Mekas a tehetségkutatáshoz is értett, és filmesztétaként, -kritikusként is maradandót alkotott. De a legnagyobb húzása a filmes naplója volt, amelyet 70 éven át, 1949-től három évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig forgatott. (96 éves volt ekkor.) A Los Angeles-i rendező-aktivista, KD Davison volt a szerencsés, aki a több ezer órányi felvételt átnézhette, vághatta, majd ezekből elkészíthette saját Mekas-portréfilmjét. A Töredékek a Paradicsomból a Verzió Képkereső szekciójában lesz látható, amely a fesztivál ismertetője szerint „azt vizsgálja, hogyan őrzik meg és közvetítik, illetve alakítják át és fedezik fel (újra) a képek közös és egyéni tapasztalatainkat”.
Valószínűleg „filmnaplónak” szánták azt a felvételt is, amit egy amatőr filmes készített a lengyelországi Nasielskben. De amíg ezer órákban mérhető a nyersanyag Mekasnál, ez a kisfilm mindössze háromperces, mégis hasonlóan felbecsülhetetlen értékű. Ez ugyanis az egyetlen olyan mozgóképes felvétel, amelyen a lengyel városka zsidó lakói láthatók – békeidőben. David Kurtz 1938-ban forgatta családja számára a városi forgatagot, de azt a legszörnyűbb rémálmában sem gondolhatta, ami egy évvel később a szereplőkkel történt. Bianca Stigter Három perc – Hosszabbítás című filmjében Kurtz unokája és az egyik nasielski túlélő próbálja felidézni, milyen jövő várt azokra, akiknek az arca csak másodpercekre villan fel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
