Egotrip

Talleyrand Károly Móric, a jeles diplomata és hivatásos köpönyegforgató, azt írta egyik levelében, hogy az emberek nem javulnak meg, nem felejtenek, és nem is tanulnak semmit (Jacques Mallet du Pannak, 1796).

Itt volt május elseje (Tour de Csepel) Tévésmacinak

Mert nem tudta, kicsoda is ő

A magát a kereszténység legfőbb őrzőjének tituláló magyar kormányfő a fáraó álmáról szóló tanulságos bibliai történetet is komolyan vehetné.

Néhány éve kiszivárgott az amerikai demokrata párti kongresszusi képviselők belső frakcióeligazításának az a részlete, amely azt javasolja az új törvényhozóknak, hogy napi négy órát szánjanak a telefonálgatásra a potenciális anyagi támogatóknak. Különben a következő kampányukra nem lesz elég pénzük.

Hosszú és sikeres politikai pályafutások néha meglepően gyorsan érnek véget. Ma már kevesen emlékeznek arra, mibe bukott bele 1990-ben Margaret Thatcher, a „Vaslady”.

Nemrég több magyar tudós is szinte egyszerre adott hírt arról, hogy hatalmas áttörést ért el őstörténetünk titkának megfejtésében. Gratulálok, és nekik is ajánlom ezt az írást, de főként azoknak az olvasóknak, akik kevésbé jártasak a nép és nyelv eredetének misztikus tudományában.

K.(özlekedő) Dezső bliccel. Nem kalandvágyból, mint ifjúkorában, öt számjegyű bérletre nem áldoz.

A jó múltkorjában felsoroltam néhány filozófust, de ha jól emlékszem, az öreg Manó (Immanuel) nem volt közöttük. Talán nem véletlenül – őtőle ugyanis nem szerettem volna, most sem szeretnék elhatárolódni.

1955 májusának végén is változékony és bizonytalan volt az időjárás, jöttek-mentek a záporok és zivatarok, nem volt még igazán meleg.

Én, beteg ember, csupáncsak NB I-re várok, Vitézlő harcos nem lehetek. De szíveteket megérdemeltem, Veletek száguld, vív, jajong a lelkem Kék véreim, ultra emtékások.