Sándor Judit: Testbeszéd

Fehér folt a nő

  • Sándor Judit
  • 2018. április 8.

Egotrip

Az orvosi és gyógyszerészeti kutatások zömét hetvenkilós férfiakra szabták. A nők egészen napjainkig vagy nem léteztek a tudományos kutatások számára, vagy ezek művelői a nemi különbségeket esszencialista módon, általános magyarázatként, sőt, olykor előítéletesen tekintették.

Az orvosbiológiai kutatások története tele van a nők szempontjából tragikus vagy botrányos epizódokkal. A 90-es években ugyan történt némi előrelépés, de a hetvenkilós férfi mércéje mégis tovább él.

A nők biológiai adottságainak, egészségügyi igényeinek, anatómiai felépítésének kutatása számos téves tudományos paradigmán bucskázott át az idők során. A nőkre vonatkozó ismeretek szinte minden területen sokkal később jelentek meg a férfiakkal kapcsolatos, hasonló tudományos felfedezésekhez képest. A felvilágosodás koráig a nőkben a férfiak negatívba fordított nemi szerveit vélték felfedezni. A nők reprodukciós szerepének tudományos megközelítése is mellbevágóan sokáig haladt téves úton. Míg a spermiumot Antonie van Leeuwenhoek már 1677-ben meglátta mikroszkópján keresztül, a petesejtet csak jóval később írták le s tárták fel szerepét az emberi reprodukcióban. Karl Ernst Ritter von Baer ugyan már 1826-ban felfedezte az emlősök petesejtjét, ám az emberi petesejtet szaklapban először csak 1928-ban írta le Edgar Allen. A pszichiátria történetében is vörös fonalként húzódik a nőkről alkotott diszkriminatív gondolkodás. Jean-Martin Charcot, a modern idegtudományok előfutára a 19. század végén a Salpêtrière kórházban a hisztéria formáit a pszichiátriai gondozás alatt álló nőkön igyekezett előhívni, és bemutatni a tudós közönségnek – akik mind férfiak voltak. Azt, hogy a gyógyszerkutatásban és
-alkalmazásban mekkora hiba (volt) a nők szempontjainak figyelmen kívül hagyása, a Contergan-botrány tette egyértelművé. Miután a Contergan nevű nyugtatót a korai terhesség esetén előforduló reggeli hányinger esetén is alkalmazták, az NSZK-ban, Olaszországban, Spanyolországban és más európai országokban 12 ezer végtaghiányos gyermek született; közülük csupán 5 ezer érte meg a felnőttkort. A gyógyszer thalidomid nevű hatóanyaga az anyaméhben támadta meg a magzatok idegrendszerét.

Egy néhány éve végzett felmérés szerint az Egyesült Államokban a gyógyszerek fogyasztóinak mintegy 80 százaléka nő – ám ők a gyógyszerkutatásokban jóval kisebb arányban vesznek részt. Ettől nyilvánvalóan nem függetlenül a mellékhatások áldozatai körében is felülreprezentáltak. A kardiológusok is régóta emlegetik, hogy mások az infarktus tünetei a nőknél, mint a férfiaknál, vagy hogy a várandósság és a szívbetegség kialakulása összefüggésben állhat egymással – ám e szempontok máig nem kaptak kellő figyelmet az orvosképzésben és a kutatásban.

A nők egészséggel kapcsolatos igényeit a szakmánál jószerivel előbb ismerték fel a népszerű lapok. Sok országban számos színes újság foglalkozik a nők egészségével, s bár ezek bőséggel szólaltatnak meg orvosokat, mégis több hozadéka lenne a szisztematikus, nagy kutatási programoknak, mint az esetismertetéseknek vagy az intuitív tudás prezentálásának. Már az is előrelépés lenne, ha több tudós nő venne részt az orvosbiológiai kutatásokban; s persze ha a nőket érintő kutatásokat megfelelően finanszíroznák is. És nem csupán a nők számaránya a fontos. Valóban: egyre több a nő a kutatók között – de máig többet kell küzdeniük a szakmai csúcsra jutásért, többet kell bizonyítaniuk férfi kollégáiknál. Márpedig a kutatás megtervezésére, a prioritások meghatározására a vezetőknek van a legnagyobb befolyásuk.

Az ismerethiány másik oka a titkolózás kultúrája, ami a női egészségügyi bajokat, tüneteket övezi. A nők számos kínos és nehéz epizódot őriznek az emlékezetükben, amikor a görcsök, a fájdalmak, a rosszullét mellett még színlelni is kényszerültek: mintha mi sem történt volna. A bajok – a kötelező szemérmességen messze túlmutató – eltitkolása, s az, hogy a környezet elvárja az összeszorított fogakat, meghatározó élménye sokunknak. És éppen ez vált ellenünk fordíthatóvá: az, hogy képesek vagyunk a legnagyobb rosszullétet is civilizáltan viselni. Emiatt terjedhetett el az a hibás vélekedés is, hogy a nő fájdalomra született, hogy sokkal többet kibír, mint a férfi, s ezért nem is kell azzal foglalkozni, hogy mi csökkentené speciálisan az ő fájdalmait. Erős és leleményes, elboldogul valahogy. Nemrégiben derült ki: a szexuális együttlét során a nők közel harmadánál jelentkező fájdalomról, kellemetlen érzésről, esetenként későbbi orvosi beavatkozást is igénylő tünetekről alig tudunk valamit, okukról, kezelésükről még kevesebbet – hiszen eddig ezeket is a szemérmes hallgatás leplezte. Ma már könnyű belátni, hogy az eddig kizárólag a nők által alkalmazott hormonális fogamzásgátlás is igazolásra szorul – különösen annak fényében, hogy a nők termékenységi periódusa jóval rövidebb, mint a férfiaké.

A nő – hormonális ingadozása miatt, és mert a hormonális változások miatt egészségügyi paraméterei is folyamatosan változnak – különleges, nem egyszerű alanya a tudományos kutatásnak. De a biológia ezen iránya nemcsak a nők számára eredményezhet hasznos ismereteket. Az egyik legújabb felfedezés egészen más megvilágításba helyezi a menstruációt. Az elvesztegetett vér eddig csupán felesleges, és a tb által máig nem támogatott, drága betétekkel, tamponokkal rejtegetett melléktermék volt. Mostanra kiderült, hogy a menstruációs vér fontos őssejteket tartalmaz, amelyek komoly kutatási és közvetve gyógyító lehetőséggel is kecsegtetnek.

A pubertástól az idős korig a nőket szinte minden életszakaszukban érik kellemetlen meglepetések – azért, mert alapvető egészségügyi kérdéseinkre nem kapunk megfelelő választ. Bevett fogalmaink szerint a fájdalom, a görcsök, a kellemetlen tünetek egyenesen velejárói a nőiességnek, és sokakban él az a tévhit is, hogy a nők dolga a beletörődés a szenvedésbe. A hőhullámok, az erős szívdobogás gúnyos megjegyzéseket, kézlegyintést váltanak ki. A nőgyógyászat csupán a nemi és reprodukciós szervek gyógyítására szorítkozik. Az orvosi biológiában, a gyógyászat tudományában, a gyógyszervegyészetben a kutatási modell sokszor még mindig előítéletes, téves, diszkriminatív szemléleten alapul. Ez torzíthatja a kutatási eredményeket is. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, a társadalmi nem szempontjainak, a társadalomtudományok figyelembevételére is szükség van. A kutatási tervek genderszempontú átgondolása is kell ahhoz, hogy a nő ne maradjon fehér folt a tudomány számára.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.