Sándor Judit: Testbeszéd

Fehér folt a nő

  • Sándor Judit
  • 2018. április 8.

Egotrip

Az orvosi és gyógyszerészeti kutatások zömét hetvenkilós férfiakra szabták. A nők egészen napjainkig vagy nem léteztek a tudományos kutatások számára, vagy ezek művelői a nemi különbségeket esszencialista módon, általános magyarázatként, sőt, olykor előítéletesen tekintették.

Az orvosbiológiai kutatások története tele van a nők szempontjából tragikus vagy botrányos epizódokkal. A 90-es években ugyan történt némi előrelépés, de a hetvenkilós férfi mércéje mégis tovább él.

A nők biológiai adottságainak, egészségügyi igényeinek, anatómiai felépítésének kutatása számos téves tudományos paradigmán bucskázott át az idők során. A nőkre vonatkozó ismeretek szinte minden területen sokkal később jelentek meg a férfiakkal kapcsolatos, hasonló tudományos felfedezésekhez képest. A felvilágosodás koráig a nőkben a férfiak negatívba fordított nemi szerveit vélték felfedezni. A nők reprodukciós szerepének tudományos megközelítése is mellbevágóan sokáig haladt téves úton. Míg a spermiumot Antonie van Leeuwenhoek már 1677-ben meglátta mikroszkópján keresztül, a petesejtet csak jóval később írták le s tárták fel szerepét az emberi reprodukcióban. Karl Ernst Ritter von Baer ugyan már 1826-ban felfedezte az emlősök petesejtjét, ám az emberi petesejtet szaklapban először csak 1928-ban írta le Edgar Allen. A pszichiátria történetében is vörös fonalként húzódik a nőkről alkotott diszkriminatív gondolkodás. Jean-Martin Charcot, a modern idegtudományok előfutára a 19. század végén a Salpêtrière kórházban a hisztéria formáit a pszichiátriai gondozás alatt álló nőkön igyekezett előhívni, és bemutatni a tudós közönségnek – akik mind férfiak voltak. Azt, hogy a gyógyszerkutatásban és
-alkalmazásban mekkora hiba (volt) a nők szempontjainak figyelmen kívül hagyása, a Contergan-botrány tette egyértelművé. Miután a Contergan nevű nyugtatót a korai terhesség esetén előforduló reggeli hányinger esetén is alkalmazták, az NSZK-ban, Olaszországban, Spanyolországban és más európai országokban 12 ezer végtaghiányos gyermek született; közülük csupán 5 ezer érte meg a felnőttkort. A gyógyszer thalidomid nevű hatóanyaga az anyaméhben támadta meg a magzatok idegrendszerét.

Egy néhány éve végzett felmérés szerint az Egyesült Államokban a gyógyszerek fogyasztóinak mintegy 80 százaléka nő – ám ők a gyógyszerkutatásokban jóval kisebb arányban vesznek részt. Ettől nyilvánvalóan nem függetlenül a mellékhatások áldozatai körében is felülreprezentáltak. A kardiológusok is régóta emlegetik, hogy mások az infarktus tünetei a nőknél, mint a férfiaknál, vagy hogy a várandósság és a szívbetegség kialakulása összefüggésben állhat egymással – ám e szempontok máig nem kaptak kellő figyelmet az orvosképzésben és a kutatásban.

A nők egészséggel kapcsolatos igényeit a szakmánál jószerivel előbb ismerték fel a népszerű lapok. Sok országban számos színes újság foglalkozik a nők egészségével, s bár ezek bőséggel szólaltatnak meg orvosokat, mégis több hozadéka lenne a szisztematikus, nagy kutatási programoknak, mint az esetismertetéseknek vagy az intuitív tudás prezentálásának. Már az is előrelépés lenne, ha több tudós nő venne részt az orvosbiológiai kutatásokban; s persze ha a nőket érintő kutatásokat megfelelően finanszíroznák is. És nem csupán a nők számaránya a fontos. Valóban: egyre több a nő a kutatók között – de máig többet kell küzdeniük a szakmai csúcsra jutásért, többet kell bizonyítaniuk férfi kollégáiknál. Márpedig a kutatás megtervezésére, a prioritások meghatározására a vezetőknek van a legnagyobb befolyásuk.

