes módosítása. Jelentse mondjuk a multikulturalizmus a keresztény kultúránkkal szemben ellenséges barbárok ajnározását, a feminizmus a női karrierizmust, az anyaság és hagyományos női szerepek megvetését, a liberalizmus a Nyugatról importált anarchiát, a politikai korrektség pedig empátia helyett utaljon kizárólag némely amerikai idióta nyelvpurgáló mozgalmára, amely nyomán a magyarok szólásszabadságát is gátolja immár a liberális véleményterror.

Magyarországon ma a nemzeti ihletésű köz­életi diskurzus főként e Négy Gonoszról szól a ressentiment nyelvén – abban az értelemben, amelyről Nietzsche Az erkölcs genealógiájában, 10-12, vagy Max Scheler Ressentiment c. művében (1915) beszél. Az utolsó évszázad rezsimjei szétverték a társadalmi osztályokat, kiölték az emberekből a szolidaritást, már a saját érdekeikért sem képesek kiállni, ez itt nem Lengyelország. Egyetlen kohéziós erő maradt: a ressentiment, a fiktív ellenségtől való szorongás, a derék cselédkönyv-tulajdonosok passzív agressziója, és a vezér mindenhatóságába vetett jámbor hit. Érdekes, hogy ez a földiek fölé magasodó lény megnyilvánulásaiban, retorikai kliséiben, ízlésében pontos leképezése a tömeget alkotó magyaroknak, akik azt hallják tőle, hogy többre képesek bárkinél, mert egy különleges nép fiai. Tökéletes az összhang. A programok és projektumok pedig ma mintha egy majdani nagyoperett impozáns díszleteit építenék, míg a diskurzus másról sem szól, mint az értékrend rituális felmutatásáról és a Négy Gonosz elfenekeléséről. Biztos, hogy nem történik itt semmi?

Nem hiszem, hogy ostoba lenne mondjuk egy (három? nyolc?) olyan miniszterelnöki beszéd, amely pusztán négygonoszozik és a status quót demonstrálja: „Tudjátok, ki vagyok én nektek, és hogy nekem ti mit jelentetek. Azt meg mind tudjuk, hogy ők kik, de amíg engem láttok, nem kell aggódnotok.” Tucatnyi példát hozhatnék arra, hogy eredményes lehet az ilyesfajta kommunikáció. Han Yü konfuciánus tudós 820-ban egy dél-kínai tartomány kormányzója volt, amikor egy hatalmas krokodil kezdett garázdálkodni a környék vizeiben. A kormányzó erre kíséretével kivonult a folyópartra, kigöngyölte kis tekercsét, és felolvasta a Szózat a krokodilhoz c. művét, amelyben taglalta az Ég Fiához fűződő viszonyt, amely emberekre és állatokra érvényes kötelmeket határoz meg. A krokodil három napot kapott, hogy távozzék, és állítólag élt is a lehetőséggel. Vagy gondoljunk csak Xerxész esetére a Hellészpontosszal. A perzsa király hidat veretett a szoroson, de vihar kerekedett, és elmosta a tákolmányt. A király nem jött zavarba: parancsot adott, hogy mérjenek háromszáz kor­bács­­ütést a tengerre, és okulásul egy rövid szózatot is intézzenek hozzá: „Te sós víz, urunk megbüntet téged, mert vétettél ellene, bár ő sosem ártott neked.”

Nos, Xerxész végül nem valami jól jött ki ebből a dologból, de a világ a háromszáz csapás történetéből azért megérthette a lényeget. Azt, hogy bármit is hazudozzon a sok mocskos liberális, a perzsa király azért mégiscsak a perzsa király.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.