Egotrip

Karóba nem húznak ma már

Az éles hangnem alapján azt hihetnénk, Matolcsy György és Varga Mihály nyilvános vitája pusztán személyes konfliktus, amely mögött hatalmi harc áll, megspékelve a habitusbeli különbségekkel.

Ebben a szép és modern, minden igényt kielégítő intézményben, ahonnan egy kisimított sajtpapíron tudósításomat adom, egyenként rajzolva meg a betűket, mint elsőben, szépen dolgozz, ne pacázz, fiam, meghalni és meggyógyulni egyaránt öröm lehet. Adnak enni, törődnek veled, béke van és nyugalom: egész ritkán töri meg a csendet jajkiáltás, halálhörgés, siralom. Néha kitolnak egy lepedővel letakart testet zörgő kerekű ágyakon, de erre sem kapja fel a fejét senki – ágyszomszédja le sem teszi az újságot a kezéből, odapillant, azt mondja, hümm, megnyalja az ujját, lapoz.

– Nálatok laknak-e állatok? – Igen. Poloska, csótány, egér, patkány.

Próbálom összefoglalni, hogy mi mindent tekinthetünk, tekintettem filozófiának. (Persze mindaz, amit én itt Szókratész kivégzése kapcsán írok, csak szerintem van így. Hogy mások mit tekintenek filozófiának, azt tessék másoktól megkérdezni.)

Megkockáztatom: a kedves olvasó nemcsak üzleti ügyintézésének, szórakozásának és magáncélú levelezésének zömét intézi réges-rég az interneten, hanem a pénzügyeit és a hatóságokkal folytatott huzavonáinak nagyját is online bonyolítja le.

Talleyrand Károly Móric, a jeles diplomata és hivatásos köpönyegforgató, azt írta egyik levelében, hogy az emberek nem javulnak meg, nem felejtenek, és nem is tanulnak semmit (Jacques Mallet du Pannak, 1796).

Itt volt május elseje (Tour de Csepel) Tévésmacinak

Mert nem tudta, kicsoda is ő

A magát a kereszténység legfőbb őrzőjének tituláló magyar kormányfő a fáraó álmáról szóló tanulságos bibliai történetet is komolyan vehetné.