Interjú

„Láttuk a büszkeséget”

Colin Trevorrow filmrendező  

  • Vida Virág
  • 2022. június 8.

Film

Tinédzserként látta az első Jurassic Parkot, 2015-ben, 38 évesen pedig már rendezte az aktuális részt, s utána folyamatosan részt vett a Jurassic Worldhöz köthető projektekben, hol producerként, hol rendezőként. A magyarországi mozikba megjelenésünk napján kerülő Jurassic World: Világuralom ismét az ő rendezése. A forgatás hátteréről beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Amikor a Jurassic Park a mozikba került 1993-ban, ön 16 éves volt. Hogyan emlékszik vissza rá?

Colin Trevorrow: Kiszöktem otthonról késő este, és letekertem biciklivel a moziba, hogy a barátaimmal megnézzük. Tudtuk, hogy valami elképesztő dolgot fogunk látni, mert Steven Spielberg rendezte. De egészen addig nem láttam ennek a filmnek a zsenialitását, amíg egyedül nem ülhettem egy vetítőteremben, és egészen más szemmel néztem végig. Lehántottam róla minden tinédzserkori lelkesedést és izgalmat, és akkor feltárult előttem a film kivételes szakmai értéke.

MN: Rengeteget fejlődött a filmkészítés technológiája az az­óta eltelt majdnem három évtizedben. Rendezőként immár széles technikai eszközkészlet és a számítógépes animáció, a CGI is a rendelkezésére áll. Hogyan válogatott ezekből?

CT: Számomra a high-tech mindent mélyen intuitívvá és ösztönszerűvé tett, ami a színészetet illeti, de nem a jó értelemben. Vegyünk példának egy teniszlabdát. A színész egy teniszlabdához beszél a greenbox előtt, amikor CGI-t használunk. Na de hát ki beszél egy teniszlabdához általában? Ez hatalmas kihívás a színészeknek, nagyon komoly feladat és pluszterhet ró rájuk. Ahelyett, hogy ki tudnák teljesíteni a játékukat, arra kell koncentrálniuk, hogy a teniszlabdába belelássanak egy kis élőlényt. Ezért én annak vagyok a híve, hogy „valódi” állatokkal, „valódi” dinoszauruszokkal kommunikáljanak, tehát megcsináljuk ezeket, és akkor a szemükbe tudnak nézni. Az a tapasztalatom, hogy nagyon nagy különbség van így az alakítások között.

MN: Ez azt jelenti, hogy a robotok, a dinoszauruszok tényleg ott vannak, azok gyakorlatilag a színészek „partnerei’ a jelenetek felvétele során, és a kamera greenboxszal dolgozik?

CT: Nem. Egyáltalán nem használunk greenboxot. Mindent megépítünk, a díszletet is, és a kinti jeleneteknél pedig valódi helyszíneken forgatunk. Hiszek abban, hogy egy színésznek nagyon fontos tudnia, hogy hol van, nem szabad csak a képzeletére támaszkodnunk. Mindenki el tudja képzelni, hogy milyen kihívás lehet egy színész számára, amikor ott áll egy semmitmondó, gigantikus zöld háttér előtt, és jó esetben mutatnak neki egy képet az elképzelt helyszínről… Nem hiszek abban, hogy ez bárkinek is jó lehet az alkotók közül. Úgyhogy én nem élek a CGI adta digitális lehetőségekkel.

MN: Steven Spielberg filmje egyfajta új dinoszaurusz-kultúrát teremtett Amerikában. Hogy látja, más országokban is ilyen változásokat hozott az első film?

CT: Dinoszaurusz-csontvázakat a világ minden táján találtak már, és miután ezeket mindenhol kiállítják és közszemlére teszik, az emberek ismerik a dinoszauruszok történetét. Ez egy olyan tény, ami összekapcsolja az emberiséget. Arra mutat rá, hogy bármilyen rasszhoz is tartozunk, közös a múltunk. Nem sok ehhez hasonló dolog van a világon, és ez jelentőssé és hitelessé teszi a dinoszauruszok történetét. Erre erősített rá Spielberg első filmje.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”