Az ismerethiány másik oka a titkolózás kultúrája, ami a női egészségügyi bajokat, tüneteket övezi. A nők számos kínos és nehéz epizódot őriznek az emlékezetükben, amikor a görcsök, a fájdalmak, a rosszullét mellett még színlelni is kényszerültek: mintha mi sem történt volna. A bajok – a kötelező szemérmességen messze túlmutató – eltitkolása, s az, hogy a környezet elvárja az összeszorított fogakat, meghatározó élménye sokunknak. És éppen ez vált ellenünk fordíthatóvá: az, hogy képesek vagyunk a legnagyobb rosszullétet is civilizáltan viselni. Emiatt terjedhetett el az a hibás vélekedés is, hogy a nő fájdalomra született, hogy sokkal többet kibír, mint a férfi, s ezért nem is kell azzal foglalkozni, hogy mi csökkentené speciálisan az ő fájdalmait. Erős és leleményes, elboldogul valahogy. Nemrégiben derült ki: a szexuális együttlét során a nők közel harmadánál jelentkező fájdalomról, kellemetlen érzésről, esetenként későbbi orvosi beavatkozást is igénylő tünetekről alig tudunk valamit, okukról, kezelésükről még kevesebbet – hiszen eddig ezeket is a szemérmes hallgatás leplezte. Ma már könnyű belátni, hogy az eddig kizárólag a nők által alkalmazott hormonális fogamzásgátlás is igazolásra szorul – különösen annak fényében, hogy a nők termékenységi periódusa jóval rövidebb, mint a férfiaké.

A nő – hormonális ingadozása miatt, és mert a hormonális változások miatt egészségügyi paraméterei is folyamatosan változnak – különleges, nem egyszerű alanya a tudományos kutatásnak. De a biológia ezen iránya nemcsak a nők számára eredményezhet hasznos ismereteket. Az egyik legújabb felfedezés egészen más megvilágításba helyezi a menstruációt. Az elvesztegetett vér eddig csupán felesleges, és a tb által máig nem támogatott, drága betétekkel, tamponokkal rejtegetett melléktermék volt. Mostanra kiderült, hogy a menstruációs vér fontos őssejteket tartalmaz, amelyek komoly kutatási és közvetve gyógyító lehetőséggel is kecsegtetnek.

A pubertástól az idős korig a nőket szinte minden életszakaszukban érik kellemetlen meglepetések – azért, mert alapvető egészségügyi kérdéseinkre nem kapunk megfelelő választ. Bevett fogalmaink szerint a fájdalom, a görcsök, a kellemetlen tünetek egyenesen velejárói a nőiességnek, és sokakban él az a tévhit is, hogy a nők dolga a beletörődés a szenvedésbe. A hőhullámok, az erős szívdobogás gúnyos megjegyzéseket, kézlegyintést váltanak ki. A nőgyógyászat csupán a nemi és reprodukciós szervek gyógyítására szorítkozik. Az orvosi biológiában, a gyógyászat tudományában, a gyógyszervegyészetben a kutatási modell sokszor még mindig előítéletes, téves, diszkriminatív szemléleten alapul. Ez torzíthatja a kutatási eredményeket is. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, a társadalmi nem szempontjainak, a társadalomtudományok figyelembevételére is szükség van. A kutatási tervek genderszempontú átgondolása is kell ahhoz, hogy a nő ne maradjon fehér folt a tudomány számára.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

A mókamester

„Mindenki nyugodjon le. Újra jó a víz Fehérváron” – közölte Takács Péter a Facebookon, egy szurikátát ábrázoló mémmel illusztrálva. Ez nagyjából azt jelenti, hogy eleve valami piti ügyről, műbalhéról volt szó.

A lélekkufárok

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”