Film

Az ellenállhatatlan tekintet

Chantal Akerman pályaképe

  • Pálos György
  • 2023. január 11.

Film

A Sight and Sound című filmes magazin 2022-ben is megszondáztatta a listáján szereplő filmszakmai szereplőket, s a beérkezett 1639 filmkritikusi szavazat alapján Chantal Akerman (1950–2015) Jeanne Dielman, 23 quai du Commerce, 1080 Bruxelles című munkáját tették meg minden idők legjobb filmjének.

E váratlan eredménnyel egyidejűleg leszorult a trónról a Szédülés (Hitchcock), valamint az Aranypolgár (Welles), mely művek korábban több alkalommal is a legjobbnak találtattak.

A Jeanne Dielman… eddig nem szerepelt semmilyen listán, s a tízfős elit mezőnybe korábban csak férfi rendezők fértek be. Talán nem túlzás azt állítani, Chantal Akerman filmje szinte az ismeretlenségből robbant be a köztudatba. Egyes elkötelezett filmbarátok-filmtörténészek nyilván ismerték-méltatták Akerman munkásságát, ám a szélesebb nagyérdemű számára most jött el a pillanat: vagy megtépjük ruháinkat a méltatlanul mellőzött nagy alkotó okán, vagy egyszerűen a brüsszeli filmes bürokraták túlhajtásainak (#metoo és társai) tudjuk be Akerman felemelkedését.

A lecsupaszított világban

Chantal Akerman belga filmrendező a nagy elődhöz (Orson Welles) hasonlóan, szemtelenül fiatalon fogott a filmkészítésbe. Az Aranypolgárt – mely megkerülhetetlen mű manapság is – 26 éves „csodagyerekként” rendezte Welles 1941-ben, s Akerman sincs még 25, amikor a Jeanne Dielmant bemutatják Cannes-ban, 1975-ben. Welleshez hasonlóan Akerman sem töltött túl sok időt a filmes-művészeti oktatásban. Tizenöt éves, amikor Jean-Luc Godard Bolond Pierrot-jának hatására elhatározza, hogy filmrendező lesz. 18 évesen bekerül ugyan a francia nyelvű belgiumi film- és színházi felsőoktatási intézménybe, ám gyorsan tovább is áll, mondván, ahhoz, hogy az ember megismerje a filmes mesélés sajátosságait, nincs szükség évekig tartó tanulásra. Belevág a filmkészítésbe, s a gyakorlatban sajátítja el mindazt, amit tudnia kell, miközben megszüli alkotói identitását, s kialakítja sajátos, felismerhető stílusát, filmnyelvét.

Első komolyabb munkája, az Én, te, ő, ő (Je, te, il, elle) egyszerre ambiciózus első film és programadó alkotás. A néhány nap alatt megvalósított (vagyis nagyon olcsó) munka, amelyben Akerman főszereplőként is jelen van, precízen kijelöli a művészi kereteket: minimalista, lassú, kíméletlenül személyes és leplezetlenül bátor munkát készít el, főhőse, vagyis antihőse egy fiatal nő. Szerelmi csalódás után vagyunk, elment a te, az Akerman megformálta alak (én) átfesti a bútorait különböző színekre (a film fekete-fehér), majd a bútoroktól is megszabadul, megnyílik a korábban elviselhetetlen szűk tér. Ebben a lecsupaszított világban maradunk a későbbiekben is, bár látszólag mozgalmasabb, külső helyszíneken. A határokat feszegető lassúságot narráció kíséri, amelyből megtudhatjuk, hogy mire számítsunk a későbbiekben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.