A liftbe csak hárman férnek be – figyelmeztet a házmester, annak a római lakóparknak a gondnoka, ahol Carlo Pedersoli (84) és Bud Spencer (84), illetve Pedersoli úr kedves felesége töltik nyugdíjas napjaikat. Ezzel meg is van a három fő – a szűken vett Pedersoli család tehát egy menetben feljut a legfelső emeletre.
|
De hogyan fogjuk szólítani? Mr. Bud? Signore Pedersoli? Felmerül a Bud bácsi is, de ezt a helyzet komolyságára való tekintettel – mégiscsak gyermekkori bálványunkhoz igyekszünk (és az emeletek vészesen fogynak) – már az első emelet magasságában elvetjük. A kaputelefon sem segít a megoldásban: Bud Spencer neve nincs kiírva.
A szentély, ahol gyermekkorunk bálványa lakozik, egy tágas, napos – de fényűzőnek még kelet-európai áhítattal sem tekinthető –, erkélyes apartman, de mivel nem ingatlanosként nyertünk bebocsátást és kerültünk birtokon belülre, a további részletektől tartózkodnánk. A fényképes relikviák kiállításától viszont a háziak tartózkodtak, mindössze egy ilyet őriz a nappali: Tarzan, azaz Johnny Weissmüller kezez a medenceparton a szintén nagyon gyorsan úszó, ifjú Carlóval.
|
De nem múzeumban vagyunk, hanem porcelándíszekkel és festményekkel dúsan dekorált polgári lakban. A régimódi, romantikus festmények közül egy posztmodern Pedersoli-alkotás, az unoka családábrázolása tűnik ki személyességével.
|
A könyvespolcokról a Goldoni-összes (vajon forgatja-e Bud a Goldonikat?) és egy vaskos Brando-életrajz köszön vissza, a nappali végéből pedig a kedélyes, de üdvözlésünkre a hangját kieresztő szupersztár. Mint megtudjuk, Bud Spencer a Föld négy pontján szupersztár: Németországban, Brazíliában, Magyarországon és családja körében. Utóbbiak ott sürögnek körülötte: Pedersoliné, Bud öt évtizede hű társa, néha felbukkan, hogy szótlanul felügyelje a fennforgást. Giuseppe (53), Bud elsőszülött gyermeke és kései filmjeinek producere tolmácsszerepben foglal helyet az asztalnál.
|
És említést kell tennünk Sztálinról is, Hyppolit latin-amerikai másáról, aki ezüsttálcán szervírozza a presszót és a jeges teát. Alighanem ő az, aki két interjú közt lekapja és ismeretlen helyre szállítja az erkélyen olaszosan száradó, családi fehérneműt. A családi porcelán viszont hiánytalanul a helyén marad, Bud dísztányérok sűrűjében trónol, csak az újságírók váltakoznak körülötte.
|
Bud Spencer a legklasszabb műtárgy közel s távol, van benne valami szoborszerű, ahogy jól megérdemelt székén trónol: nagy szakállú, törékeny óriás, időskori könnyekkel orcáján: a meghatottak mi vagyunk, de könnyezni ő könnyezik. A szék biztos erőd, ülve nem is tűnik soknak az a 84 év, amiből közel fél évszázadot Carlo Pedersoli Bud Spencerként töltött.
|
A rajongó gyerek akkor szabadul el végképp bennünk, a Pedersoli-lakban tartózkodó magyarokban, amikor Bud beizzítja a CD-lejátszót és saját dalait élőben énekli-mormogja-dúdolja alá csillogó szemekkel. Íme:
A legendás pofozógép új műsorszáma – az éneklő Bud – van olyan jó, mint a régi. Széles rajongói vigyor terül el az arcokon, még talán Sztálin is leteszi egy pillanatra a tálcát, a terasz citrusfája is befigyel az ablakon, és a bejárat melletti festett zenedoboz is közelebb húzódik gazdájához.
Kimaradt jelenet – bónuszkérdés a nagyinterjúhoz Magyar Narancs: Önéletrajza első részében azt írja, hogy lehet kapcsolat a Seriff az űrből és Spielberg E.T.-je között. Ezt mire alapozza?
Bud Spencer: Arra, hogy a kissrác, Cary Guffey, aki a Seriff az űrből idegen bolygóról származó hősét játszotta, előzőleg A harmadik típusú találkozásokban szerepelt. Spielberg kíváncsi volt, hogy mit csinál a felfedezettje, s megnézte a Seriffet. Aztán megcsinálta az E.T.-t. Nálunk egy kedves, emberforma idegen a főszereplő, nála egy űrlény. Nem álltam ott, amikor megnézték, és nem látok bele Spielberg fejébe, de jólesik azt gondolnom, hogy esetleg Spielberget mi ihlettük. Ha csak egy kicsit is. |
Bud Spencer önéletrajzának második része, a Bud Spencer: 80 év alatt a Föld körül a napokban jelenik meg magyarul.