Fröcsög a nyál, folyik a vér, reccsen a csont: tömény unalom

Kojot

Film

Már közel 50 ezren látták Kostyál Márk Kojot című filmjét a YouTube-on a filmheti balhé és a közzététel óta. Még a tavalyi premier alkalmából írtunk róla. Kritika.

A közelmúltban a bűnfilm feltámadásának lehettünk tanúi a hagyományosan vígjátékközpontú magyar tömegfilmben. A Félvilág, A martfűi rém, a Tiszta szívvel vagy a Kút után joggal gondolhattuk, hogy az eddig reklámfilmekben utazó Kostyál Márk tudja, mit csinál, és ha egyszer a betegesen korrupt és minden empátiát nélkülöző magyar valóság bemutatásának szentelte első filmjét, akkor van valami mondanivalója a másik ember rezzenéstelen eltaposásának egyre terjedő hóbortjáról, a leghétköznapibb szituációkban gejzírként feltörő agresszióról, a befolyásos kiskirályok pöffeszkedéséről, a lefizetett rendőrök vállvonogatásáról vagy a jobb esetben lecsitított, rosszabb esetben vak komondorokon áteső magyar nők kiszolgáltatottságáról. De nincs, és mivel a Kojot azzal az elemi dühvel ábrázol­ja az igazságtalanságot, megalázottságot és az erőszak mindent behálózó köreit, ami azokat létrehozza és folyamatosan újratermeli, pont olyan visszataszítóvá válik, mint a világ, amit megmutat.

Az alapsztorival még nem lenne különösebb gond, bár túlzott eredetiséggel sem vádolható: a családalapítás előtt álló fiatal városi pár, a bankár Misi és a tanárnő Eszter építkezni kezdenek a frissen megörökölt isten háta mögötti telken. Csakhogy ez nem tetszik a környéket, a polgármestert és persze a rendőrséget sakkban tartó helyi milliárdosnak, aki éppen kiárusítja a környéket svéd vállalkozóknak. A falusi idill felszíne alól előbugyog a félelem és a terror, feltűnnek a verőlegények, a lagziból szempillantás alatt tömegverekedés lesz, repülnek a székek, fröcsög a nyál, folyik a vér, reccsen a csont, de főhősünk nem tágít, mert nagyapja éppen azzal hagyta rá a vityillót, hogy „hátha leszállnak végre a tökei”. Pont ezt látjuk a magát ütős szociodrámaként prezentáló akcióthriller két órát is meghaladó játékidejében: Misit megedzi az igazi férfiak kemény világa, nem hagyja magát többé megijeszteni, mert már tudja, hogy ha péppé is verik, egy Bruce Willis-esen odavetett „ezt akkor öblítsük le egy pálinkával” megjegyzéssel kivívhatja barátai elismerését. És ha már Misi így belejött a férfias viselkedésbe, részegen megerőszakolja a filmben amúgy céltalanul kóborló, elhalt magzatát gyászoló Esztert, akiben ugyan felmerül, hogy ez azért nem teljesen oké, a megfogant gyermek végül meggyőzi arról, hogy megfogta az isten lábát.

Hogy mindez mit árul el arról, hogy a film készítői és/vagy a magyar társadalom hogyan gondolkodik férfiasságról és nőiességről, most hagyjuk is, és térjünk át a Kojot másik problémájára: arra, hogy ugyan a képek, a vágás, az egész kivitelezés profinak és látványosnak mondható – a Filmalap ráköltött 320,5 millió forintot –, teljességgel hiányzik belőle a stílus- és arányérzék. A sok ordítozástól nem lesz emberi dráma a történetben, és a Transformers-filmeket idéző akciójelenetek, a szuperlassítva vonagló véres testek sem feltétlen sokkolóak. Átgondolt, érvényes esztétikai koncepció nélkül eresztettek itt össze manapság divatos formanyelvi megoldásokat – lassítást, gyorsítást, ugróvágást, csendre ráúszó lüktető-zúgó zenét –, de a drámai hatásnak ez a dühös akarása ellentétes eredményt hoz, jó esetben unalmat szül, rosszabb pillanatokban a paródiáig tolja a filmet.

Forgalmazza a Hungaricom

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.