Gryllus Dorka fegyvert ragad

  • 2015. szeptember 10.

Film

És teszi ezt a Víkend című, új és magyar filmben. Legfrissebb lapszámunkban interjút olvashatnak a hol punk, hol kispolgár színésznővel. Itt meg a Víkend kritikája.

A gátlástalan ügyvédnő, háttérbe szorított jogász férje és mélységesen simlis, ám egy folyó perben frissen felmentett ügyfelük, az alvilági kapcsolatoktól sem idegenkedő vállalkozó székelyföldi vadászaton kívánja magához venni a mindennapi ragadozóléthez elengedhetetlenül szükséges adrenalinmennyiséget. A kellemes erdei mészárlásnak induló hétvégén azonban nemcsak a vadak kezdenek hullani, de a vadászok is.

false

Mint minden valamire való thrillerben, itt sem a gyilkosságok kivitelezése, sokkal inkább azok indítéka adja a fő feszültségforrást. Feltárulnak a cselekedetek mozgatórugói, fény derül a kapcsolódások valódi természetére és a játszmák tétjeire. Hogy ki kit, miért és hogyan akar felhasználni, legyőzni vagy eltakarítani az útból. A gyarapodást, sikert máskor oly hatékonyan segítő ún. kapcsolati háló a kölcsönös alávetettség kusza és fojtogató szövevényének mutatkozik, amelyet senki sem képes uralni – ezért az maga alá gyűri azt, aki vele kapcsolatba kerül. Csak az él túl, aki ki tud belőle lépni – sugallja, tagadhatatlanul didaktikusan, a film zárlata.

false

Megvan az atmoszféra, megvan a feszültség, megvannak a fordulatok. Talán kissé sok is; még vad csatadalban sem trombitálnak mindig teli tüdőből. Mátyássy Áron rendező eminens igyekezetében túlteljesíti az évtizedeken át értelmezhetetlennek tekinthető „magyar thriller” szókapcsolat tartalommal való megtöltését. Kurta a suspense – úgy 10 perc után már csak a csúcspontok követik egymást, úgyannyira, hogy a végkifejlet éppen csak nem fordul paródiába. És még társadalmi keresztmetszetet is kíván nyújtani a film. Politikustól ingatlancápán és sztárügyvéden át le egészen az illegális vadászatot szervező erdészig s az erdélyi hegyi település alkoholista faluközösségéig bele van véve a romlottság megannyi sunyi, szofisztikált vagy éppen vadregényes formája.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.