Sajó László: öt és feles (Húsvét után)

  • 1999. április 8.

Egotrip

A gyerek ordítva keresi az anyját, szépen elterveztük pedig, a nyuszifészket kutatva bolyong majd a lakásban. Nem leli, az anyját, nyuszifészken áttapos, nem veszi észre, anyja magába roskadva, elege van, nyuszi szül a fûben, már hároméves, menjen óvodába, hagyják õt békén, leginkább én, még mindig döglök, pedig frissek ma a kislegények, / öntözködni járnak, hát menjenek isten hírével, feltámadott az úr!, hagyj békét, uram, aludnék, de most már a gyerek ordít, nyüszít, ül a fûben. Kelj fel, és.

Sajó László

Öt és feles

Húsvét után

A gyerek ordítva keresi az anyját, szépen elterveztük pedig, a nyuszifészket kutatva bolyong majd a lakásban. Nem leli, az anyját, nyuszifészken áttapos, nem veszi észre, anyja magába roskadva, elege van, nyuszi szül a fûben, már hároméves, menjen óvodába, hagyják õt békén, leginkább én, még mindig döglök, pedig frissek ma a kislegények, / öntözködni járnak, hát menjenek isten hírével, feltámadott az úr!, hagyj békét, uram, aludnék, de most már a gyerek ordít, nyüszít, ül a fûben. Kelj fel, és.

Hosszú húsvét, a karácsony csak két (és fél) napig tart, ez meg már a negyedik, negyednap. Pénteken illõ homály, szürkehályog az égen, még az esõ is. Jön egy lány, ki szeretné nyomtatni a nagypénteki prédikációját, hát persze, lehet. Nem lehet, a gép nem tudja olvasni, ez az elsõ jel. Gyerünk a Duna-partra, a víz, az halált jelent, én meg halak vagyok, e jelben. Dühödten tisztogatom a borostyánt, fölfutott a fehér falra, ablakra, rázom, tépem a száraz leveleket, fényt, levegõt az egészségeseknek, szabadulok a betegektõl, a halottaktól, így kezdek minden tavaszt a Dunán, tíz körömmel gereblyézek, marad a föld a körmöm alatt, száraz levél a borostyánban, már máma rohad tovább. Éjszaka vigília, katolikus havilap, ismerem az ünnep kellékeit, én, a külsõs, ebben olvasom. Az idézetekben gyakran fordul elõ a "halottak közül" kifejezés, a görög "ek nekrón". Több magyar bibliafordítás e szavakat a teljesen érthetetlen "halottaiból" szóval fordítja. Már miért lenne érthetetlen, hiszen szép. És pontos. Földi maradványaiból, vagy hogy´ mondjam, finoman, támadt föl, romló testébõl, s ezért harmadnapon, nem másnap, a szombat a halálmunka ideje, mert minden megtörtént vele, ami az emberrel, halálában is. Hagyjuk csak halottaiban, ha nem is úgy hiszekegy, a szavakhoz ragaszkodom. És hagyjuk a bölcseletkedést. Közben szombat lett, az ég nem tart gyászszünetet, az majd csak este, a meccsen, verõfény. Bogárhátú autók az Andrássy úton, temetõbogárhátúak, keresem idétlenül a jeleket, a ligetben hatan heverésznek a fûben, fél tanítványsereglet, mesterük könyvet kommentál, míg a gyerek egy gödröt (!) mélyít (!), közelebb hallgatózom, szót hallok, heidegger, nem is, hejdegger, menekülök, a gyerek eltûnt a gödörben. Nyuszit öl a fûben. A harminchetesen, meccsre menet, mint mindig, az egyik bal oldali ajtónak támaszkodom, ez nem nyílik, innen belátok a temetõbe, Fiumezõi út. Dõlt keresztek, gaz, kõ kövön, sír, nem nyílik, felirat. Az üveg olyan koszos, fel tudnám írni én is, NEM TÁMADUNK FEL, de. De élünk, én. Erre iszunk, aztán a gyõzelemre Gusztival, sötét unikum keveredik világos sörrel a gyomorban, hugyoznom kell, minimum, a villamos nem áll meg, pedig a temetõben szeretnék, sírok titkos ösvényein egy kripta oldalában, ha már itt vagyok, hányni. Belülrõl röhögést hallok, hahaha, hatszázhatvanhat, a halál hahotázik. Már megint be vagy rúgva. A tévében még elkapom a Nagyítás befejezõ képsorait, a halott nincs a parkban, a bokor alatt, hát persze, feltámadt és ment a dolgára, nincs mit fényképezni, a holt helyet, a fotós tudomásul veszi, a feltámadást, innen egy új játék kezdõdik, pantomimtenisz labda nélkül, ott van az, csak el kell hinni, hiszekegy labdában, hiszekegy játékban, a feltámadásban, semmilabda gurul, fotós visszadobja, követi a játékot, a kerítésen kívül álló, benne van. Ideje aludni, abbahagyni az alokoskodást, éjfél, mostantól húsvétvasárnap. Jönnek a rokonok.

Elmentek a rokonok.

Húsvéthétfõ, itt ülök és ezt írom, ahelyett, hogy. Mennék a bekötõúton Tolcsvára, be is térnék minden házba, ahol, józanodni lefeküdnék az iskolakertben, nyugi, züll a fûben, bogár mászna torkomra, nem temetõ-, katica-. Nyelj el és szállj. Indulnék vissza euroszitivel, Sátoraljaújhely-Bécs, a büfékocsiban elõvenném a vigiliát, végigolvasnám, Pestig a Vépi Énekeskönyv szövegeit, aminõket én sose tudok bírni írni. Én vagyok az ki az sárbon, / arczúl estem rut mocsárbon / es baromi Abrazatban, / gyõnyõrkõdvin az rutsagban // Nincsen is rutab nálomnal, / bûdõssebb vagyok ganeinál, / undokab ovit ruhánál / Csuszo maszo allatoknál, valahogy be kéne rakni, mottó?, készülõ könyvembe, a reklám helyem, címe is van, ott találnám ki a vonaton, Negyednap, napkeleti pályaudvar, leszállok.

Karácsonyig tart a húsvét. Legyen vége már!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.