étel, hordó

Pusoma

  • ételhordó
  • 2013. március 29.

Ételhordó

"Úgy véljük, hogy hamarosan megfogjuk az isten marhalábszárát" - bizakodott az Ételhordó kiküldött munkatársa, amikor átlépte a Pusoma vendéglő küszöbét. Majd jött a sajtos bagett...

Közismert, hogy Csepel Budára néző oldala egykor szebb napokat látott iparvidék, de a másik (a "nyugati" partvidék) napsütötte táj, amit sohasem árnyékolt Weiss Manfréd szelleme. Soroksárról pazar Long Beachnek látni a "szigetországot", neve is van: Hollandi út, régebben a munkásosztály ment ezen az úton a paradicsomba, most már csak a 71-es és a 148-as busz, előbbi a csepeli Szent Imre térről, utóbbi Kispest, Pesterzsébet felől. Egymásba érnek a napközis és ifjúsági táborok, sporttelepek, a csúszdás-mászós strandfürdő, egy kellemes park (az emléktábla szerint a csepeli dolgozók építették 1977-ben, társadalmi munkában), majd a vízi csoda végállomása, a 19. századi hangulatú kompkikötő, ahol a révész még kábellel dolgozik.


 

Lehet, hogy a tavaszt hoztuk el, de az is lehet, hogy itt mindig kék az ég. Pezseg a part, mintha egy Fenyő Miki-dal kelt volna életre, de ha valami hiányzik, az a vendéglátás: a falatozók, a büfék, a sörcsapok. Szerencsére mégsem a pizzafutárt kell riasztani, ha megéhezünk. Bár a szemközti családi házas, nyaralós utcaképbe teljesen belesimul a Pusoma vendéglő, közelről már tisztán látni, hogy itt nem csak anyu készít vasárnapi ebédet a vendégségbe érkező kollégáknak.

"Üzletünk 27 éve üzemel, ez idő alatt folyamatos bővítésekkel, fejlesztésekkel sikerült elérni a jelenlegi képet" - áll a beharangozóban, s az étterem mottója olvastán (házias ízek, baráti árak), úgy véljük, hogy hamarosan megfogjuk az isten marhalábszárát. A választék bőséges, ínycsiklandó, de a pincér ébresztőt fúj, közli: csak olyan ételekkel szolgálhat, amik "be vannak már készítve". S nemcsak a tócsnira tálalt zöldséghalom vagy az ún. Gundel-bélszíntokány hiánycikk, de a hideg füstölt pisztráng is tejszínes tormával, friss zöldségekkel és pirítóssal. Azt sem lehet bekészíteni?

A közepesnél valamivel jobb fokhagymakrémlevest kapunk, de a hozzávaló sajtos bagett minősíthetetlen (550 Ft), a rizses-tartáros brokkoli sörtésztában (980 Ft) egyértelműen vigaszágon érkezik, talán ezért maradt ki belőle a fűszerezés - így nem lehet baj. Helyette a roston libamáj áfonyás körtével (2200 Ft) nyújt némi vigaszt, de az is inkább csak az ára miatt. A legjobb a túrós palacsinta (550 Ft), épp ilyet hiányoltunk a partról. Mi, vagyis inkább ki lesz itt nyáron?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.