Egotrip

A Napóleon legyőzését követő hosszabb tárgyalások eredményeként Európára az egyik legridegebb és legkomorabb politikai korszak köszöntött.

"Magyarország most azt várja az Európai Bizottságtól, hogy mondja meg, mennyivel kell még javítani az egyenlegen ahhoz, hogy az ország kikerüljön a túlzottdeficit-eljárás alól" - nyilatkozta Orbán Viktor az októberi uniós csúcs után.

Jelzem, nekünk csak kilenc játékosunk van, és természetesen a Kövesi. (Bertikém, a Csabagyöngye trénere) Most mindjárt megkérdezi, hogy beállhat-e. Nem! (Minarik Ede) "Kérem, én még nem játszottam, / Nem játszottam, / Nem játszottam, / Játszani szeretnék mostan." (Szép Ernő)

"Duce, Duce!" - harsogta a tömeg, az ünnepelt pedig büszkén hordozta végig pillantását rajongóin. Klasszikus fejét a jól ismert mozdulattal fölvetette, tekintetét az emelvény felé fordította, ahol egy pillanatra sem csillapodott a zúgó tapsvihar. S miközben büszkén fogadta a körülötte egyre nagyobb számban gyülekező előkelőségek, köztük a kormányzó lelkes üdvözlését - megrázta dús sörényét (?), röviden fölnyerített (?!), és lassan elmajszolta a neki felkínált kockacukrot!

Mindenféle nyelvészek írogatnak a nyelvről - egymásnak és persze a nagyközönségnek, házi fogyasztásra vagy politikai megrendelésre. Az utóbbi ugyanazt a kérdést veti fel számomra, mint a szappanoperák áradása a televízióban.